Amikor a nő huszonévessé válik, akkor a nyitottság méltóságát kapja meg. Ekkor már kialakul az önazonossága, már elfogadta magát. Ugyanakkor látja, hogy mennyi hatás éri őt, és azt ő mind integrálni tudja, belsővé tudja tenni, el tudja viselni a jót, a rosszat, és érzi, hogy ő nagyon fontos eszköz. Ezektől az évektől kezdődik a nő első virágkora, amikor eljut az anyaságig, részt vesz a teremtésben. Ebben benne van a növekedés méltósága, amikor kincseket gyűjt, ellentmondásokon mereng, mert nem érti a dolgokat: a szeretet, a magányosság, a veszteség és az elengedés mind nagyon fontos fogalmak lesznek az életében. A nő közvetlenül tapasztalja meg, hogy mi az a Teremtés. A férfinak ez nem adatik meg. Ide tartozik még a test, a fizikum méltósága: az anyaság révén a nő mélyen "átéli" a szervei működését, részeit: mint szolgálatot. Ha ezt mind komolyan tudja venni, a mindig jelen pillanatot, azt, amit nem lehet félremagyarázni. Amikor gyerek születik, egy gyereket vár az ember, ez gyönyörű dolog, és a nő ezt végigviszi. A testében hordja az életet.
Posted on: Fri, 19 Jul 2013 12:37:24 +0000