Anikó Pécsi Ha valaki nem születik Angyalnak, el kell sajátítania az Angyaltant. Az első évben megtanul együtt érezni és belebújni a védenceibe. Érzi a fájdalmaikat, féli a félelmeiket, együtt sír és nevet velük. A második évben megtanul Szeretni. Ez már nemcsak érzés, hanem értés is. Nem elég érezni, érteni is kell a másikat: ez az igazi szeretet. A harmadik évben megtanulja a távolságtartást. Azt, hogy nem szabad valakit túlszeretni. Nem szabad bárkinek, bármikor odaadni magát - naiv módon, elolvadóan. Nem szabad túl jónak lenni. Aki Isten szemével lát, azt már a mindentudás irányítja, és igyekszik a védenceitől távolságot tartani. Nem engedi a másiknak, hogy az belekapaszkodjon. "Nem szabad az embert angyalfüggővé tenni!" Ezt tanítják a harmadik évben. Hátra lépve, okosan kell szeretni. Ha úgy alakul: tanulj meg közömbös lenni. A negyedik évben azt tanulja az angyal, hogy nem elég a Szeretet, a Lágyság, a Kedvesség és az Okosság. Nem elég a Tisztánlátás sem. Az Angyal küldetéséhez Erő kell! A felnőtt angyal démonokkal küzd, és ehhez fegyver kell. Az utolsó évfolyamon kardot adnak a kezébe. Lángpallost. Legyőzhetetlen csodafegyvert, amelyet ritkán használ. Sohasem támad vele, de megvédi az Igazságot, és a Tanítványait. Az érett angyal tudja, hogy nemcsak a Jónak, a Rossznak is hatalma van. Tudja, hogy a Fény mellett ott a sötét, és a Teremtés drámai alkotás. Küzdeni kell. Szüntelenül harcolni. A kardot csak egy érett Angyal használhatja, mert ő már tudja, mi a Jó, az Igaz és a Fény. (Müller Péter)
Posted on: Wed, 11 Sep 2013 18:05:07 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015