Az jár a fejemben, hogy van egy irodalmi portálom. Jó sok ráfizetéssel működtetjük a saját pénzünkből,miközben a fizetős tárhelyünket már feladtuk, a domaint ugyan megvettem, de annak a sorsa mégis az ebek harmincadjára jutott, mert fizetős IP számos tárhely nélkül valóban annyit ér, mint a kutya vacsorája... Néha antológiákat is kiadunk, s azokat sem sikerrel, azaz negatív mérleggel... Erre valahonnan megérkezik VALAKI, aki a fejébe veszi, hogy ki kell adni a kedvenc költőjének a verseit... És rám gondol... Mindehhez pénz is kellene! Megpróbálunk szponzorokat szerezni, s teljes a csőd, a nemtörődömség... Erre mit tesz Ő? Van egy olyan közösségi portálunk, nem ez, egy másik, amelyikből gyakorlatilag kinőtt az az irodalmi portál... Szeretjük egymást, bízunk egymásban, noha sokan soha nem is találkoztunk az életben... Még az is érdekes, ki kinek és miért lesz valahol Barátja... Hogyan jönnek létre azok a bizonyos összekovácsoló hálók... A VALAKI, aki a szememben ÓRIÁS, végiglevelezi az ottani Barátainkat, hogy miért kellene összeadni pénzt... Vannak ennek a dolognak olyan rejtett szövegei is, amelyek nem nyilvánosak, de, amelyekről a mai magyar társadalom egésze is felelőssé tehető a bankokon, az egészségügyön, a hosszú nevű, de Emberi erőforrásokkal kezdődő minisztériumon, a nyugdíjrendszeren, s hosszasan sorolhatnám még mi mindenen keresztül... És holnap a nyomdába megy a könyv, mert ISMERETLENEK és ISMERŐSÖK, virtuális BARÁTOK összeadták a kiadás teljes költségét... És arról a portálról, amelyik az emberről mesél, aki a szépre, a jóra, a boldogságra vágyik, egyetlen megkeresésünkre sem érkezett válasz... Mélyen elgondolkodtató, mert a történet emberi, s mélyen elszomorító, mert az, s, mert ez a világ, amelyikben ma és mi élünk, így működik...
Posted on: Tue, 30 Jul 2013 20:59:49 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015