Az anyag legyőzése Legyen tudatos bennetek, hogy minden múlandó. Hogy egy múlandó testet hordoztok. Hogy amint elérkezett a földrõl való távozás órája, mindent el kell hagynotok. Hogy csak a LELKETEK marad meg és pedig olyan felfogásban, amit itt a földön magatoknak kialakítottatok. ** *Megjegyzés: Ezért van az a jelenség, hogy sokan, akik hirtelen, felkészülés nélkül halnak meg, fel sem fogják, hogy már nincsenek az "árnyékvilág" valóságában, mert látszólag a tudatuk számára semmi sem változott. Pontosan úgy gondolkodnak, éreznek és mozognak, mint azelőtt fizikai testükben.* Legyen tudatos bennetek, a lélek a túlvilágra is magával viszi, hogy milyen viszonyban van a világgal. Hogy ott is épp úgy csüng az anyagon, ahogyan a földön tette - vagy épp úgy lenézi, ahogyan a földön tette. És mindenképpen kínos lesz az a sors, ha minden gondolatotok az anyag volt. Azt a földön hagytátok - és most a szellemi birodalomban szegénynek és nyomorultnak, nincstelennek érzitek magatokat. Akit nem terhel meg az anyaghoz való kötõdés - az könnyedén és boldogan lendül fölfelé, mert gondolkodása és szemlélete már a földön szellemi irányt vett. Emberek - gondoljátok meg - a világ csak látszatjavakat ad; ezeknek nincs maradandó értékük. Ha vonzását nem gyõzitek le magatokban - rabszolgájává tesz. Annak kell felismernetek - ami; tehát látszat-érték. Az emberi lélek számára a legnagyobb veszélyt az anyag utáni sóvárgás jelenti. A mohóság a földi javak után. Ez a mohóság igen nagy a földön és annál jobban növekszik, minél jobban közeleg a vég. Az emberek szellemben teljesen vakok, és gondolkodásuk téves. Csak a világért dolgoznak és tesznek valamit, - de lelkükkel nem törõdnek. Éhezni hagyják lelküket, az egyetlen értéket bennük. Pedig MINDEN elmúlik és elmegy. Folyton figyelmeztetem az embereket, ne így kezdjék az életet - mert milyen sors vár majd a lelkükre? Mindig utalok ezekre, de csak óvhatom és figyelmeztethetem õket, de akaratuk megváltoztatására nem kényszeríthetem. De nem ügyelnek a figyelmeztetésekre - még a közelgõ vég bejelentése sem igen érinti õket, - mert nem hiszik el. Isten ezért olykor egészen jelenvalóan, nyilvánul meg - amennyiben az embertõl elveszi azt, amit magától nem akar odaadni. Bár ez isteni megnyilvánulás, de csak nagyon kevesen ismerik fel annak. Ez olyan megnyilvánulás, amely az embernek elég érthetõen tudomására hozza, hogy itt most Isten munkálkodott. Nem tehetnek ellene semmit, mert nem is tudnak védekezni és egész tehetetlenségüket be kell vallani. Jólnfelismerhetnék, magasabb hatalom a maga akarata szerint munkálkodott itt. Ezt a hatalmat mégsem akarják elismerni - sõt tagadják. És ebben nem lehetnmegakadályozni õket, mert a szabad akarat birtokában vannak. Isten mindenütt beszél és hangját mindenki hallhatja. Az embereket még sem érinti meg. Szemüket csak a világra irányítják és annak javaira; szívük bennnem tud lecsitulni a vágy. - Amint valamit elvesztettek, a leggyorsabban újra vissza akarják nyerni - és LELKÜKET TOVÁBBRA IS nyomorogni hagyják. Ennek ellenére Isten nem hagyja abba a maga fáradozásait, hogy eloldja az embereket az anyagtól. A vég bekövetkeztéig még sokminden történik, ami mind ezt szolgálja. Boldogok akik felismerik a katasztrófák értelmét, és célját. És AZT is, AKI parancsol a természetnek. Boldogok akik mindenben felismerik Istent és mindenféle szükségükben hozzá kiáltanak segítségért. A földön és a szellem-világban egyaránt segítséget kapnak. Élnek - még ha meg is haltak." (Részlet Bertha Dudde szellemi közléséből)
Posted on: Sun, 23 Jun 2013 08:33:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015