Az integráció típusai A lokális vagy fizikai integráció az integráció legegyszerűbb változatát jelenti, a térbeli távolságot csökkenti. Ilyenkor az épület közös, de a gyermekek között gyakorlatilag nincs semmiféle kapcsolat. A speciális nevelési szükségletű gyermekek csoportja alkotja a többségi iskola (óvoda) egyik osztályát (csoportját). Az elkülönített gyermekekkel gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus foglalkozik, akiknek nincs érdemi kapcsolatuk az intézmény többi gyermekével. Megjelenése külföldön: a speciális iskolákat a többségi iskolák egyik szárnyába telepítik. Magyarországon az általános iskolában működő eltérő tantervű vagy az ún.logopédiai osztályok jó példák erre a formára. Jóllehet az integráció legalacsonyabb szintű változatáról van szó, mégis benne rejlik a további változatok (szociális, részleges funkcionális integráció) kibontakozásának lehetősége a fizikai közelség miatt. Szociális integráció: Ez a forma a szociális közelítést teszi lehetővé, a szociális kapcsolatok kialakítására bátorít. Leggyakoribb megjelenési formája, amikor a többségi intézményben elhelyezett fogyatékos csoportot (lokális integráció) tudatosan egyesítik kortársai közösségével az óvodában a foglalkozásokon kívüli, az iskolában a tanórán kívüli időben. Ezen belül is két fokozat különíthető el. Az egyik esetben az együttnevelés inkább alkalmi jellegű, időszakos, gyakran esetleges (például kirándulások, rendezvények, meghatározott tanításon kívüli tevékenységek). A másik esetben a csoportok találkozása rendszeres, folyamatos. Például: mindig együtt zajlik az óvodában a szabad játék, a séta, az étkezés, vagy az iskolában a délutáni tanulás idején már nem válik szét a két csoport, szándékosan közös asztaloknál folyik az ebédeltetés, valamennyi délutáni sporttevékenység. A funkcionális integráció a legmagasabb szintet képviseli, amikor is együtt fejlesztik a gyermekeket az óvodai foglalkozásokon vagy az iskolai tanórákon, s egyben biztosítják a speciális megsegítés valamely változatát. Két alcsoportja a részleges ill. a teljes integráció A részleges integráció: a funkcionális integráció egyszerűbb fokát jelenti, amikor csak az idő egy részében vesz részt az adott gyermek vagy kisebb csoport a többiekkel együtt a foglalkozásokon.. A megvalósítás természetes feltétele az, hogy a fogyatékosok egy vagy több csoportját a többségi intézményben helyezzék el speciális osztály(ok)ban, azaz egyidejűleg lokális, de többnyire szociális integrációról is szó van. További előfeltételt képez a párhuzamos csoportok/osztályok tudatosan tervezett órarendje. Pl. testnevelés vagy ábrázolás idejére egyes gyermekek rendszeresen csatlakozhatnak egy többségi óvodai csoporthoz, vagy egy egyébként elkülönített osztályba járó tanuló adott tantárgyat vagy tantárgyakat nem a saját csoportjával, hanem a párhuzamos többségi osztályban tanulja. Az is lehetséges, hogy egy teljes csoport olvad be egy-egy foglalkozásra a többségi csoportba. A teljes funkcionális integráció jelenti a legmagasabb szintet. Tulajdonképpen az együttnevelés igazi célját testesíti meg ez a forma, melynek megvalósítása során a fogyatékos gyermek a teljes időt tölti a többségi óvodában vagy iskolában. Az iskola többnyire közel esik a lakóhelyéhez.
Posted on: Fri, 21 Jun 2013 21:17:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015