Apró lépés az emberiségnek, hatalmas lépés nekünk! Kukac-Móriccal ma is elindultunk a kezelésekre doktornénikhez. Fizioterápia, akupunktúra, gyógytorna és a vadonatúj Guna terápia szerepelt a menükártyánkon. Elég messze tudtunk leparkolni a rendelőtől, így beizzítottam a kétkerekű gépsast, Kukit beleraktam, majd andalogni kezdtünk a rendelő felé. A kis fekete, ördögképű terrorista minden járókelőnek sztentori hangon adta tudomására, hogy neki elsőbbség jár utcákon, tereken, és ha kedves a bokája, lábszára épsége, azonnal meg is adja neki! Pár méter után rakéta üzemmódra kapcsolt. Nyilat nem lehetne egyenesebben, gyorsabban kilőni, mint ahogy ő sprintelt. Alig bírtam tartani vele az iramot. Megtorpanás nélkül sprintelt a rendelő ajtajáig, ahol befordult és toporzékolva követelt bebocsáttatást. Igen, tudja, érzi, hogy ott vele valami csoda történhet. Világossá vált számomra: szeret ide járni! És valóban tanúi lehettünk egy aprócska csodának. Először nem mertünk megszólalni, megmozdulni sem, hátha csalóka délibábot látunk csupán. Az akupunktúrás tű beszúrásakor Kuki felsikított. Felsikított, amikor olyan helyen szúrta a doktornő, ahol eddig semmilyen érzés nem volt a gerincében. Öt cenitvel lejjebb. Csak néztünk egymásra hosszú másodpercekig, megszólalni nem mertünk. Megismételte a szúrást újra és újra. Minden alakalommal jelezte a kiskutya: ÉRZI! Ez volt a mi mai hatalmas lépésünk ELŐRE! Én pedig nagy nehezen odakecmeregtem a táskámhoz, hogy kihalásszak belőle egy papírzsebkendőt magamnak......
Posted on: Thu, 10 Oct 2013 14:02:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015