Bajtársunk a cigányterrort birkaként tűrő szarmagyarokról ÉBREDJ MAGYAR! Az orkok már a hálószobádban vannak. Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy minden hétre jut egy-egy Olaszliszka, egy-egy Galgagyörk. Ideje lenne mindenkinek észre venni, hogy nem csupán a megélhetésünk, hanem a puszta életünk is közvetlen veszélyben van már. Magyar Hazánkat rég eladták; honvédségünket teljesen szétverték; a rendőrségtől pedig nem várhatunk semmilyen segítséget. Emlékszem, gyerekkoromban (jó félévszázaddal ezelőtt) arra tanítottak drága szüleim, hogyha netán veszélybe kerülök, azonnal hívjak rendőrt. Manapság ezt nem merném megkockáztatni, mivel fennáll a reális veszélye annak, hogy a rend mai őrei vagy kirabolnak, lásd anno, a Moszkva-téri bankrablást; vagy megerőszakolnak, lásd anno, Zsanet esetét; vagy félholtra vernek és kirabolnak, és ráadásként még kilövik a szemünket is, lásd az utóbbi közel hat és fél év gyalázatos eseményeit, melyekről közvetlenül utcai tapasztalataim is vannak. Az, hogy miként bánnak el az emberrel a héber rend mai éber őrei itt Magyarországon, többnyire csak a körülményektől függ. Nem lenne ez így, ha életetek során mindig megvívtátok volna a magatok kis csatáit. Ha a munkahelyeteken mindjárt nemet mondtatok volna a nyomulós, kampós orrú kollégáknak, kik leküldtek benneteket cigarettáért, vagy reggeliért; ha nemet mondtatok volna a munkahelyi főnöknek, amikor arra kért benneteket, hogy mondjátok el kollégáitokról a véleményeteket; ha nemet mondtatok volna a vietnámi- és ki emlékszik még, milyen más felajánlásoknak; ha nemet mondtatok volna a május elsejei felvonulásoknak. Ha ellent mondtatok volna ama "parancsnak", hogy brezsnyev elvtárs elé az utcára, mint birkák kivonuljatok, hogy ezzel ünnepeljétek, üdvözöljétek lelkesen ennek a szemét főkomcsinak az érkezését. Azonnal tiltakoznotok kellett volna minden ellen, ami jogaitok nyilvánvaló csorbítására, sárba tiprására irányult! De ti évtizedeken keresztül nem mondtatok nemet semmire, és most itt vagytok nyakig a szarban, mert ha akarnátok se tudnátok már nemet mondani semmire sem! Nincs már kinek nemet mondanotok, nincs, ki meghallgatná jogos panaszaitokat. Könnyű szerrel engedtétek szolgasorba hajtani magatokat, és ezen változtatni már csak véres erőszakkal lehet. Hacsak rá nem ébredtek idejében arra, hogy sorsotok még mindig a saját kezetekben van. Ideje hát ébrednetek, hiszen 55 éve már hogy késésben vagytok! Fújjatok hát magatok is riadót, hogy visszafoglaljátok Hazátokat, helyreállítsátok becsületeket. Ezt akár egyetlen aktussal, egyetlen csepp ártatlan vér kiontása nélkül megtehetitek, és ezt ti is tudjátok. De ti arra is restek vagytok, hogy nemzeti ünnepeink szent napjain, másfél-kétmillió éhenkórásszá züllesztett honfitársatokkal együtt Budapest utcáira kivonszoljátok a hormon-kezelt élelmiszerektől dagadtra hízott valagatokat. Már csak avégett is érdemes lenne megtennetek, hogy magatok is lássátok végre, hogy ilyen hatalmas tömeg láttán, nem merészel veletek szembe menetelni egyetlen fegyveres gazember se! Egyetlen aktussal, egyetlen nap alatt változtathatnátok meg tehát mindent, de ti mégis inkább vállaljátok a mindennapos megaláztatást, eltűritek hogy redvás, mocskos, dzsuvás, férges cigányok nap mint nap vágjanak pofán; hogy kiraboljanak, legyilkoljanak benneteket. Tűritek, hogy lányaitokat, asszonyaitokat megerőszakolják, meg is csonkítsák, ezek a születésük pillanatában már akasztófára való szörnyetegek. Ha lenne egyetlen csepp józan eszetek, akkor felbujtóikkal együtt már a falu határától űznétek el ezeket a felhergelt, vérszomjas bitangokat. De ti csak akkor méltatlankodtok, ha titeket készülnek felzabálni ezek a mitológiai szörnyekhez sem