B. Bálint (Kőszeg): Cseresznyefa Szép tisztának látszott az égbolt ezen a novemberi napon. Az égen egy-két felhő szaladgált. Birkáknak néztek ki, egymást kergették. Madarak csicseregtek, ébredeztek az állatok, emberek. Nem volt különösebben hideg, csak egy pulcsit öltöttem fel magamra. Kiültem egy padra a parkban, ott, ahol kilátás nyílik a cseresznyefára. A pad rozsdás volt, vörös akart lenni, de már lepattogzott róla a festék. Gyenge szellő fújta meg az arcom. Továbbította a virágok illatát. Éreztem a liliom, a rózsa, és a tulipán enyhe illatát. A fa ott állt előttem. A cseresznyefának minden vonulata mást takart. Egyik arca mosolygott - míg a másik sírt. Az egyik boldog volt - a másik szomorú. Ehhez a fához sok élményem fűződik. Már akkor itt volt, amikor ideköltöztünk. 7 éves voltam. Hosszú volt az út idefelé. A kavicsokkal kikövezett út a házunkhoz a cseresznyefa felé vezetett. Tipikus kék színűk volt a köveknek. Mikor megláttam a fát, azonnal beleszerettem. Pedig nem volt rajta semmi különös. Legalábbis a külső szemlélőknek. De nekem minden tisztán látszódott. Beleszerettem a levele színébe, olyan érdekes volt. Egybekeveredett a rózsaszín és a sötétzöld, melyből hangulatos kis szín lett. Beleszerettem az édes termésébe. Minden nap, mikor jöttem hazafelé direkt erre mentem el, hogy megcsodálhassam. Igaz az út így hosszabb volt, de nem bántam. Az élmény felülmúlt mindent. Aztán itt ismertem meg az első szerelmemet. 14 éves voltam, a neve Jake, 15 éves. Éppen hazafelé baktattam, amikor elbotlottam egy kőben. Biciklivel ment, meglátott, majd felsegített. Tökéletes Love Story. Leültünk egy padra. Beszélgettünk erről-arról, majd elment. Másnap újra találkoztunk, és randira hívott. Én persze mámorosan igent mondtam. Elmentünk egy étterembe, aztán kiültünk erre a padra. Itt történt az első csókom. Beszélgettünk, ezután síri csend következett. A csend olyan meghitt volt. Hallani lehetett a fák halk susogását, és a tücskök ciripelését. Ajka az enyémhez ért, olyan érzés volt, mintha szikrát hányt volna csókunk. Majd kettészakadtunk, és szótlanul elmentünk. Aztán az események pörögtek maguktól. Míg el nem értünk az utolsó állomásra. A "hullámvasúton" erős lejtő következett. Szakított velem. Minden nap párnák közt sírva vártam, hogy felhív. De nem tette. Mégis mit vártam magamtól, ettől a csúnyaságtól? Azt vártam, hogy majd én leszek a csili-vili királynő. Ám nem így lett. Még mindig néha sírhatnékom van. A szakítás után most itt tartok. 17 éves vagyok. Elbambultam, gondolkodtam, majd az elmélkedésből felébredve néztem, ahogy a cseresznyefáról lehullik az utolsó levél. Az utolsó levél, mely egy újabb fordulópontot jelent. Itt tudtok szavazni: krefiti.hu/index.php?/Szepirodalom/cseresznyefa.html Töltsd fel Te is a Krefitire saját versedet, rajzodat, fotódat, videódat, gondolataidat! Minden hónapban sok ajándék vár Rád, ezzel is biztatunk a kreatív munkára. Kattints, és legyél Te is a magazin alkotója: krefiti.hu/index.php?%2FHirek%2Fa-te-napod-a-te-lapod.html
Posted on: Sat, 28 Sep 2013 14:46:15 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015