Az oldal névjegye : A jelenségek csoportosítása: A "szellem" szó egy sor megmagyarázhatatlan jelenségre utal. A jelenségeket ugyan nem tudjuk teljes megbízhatósággal megvilágítani, mégis jól megalapozott csoportokra oszthatjuk őKet. Íme a kategóriák amelyek esetenként átfedik egymást, és meglehet, felosztásuk elméleti: -Újrajátszás vagy visszajátszás vagy feljegyzés. Olyan szellemek, amelyek a korábbi eseteket pontosan lejátszák. -Jelenlét. A megfigyelőben egy bizonyos helyből vagy tárgyból kisugárzó furcsa érzés alakul ki. -Kopogó szellemek (Poltergeist). Ezek a szellemek összezavarják a tárgyakat, különösen egy bizonyos személy jelenlétében. -Interaktív szellemek. E szellemek gyakran üzenetet hoznak, vagy más módon kapcsolatba lépnek a megfigyelővel. -Időkiesés akkor következik be, ha az illető egy másik időben találja magát. -Élő szellemek. : Alakmásról akkor beszélünk, ha egyetlen személyt más-más helyen egyszerre (több ember) lát. Hasonmásnak nevezzük, ha egyetlen személy két alakját látják általában egymáshoz közel, ugyanazon tevékenység közben. -A vardogerek olyan szellemek, amelyek a megelőzik a megfigyelőt. Így tehát, ha az illető először megy valahova, joggal hihetjük, hogy járt már ott korábban. Jelenségek: Újrajátszás, visszajátszás vagy feljegyzés: Ezek az esetek a múltban már megtörtént eseményeket ismétlik meg. Az ilyen látomásokban a szellemek a jellemzően nagy érzelmi töltéssel bíró eseményekre jelennek meg, amelyek minden bizonnyal traumát jelentettek az ebben érintetteknek. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy a munkahelyünkön vagy otthon, vagy akár olyan semleges helyen, mint egy bolt feszült helyzetbe kerültünk, és tudtuk, valami van a levegőben. Azt feltételezzük, az újrajátszás vagy feljegyzés ehhez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az esemény olyannyira feszült, hogy belevésődik a környezetbe, hogy aztán ismét előbukkanjon, ha kedveznek a hasonló feltételek. Túlságosan is könnyű ezt az elméletet elvetni. Köztudott ugyanakkor, hogy a hegedű annál jobban szól, minél többet játszottak rajta, mert a rezgések valahogy átalakítják a fa szerkezetét, és a következő hang tisztább lesz, mint az előző. Lehet valami hasonlóról van szó az újrajátszódó jelenségek esetében is? E jelenség tipikus példája lehet, ha egy alak keresztülmegy egy szobán vagy egy út mentél sétál. Nem lép kapcsolatba a szemlélővel, és adott esetben ,, keresztülsétálhat" rajta, mivel egyszerűen csak úgy megy, mint amikor fel volt töltve spirituális energiával. Hasonlóképp, beszámolók szerint az alakok keresztülmennek falakon is. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a trauma idején az adott akadály még nem volt ott, vagy például egy ajtót időközben falaztak be. A felidézett kép jellegét tekintve a hologramra hasonlít. A szellem beszélhet magában vagy valaki máshoz, kelthet zajt, például úgy, hogy recsegő padlón járkál, de nem reagál semmire, amit a szemlélő tesz. E jelenségek egy része az évnek mindig azonos időszakában jelentkezik, ezért évfordulós szellemeknek is nevezik őket. Mindez érthető is, ha elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy a trauma nyomot hagy a környezetben, hogy az évszak fontos szerepet játszik a jelenség újbóli előfordulását segítő feltételek megteremtésében. Kopogó szellemek: A Poltergeist németül "zajos szellemet" jelent. A kifejezés találó, hiszen a jelenség gyakran hang formájában nyilvánul meg. Ez lehet törés, csattanás, karcolás vagy valami nehéz tárgy vonszolásának zaja. A Poltergeist elmozdíthatja a tárgyakat, akár nehéz bútordarabokat is, és nagy kárt tud okozni. Ezek a jelenségek inkább emberekhez, mint helyekhez kapcsolódnak, és a