Az utca Tom rosszul ébredt az előző nap elfogyasztott töménytelen mennyiségű whisky után. Sajgó zúgó fejében minden ér egyszerre dobolt. Gyomra kavargott erős hányinger gyötörte. Kiténfergett a konyhába töltött némi maradék kávét, unottan túrt a kanapéra hajított kabátzsebében egy cigaretta után. Erőtlen próbálkozását nem koronázta siker, eszébe ötlött évekkel ezelőtt leszokott. Az állott lötty hamar megtette hatását, a fürdőbe rohant, öklendezett, majd üvöltve hányt. Leöblítette elgyötört arcát egy kevés hideg vízzel, de nem sokat használt. Borzalmas szájízét fogmosással akarta enyhíteni, ami újabb hangos produkcióba fulladt. Kitántorgott a szobába a szőnyegen elnyúlva várta a csodát, hátha jobban lesz. - Még is csak kellene az a cigaretta. Mondta magának félhangosan. Összekaparta minden erejét, cipőt húzott, a bekötéssel már nem bajlódva. A kihalt utcán forróság volt, szokatlan november végi időjárás, a hőmérő higanyszála a harminc fokot nyaldosta, bár itt északon ez még nyáron is ritkán fordult elő. Szemével üzletet keresett, de a mozdulatlan hajléktalanon, egy autójából kiszálló jól öltözött férfin, egy csókot váltó szerelmespáron kívül üres volt az utca. Szédült, émelygett az erős napsütés csak fokozta amúgy is gyalázatos állapotát. Kicsit még forgatta szemeit, csodálkozva nézte a mozdulatlan alakokat, majd összecsuklott és elalélt. Mikor magához tért ugyan az a kép tárult elé, a szoborrá merevedett emberek, mint amikor a film közepén megnyomja valaki a stop gombot. Elkúszott egy oszlopig attól várta a segítséget, hogy talpra állhasson. A tegnapi férfi szótlanul odasétált kezet nyújtott, felsegítette. Tomban ekkor tudatosult igazán: megáll körülötte az idő, még a madarak is egyhelyben szárnycsapások nélkül látszottak az égen. - Mi történik? Nem. Ez csak egy rossz álom lehet. ilyen nem létezik. – Bambán bámult a férfira, ismét körülnézett, majd vissza újdonsült ismerősére. – Mi folyik itt? – Kérdezte immáron torkaszakadtából üvöltve. A visszhangzó házak, mint unatkozó kísértetek, ismételgették a kétségbe esett kérdést. - Látja fiam tegnap ezt próbáltam elmagyarázni. Ha gondolja még mindig nem késő. – Tom lerogyott a járdaszegélyre maga elé meredt. A férfi benyúlt elegáns öltönye zsebébe, kihúzott egy pakli cigarettát. Halk köszönetet mormolva a fiatalember zavartan rágyújtott, köhögni kezdett az első slukk után, ismét feltámadt a hányingere, kavargó gyomra maradék tartalmát saját cipőjére ürítve. Dolga végeztével hátra dőlt az aszfalton, arcán nagy kaján mosoly jelent meg, mit a kedvenc nagyiját megtréfáló kiscserkésznek. Újabb nagy slukk, de ezúttal a füst jólesően kavargott a torkán. Mint ha kicserélték volna, rosszulléte varázsütésre elmúlt. Bekötötte lógó pertlijét, felállt, aprót kotort zsebében, beledobta a koldus szegényes kopott poharába, az bánatosan ránézett és csak ennyit szólt: - Köszönöm uram. Egyszer még sokat fog jelenteni ez a pár kis érme. – Szinte egyszerre néztek az autóból kiszálló férfira, az meg rájuk. Zavarban volt úgy érezte ismeri a hajléktalant, bár még sosem látta a környéken. Fütyörészve elindult ismét rábámult az autós emberre, az vissza rá. Tom a napja hátralevő részében olyan dolgokat tett, amire már régen vágyott. Meguzsonnázott egy gyorsétterem teraszán, az ízletes hamburgert kétpofára falta. Ivott egy korsó hideg sört a közeli bárban, beült egy moziba ahol a legújabb Hollywoodi produkciót élvezhette a nagyérdemű. Este kényelmesen hazasétált, kivett egy sört a hűtőből, kis rendet tett az előző este után, belehuppant a kedvenc foteljébe, meccset nézett, közben nagy átéléssel szívta az ajándékba kapott cigarettákat.
Posted on: Sun, 08 Sep 2013 18:09:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015