hasonlítható, undorító külsejű véglények. Nekem papoltak a kőről, amellyel ha megdobnak, úgy tartják, hogy: dobd vissza kenyérrel! Prédikáltak megbocsátásról: és én meg is bocsátok annak, aki erre érdemes. Imáimban magam is arra kérem Urunkat, hogy: "..bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." - ez azonban nem jelenti azt, hogy engedjünk az erőszaknak! Jó kereszténynek tartva magam, nem értelmezem félre keresztény hitem parancsolatait, elvárásait, tehát megvédem jogaimat, akár életem árán is védem családomat, fele-barátaimat, Hazámat! Szt. István és Szt. László királyunk is köztudottan nem voltak ellenségeikkel könyörületesek. Ennek ellenére akadálytalanul vonulhattak katolikus egyházunk szentjei sorába. Más lapra tartozik, hogy I. István királyunk alapvetően helyesen cselekedett-e, amikor a Vérszerződés íratlan szabályait megszegte; hogy helyesen cselekedett-e, amikor tűzzel, vassal irtotta mindazokat, kik meg akarták őrizni több ezeréves múltjukat, szent hagyományaikat. Egy biztos: I. István erős államot alapított. Száz szónak is egy a vége: A fák nem nőnek az égig, és a természet ellen sokáig nem lehet eredményesen harcolni. Az idő igazolni fog mindent és mindenkit, és biztosan eljő az idő, amikor gonosz tetteiért mindenki busásan megfizet. Vége lesz az ármánynak, a gyalázatnak, a gonosz hatalmának. Meglakolnak az emberiség kíméletlen sanyargatói, a mocskos gazemberek. A sátáni kör, s ennek határai egyre jobban kirajzolódnak, így napról napra látjuk, kik tesznek tönkre bennünket, kik azok, akik vesztünkre törnek. Ennek jegyében csak egyetlen gondolatot szeretnék kifejteni még, hogy reményünket ne veszítsük. Egy általam nagyon régről ismert fogalomról szólnék, melynek létezésében évtizedekig magam se hittem. Ez nem más, mint a globalizáció, melyről nagyon sokan vélekedünk úgy, hogy hátterében aljas emberiségellenes összeesküvés áll. Tehát zsigereinkből gyűlöljük ezt a fogalmat, csaknem idegrohamot kapunk e szónak puszta hallatán is. Ennek a világpusztító eszmének lesz azonban egy nagyon pozitív hozadéka is. Biztosra vehetjük, hogy a meggyalázottak, megkínzottak, megnyomorítottak könyörtelen bosszújának ideje hamarosan elérkezik. Ez ugyanúgy világméretű, tehát globális lesz, mint méltatlan megaláztatásunk, oktalan szenvedésünk. Nem lesz tehát hová menekülni a velejéig romlott, átkozott gazembereknek; nem lesznek, akik bújtatnák őket, mintahogyan életük kockáztatása árán apáink, anyáink a második világháború idején tették ezt! Nem maradnak vissza aljas, háládatlan gazemberek, kik köszönet helyett minket vádolnak, állandóan a vesztünkre törnek. Nem maradnak vissza genetikai hulladékok, kik fillérekért adták el drága Hazánkat. Nem maradnak vissza hitvány férgek, kik lépten-nyomon ellenünk uszítják a büdös, mocskos, tetves cigányokat. Szadeszes gazemberek számolták fel a hadseregünket, rombolták le porig a forráshiányosan is még mindig jól működő egészségügyünket. Ezeknek "köszönhetjük" a megalázó munkanélküliséget; ezek fáradoznak a nap minden ébren töltött percében azon, hogy miként lehet nyomorúságba dönteni és tartani is az emberiséget. Főként, hogy miként lehet egy szálig kiirtani bennünket, rebellis kuruc Magyarokat! Mert rabszolgáknak jók lesztek ti is! - oktalan baromként élő, s csak anyakönyvileg magyarként nyilvántartott senkiháziak. Hogy hányan esünk áldozatul még a NAGY VÁLTOZÁS NAPJÁIG? - megmondani nem lehet. Egy azonban bizonyos: minden áldozatul esett ártatlan lélek a ti lelketeken fog száradni, mert nem tették meg azt, amit meg kellett volna tennetek. Amit különösebb áldozat nélkül tehettetek volna meg! Szebb Jövőt!
Posted on: Wed, 11 Sep 2013 16:21:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015