kopogó szellemek okozta események csak akkor fordulnak elő , amikor egy bizonyos személy jelen van. Mások is megtapasztalhatják ezeket, ha éppen ugyanazon a helyen tartózkodnak. Élő szellemek: Bizonyára előfordult már mindannyiunkkal, hogy egy bizonyos helyen láttunk egy ismerőst, és amikor ezt megemlítjük neki, közli velünk, tévedtünk. Ilyenkor megpróbáljuk magunknak megmagyarázni a történteket: talán valóban tévedtünk, és akit láttunk csak hasonlított ismerősünkre. Az is elképzelhető, hogy barátunknak be nem vallott ok volt arra, letagadja, arra járt, amerre mi láttuk. De hogyan magyarázzuk meg az esetet, ha beszélgettünk az illetővel, akinek viszont tanúi vannak arra, hogy az adott pillanatban valahol másutt volt? Gondolhatjuk esetleg, hogy barátunk elveszettnek hitt ikertestvérét láttuk, vagy rosszul emlékszünk az adott időpontra, vagy valami hasonló. De mi van akkor, ha az időpont és a hely bizonyítottan pontos? Ha minden racionális lehetőséget kimerítettünk, felmerülhet bennünk a gondolat, akit látunk akivel beszéltünk valójában barátunk alakmása. Léteznek egyéb hasonló jelenségek is. A hasonmás kifejezést gyakran használjuk a köznyelvben is, ha két ember rendkívül hasonlít egymásra. E szó azonban pontosan olyan alakmást jelent, aki ugyanazt a tevékenységet, de más helyen végzi, mint az illető. Egy kevésbé ismert kifejezés ugyanerre a jelenségre a vardoger, ami például olyankor fordul elő, ha valaki először megy el egy bizonyos helyre, és az ismeretlennek vélt emberek mind ismerik őt. Ebben az esetben az történt, hogy a vardoger járt először arra, és az emberek vele beszéltek. Démonok A démon eredetileg istent jelentett. Később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabb rendű lényeket jelölték ezzel a névvel. A démonok, a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak és lehetnek jószándékúak, vagy akár gonoszak is. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben. Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tűzi, légi stb. szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonológia, mely alapjában hasonlít is a perzsiaira. Az ókori görögöknél a démonok, mint a főistenek kísérői, szolgái jelennek meg, s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (pl. Deimosz és Phobosz Arész mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésűktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Szokratész daimonionja, akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megóvja. Az újplatonikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat hajtanak végre. A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be. A démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub; a démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi. Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán királysága között. Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből. (Lásd pl. Máté evangéliuma 12:28; Márk evangéliuma 1:34, Lukács evangéliuma 13:32), egyes esetekben így gyógyítva meg embereket (Máté 9:33), bár a Biblia nem állítja, hogy minden betegséget démonok okoznak. Jézus az apostoloknak is hatalmat és utasítást adott a démonok kiűzésére (Máté 10:8; Márk 3:14-15), valamint ezt Mennybe menetele előtt kiterjesztette a benne hívőkre (Márk 16:17). Egyes vélekedések szerint a kereszténység kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy a betegségeket démonok okozzák, ezért a démon-űzés ismert mesterség volt akkoriban. A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős volt; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek akik egytől-egyig gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét. A mai keresztények között a Bibliát isteni tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók között továbbra sem vitatott a démonok létezése, sem az, hogy Jézus nevébe vetett hit által azokat ki lehet űzni. D betűvel kezdődő démonok: Daevas (Perzsa) A részegség, szexualitás és irigység démona. A pestis, a halál és éhség okának tekintették. Utálja a vallást. Danag (Fülöp-szigetek) A szigetek "vámpírja". Démoni formáját a földön csak azáltal nyerheti el, hogy egy csepp embervért iszik. Dantalio (Ismeretlen) A pokoli herceg sok arccal jelenik meg emberként, hatalmában áll elméket és gondolatokat olvasni. Dearg-Due (Ír) A démon, aki a nemrég elhunyt szép nők testébe költözik, és a sírjából kikelve férfiakat csábít és ítél az örök kárhozatra. Deber (Ismeretlen) A dögvész démona, javarészt éjjel aktív, hogy megtámadja és megfertőzze az embereket. Dengelmaennle (Alpok) Valójában réti lidércnek nevezhető, de a köztudatban démonként és hegyi kísértetként maradt meg, mivel a hegyen átkelő utazókat kísérteties hangjával riasztja a halálos mélységekbe. Derskrov (Orosz) A felejtés, feledékenység démona. Feljegyzések szerint a szeszélyes időjárásért is ő felel. Gyűlöli az ezüstöt, a vallást, és a látók szemét elhomályosítja. Dimme (Sumer) A gyermekágyi láz és az egyéb gyermek és csecsemőkori betegségek női démona. Diwo (Hindu) Betegségeket terjesztő démon, aki egy kutya alakját veszi fel. Tüzet lehel, és bénító érintésével csap le az emberekre. Dogai (Pápua-új Guinea) Csúf, női démon, aki kisfiúkat és férfiakat rabol, hogy velük élhessen. Drak (Német) Kis tűzsárkány képében megjelenő alantasabb démonfajzat. Általában a házak tűzhelyében él, s a legenda szerint, ha jól gondját viselik, aranyat, ékszert, vagy ételt fog lopni cserébe. Drude (Ismeretlen) Női démon, éjszaka félelmetes álmokat okoz, és a megszállt személy általában a fulladás érzésére ébred, vagy fel sem ébred. Druj (Irán) A hazugság és a tisztátalan emberek női démona. Jellemzője, hogy jónak nevez rossz dolgokat, és fordítva. Kísértet A kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. A világ valamennyi kultúrája hordoz kísértetekről szóló történeteket, de különböznek az elképzeléseik arról, hogy pontosan mik is ők és hogy mennyiben valóságosak vagy csak a képzelet szülöttei. Olyan lények, melyek normális emberként élve élősködnek a még nem elhunyt emberek között. Állítólag tudnak átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná, de a gépeket(pl. fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. Egy régi fotós egy kastélyt próbált lefényképezni, aminek a históriájában egy nő halt meg. A fotós vissza hívatta a kémiai fotót és látott rajta egy félig átlátszó szoknyás nőt. A kép felvételekor a fotós nem látott semmit. Kísértetekkel kapcsolatos hiedelmek: A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "ezüstös", "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". A parapszichológia az "anyagot", amiből a kísértetek vannak, "ektoplazmának" hívja. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb., amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat. A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon, mint a Pokol vagy a Purgatórium. Egyes elképzelésekben a kísértetek a Limbo lakói, ami az a hely, ahova a meg nem keresztelt gyermekek kerülnek. Nem árt megjegyezni, hogy a Biblia tanításait követő keresztény egyházak nem hisznek a szellemekben mint visszatérő halottakban, és az ilyen jelenségeket a legjobb esetben is démonoknak tulajdonítják. Boszorkány A boszorkány (másképpen boszorka) a néphit szerint olyan nő, aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást hoz. A hasonló feltételezett képességekkel rendelkező férfiakat boszorkánymesternek nevezték. A modern korban a boszorkány fogalom gyakran pozitív értelemben használatos és a női nem ügyességét, illetve okosságát jellemzi , de negatív értelemben is előfordul, gonosz módon viselkedő vagy intrikus nők szidalmazására. Magyarországon a boszorkány a népmesék rosszindulatú, emberfeletti hatalmú, idős asszonyalakjainak gyűjtőneve, aminek alakja gyakran összefonódik a vasorrú bábáéval. A magyar nyelv boszorkányokkal kapcsolatos kifejezései igen gazdagok és változatosak. Írott forrásaink többek között a Magyarországon tartott boszorkányperek iratai és dokumentációi. A török nyelvek azonos jelentésű baszargan, baszirgan szavából származik, amely az ótörök basz- ("nyomni") igető származéka (ez az eredete a magyar "baszni" szónak is). A boszorkány tehát eredetileg olyan lény volt, aki a babonás hit szerint rátelepszik az alvó ember mellére, megnyomja, és ezzel kínzó álmokat idéz elő. Ez a jelentés megmaradt a lidérc fogalmában (lidércnyomás). A boszorkány szó játékos, becéző formái a boszorka és a boszi. A boszorkányok egyik elnevezése a magyar nyelvi tájakon a bűvös-bájos, bű-bájos volt, tevékenykedése pedig a bűvölés-bájolás. Értelemszerűen e szavak jelentése a gonosszal, a romlottal kapcsolódott össze. Az érdekesség ebben az esetben a bű és a báj gyökérszavak jelentése, eredete és kapcsolata a boszorkánnyal. Ezek ugyanis az ótörök báj szóból erednek, ami nem mást jelent, mint "köteléket", "szalagot", "bilincset". A magyar "báj", "bájos" szavak jelentéséből azután az idők folyamán kikopott a pejoratív jelentés és csupán a "lebilincselő", "mozdulatlanná tevő" átvitt értelmük maradt meg, a jelentésben mélyen elbújva. A szó eredeti jelentését legjobban a boszorkány jelentésű bűbájos (vagyis "igéző", "rabul ejtő" személy) őrizte meg. A kötés-oldás rítusa kapcsán erre még visszatérünk. A bű szóval székely mondásokban találkozhatunk miszerint a "Bűnél is bűvebb" vagy "bű szerzet". Ezek rondaságot kifejező mondások, ebből tudhatjuk, hogy a bű szó jelentése fertelmes, borzalmas. A boszorkányokat nevezték még varázslónak, embervesztőnek és ördöngösnek. A varázs szó viszont a szláv vražtli-ból ered amihez az árt, megigéz, jósol jelentések kapcsolódnak. Értelemszerű, hogy az átvett jövevényszavak valamit megőriztek eredeti jelentéseikből, hiszen a magyar varázsló tevékenységéhez ezek a fogalmak kapcsolódnak. Mivel a boszorkányok egyértelműen hitetlenek, illetve lepaktáltak a gonosszal használták rájuk a hamis hitű, kanca hitű, illetve lüdérces kifejezést is. A lüdérc, lúdvérc vagy ismertebb nevén a lidérc a magyar népi hiedelemvilág egyik igen érdekes tagja, egyfajta "nyomó" démon. Innen ered a lidércnyomás kifejezésünk is. A népi babona egy másfajta nyomó démont is ismert, ez volt a mora/nora démon (lásd még: vámpír). Hívták a boszorkányokat tudálékosnak, tudományosnak is. Nyilván ördögtől kapott gonosz tudásukra utalva ezzel. A boszorkányos rontásra használt egyik leggyakoribb kifejezés az igézés volt. Ez az ige a krisztusi ige ördögi ellentéte mellyel az egyszerű népnek ártani lehet. Az igével, azaz szóval járó hatalom azonban ősibb mint a kereszténység, nemcsoda, hogy Isten szóval teremtette a világot és az ősi népeknél a kimondott szónak hihetetlen jelentőséget tulajdonítottak. A szó a lélekből ered és annak ereje van. Épp ezért nem véletlenül beszélünk igéző szempárról, hiszen a szem a lélek tükre és a boszorkányok egyik legveszélyesebb fegyverének éppen rossz, rontó szemüket tartották. Több boszorkányperes forrásból tudjuk, hogy a boszorkánysággal megvádoltnak hátat kellett fordítania a bíróságnak nehogy szemmel verje őket. Az igézés ellentéte az olvasás vagy ráolvasás volt. A ráolvasással jó dolgokat kívántak egymásnak és az embereknek mintegy a krisztusi igét ráolvasták a betegre, hogy meggyógyuljon vagy "teleolvasták a tejesbödönöket." tejjel. A gonosz boszorkányi tettek másik szava a tétemény, csinálmány ami az ördögi, boszorkányos tétemény vagy csinálmány jelzős szerkezetekből vált le/alakult ki. Például; "ez a leány nekem megtette" jelentése a; boszorkányos praktikákkal magába bolondított engem; volt. Székelyföldön a csinálmány volt használatos; "ördögi csinálmánnyal megtévesztette" vagy "egy öreg asszony csinált meg neki, hogy gyermeke ne legyen." A boszorkány egy másik gonosz praktikája a kötés. Miszerint az ördöggel cimboráló gonosz egy csomót készít mindenféle anyagból (fontos eleme a só [sóban van]) és azt a megátkozni kívánt személy közelében helyezi el. Ezzel maga a rontás megköttetett és csupán a maga a kötő oldhatja fel. Az oldás-kötés rítusa szintén nem a 15. század találmánya akárcsak az igézés. Már az ónémetek ismerték és használták ezt a mágikus formulát. Maga a "bájolás", "elbájolni" szavak azt jelentik, hogy megkötni hiszen a török báj szóból származnak. Így a például a bájital szavunk rögtön értelmet nyer hiszen ez az ital egy személyt valakihez kötő, megkötő voltára hivatkozik (szerelmi bájital). Magyarországon a boszorkányok állandó jelzője volt az "oldó-kötő" kifejezés, annyira, hogy egyedül itt hívták latinul a boszorkányokat ligantesnek azaz kötőnek. A megkötés jelentésköre a 16. században bővült ki annyira, hogy mindenféle boszorkánykodás megjelölésére használták. Széles magyarországi használata miatt számos kifejezésünkben volt használatos és használatos még ma is mint például; Meg van kötve a kezem: jelentése, hogy bizonyos dolgokban nem tehetek semmit. A boszorkányi kötésből származására egy kolozsvári boszorkányper irata tesz tanúbizonyságot miszerint: "Te Erdély Gáspár olyan boszorkány az anyád (anyósod), hogy neked kezedet megkötötte, hogy leányát meg ne verhesd soha míg élsz." Majd megkötöm a nyelvedet: azaz majd elhallgattatlak. Oka, hogy a hiedelem szerint a kötés némaságot hozhat az emberre. Megkötődött a ló: Ez a kifejezés a székelységben járja, jelentése, hogy úgy megbűvölte valaki, hogy nem bír mozdulni. Ebből származik a megköti magát szólásunk. Ráköti magát valakire: Ezt olyan lányra mondták, aki el akarta magát vetetni valakivel. Magyarázata, hogy a boszorkányokkal kapcsolatos leggyakoribb vád a szerelmi rontás vádja volt. Bájitallal azaz boszorkányos kötéssel vették rá a férfiakat a házasságtörésre. Szemét megkötni: A hamis tanításoktól való elvakítást jelentette. De a szemet nem bekötik hanem megkötik így nem tudja elválasztani a rosszat a hasznostól. A kötés egyéb kifejezései: leányt elkötni, hogy ne legyen férje. Esőt ellopni, elkötni. A kötés feloldására meg kellett ereszteni a kötést vagy a téteményt, azaz meg kellett oldani. Az oldás/tágítás szavak mind a rontások feloldását jelentették, a betegségtől való megszabadulást. A tágít szó mai értelmében elveszítette az enyhítés, feloldás jelentéskörét inkább a nem tágít jelentéskörben használjuk. A boszorkányok hatalma erősebben érvényesült azokon az embereken, akiknek megszerezték egy vagy több ruhadarabját. Ebben az esetben a tárgyat megfőzték, így érték el a kívánt hatást az alanyon. Ide kapcsolódik, hogy a bűbájos rontás áldozatára mondták azt is, hogy a boszorkány megette. Mondhatni akit előbb megfőztek, utána megették. A megevés és a babonával megront kifejezések amiatt a néphit miatt kapcsolódtak össze miszerint a boszorkányok megölik és megeszik az embereket. Ez a hit a boszorkányüldözés korszakára átalakult metaforikus orgiákká, az ördöggel a főszerepben, ahol az embereket csupán színleg ölik és eszik meg, azonban a megölt és megevett áldozatok később megbetegszenek és elpusztulnak. A boszorkányoknak igen széleskörű kapcsolatuk volt a babbal, füvekkel, kígyókkal, békákkal. A megfüvelés kijelentés boszorkányos cselekedetre utalt, mely "füveket használ ártatlan sziveknek megbájolására." A nyugati boszorkányok a kígyókat, békákat és egyéb csúszó-mászó állatokat hasonlóan a füvekhez kotyvalélok, mérgek elkészítéséhez használták. Magyarországon a boszorkányok megfőzték és megették ezeket az állatokat. Így a kígyót-békát kiált rá mondásunk valójában a boszorkánysággal való megvádolást jelentette a középkorban. A rákiált önmagában pedig szintén gyakran használt kifejezése volt ugyanennek. A babvetéssel némaságot és vakságot lehetett okozni az áldozatnak. A fejés motívuma is felmerül a boszorkányokkal kapcsolatban miszerint a boszorkányok meg tudták csapolni a különböző növényeket, hogy lét fakasszanak belőlük, például "csapra verték a szőlőtőkét", vagy "megfejték az ágost" (ágat). Akire ördögöt kiáltottak azt A váddal illették. Hiszen a boszorkányok az ördög szeretői, leszármazottai, gyakran mindkettő egyszerre, és így "az ördög ágyában született"- hangzik el a szidalom mely szintén boszorkányvád. Ide kapcsolódik az ördögadta kifejezés is. Szintén a boszorkányhoz kapcsolódik az ebadta és a kutya teremtette kifejezés is. A néphiedelem szerint ugyanis a boszorkány sokszor kutyává változik, így gyakran a boszorkányokat ebeknek is hívják a perekben. Talán ezért van, hogy a szász forrásokban a boszorkányokat Hundsart-nak, kutyafajzatnak nevezik. Mivel az adta, teremtette szavakhoz ilyen gonosz dolog kapcsolódott szigorúan tiltották az ezekkel a szavakkal való káromkodást. Még a kutyatémához kapcsolódik, hogy eljutni ezekre a szabbatokra (ördögi orgiákra) nem volt egyszerű hiszen be kellett kenekedni mindenféle zsírral, hájjal példának okáért kutyahájjal. A "kutyazsírral kenekszik" rossz embert jelentett Kiskunhalas környékén, egyéb vidékeken pedig a "kutyazsírral van megkenve" szólást a zsugori, ravasz emberre használták és használjuk ma is, mint minden hájjal megkent alak, azaz aki ért mindenféle huncutsághoz, gonoszsághoz. A boszorkányok piszkafán, vasvillán, pemetén, emberen(!) vagy azsagon jártak. Az azsag szó jelentését ma már nem ismerjük, de arra az emberre használták, aki az útját váratlanul gyorsan megjárta. Az emberen való lovaglás a lóvá tevés (megkötés?) motívuma. Elbolondít, levesz a lábáról, akarata alá hajt, ezekben a kifejezésekben az asszony hajtja uralma alá a férfit. A boszorkány nemcsak kutyává, hanem farkassá is át tudott alakulni. Az embertársai jószágát farkas képében pusztító boszorkányt küldött farkasnak hívták. A német mondákban igen élénken él a farkasember mítosza és hozzánk is onnan jött át. A küldött farkas elnevezés azért lehet, mert vagy az ördög küldi az emberiségre vagy a haragos ember a másik jószágára. A küldött ördög külön eset. A boszorkány gyakorlatilag kap egy külön, saját kisebb ördögöt akivel szerződést köt és ez az ördög a továbbiakban segíteni fogja. A göcseji fődi ördög inkább egy kisebb koboldra vagy manóra hasonlít, mint ördögre. Segédkezik a házimunkában, vigyáz az állatokra, satöbbi. Az ilyen ördöggel bíró emberre mondták, hogy ördöge van. Manapság a szerencsés emberé e megtisztelő cím, hogy ördöge van, tehát boszorkány. A boszorkányokhoz több országban is számos monda, hagyomány kötődik. A boszorkányszombaton a hagyomány szerint (általában május 1-jén) a boszorkányok az ördögökkel találkoznak, német és magyar hiedelmek szerint gyakran hegytetőn (mint pl. a budai Gellért-hegyen), ez a Walpurgis-éj.
Posted on: Sat, 06 Jul 2013 15:25:33 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015