„Ballada a munka és a bérmunka ellen” Heinrich Böll Anekdota a munkamorál csökkentésére Európa valamelyik nyugati partján egy kikötőben szegé¬nyesen öltözött ember fekszik egy halászcsónakban, és bóbiskol. Egy divatosan öltözött turista éppen új színes filmet tesz fényképezőgépébe, hogy lekapja az idilli képet: kék ég, zöld tenger békés, hófehér hullámtarajokkal, fekete csónak, piros halászsapka. Katt. Még egyszer: katt, és mivel három az igazság és ami biztos, az biztos, harmad¬szor is: katt. Az érdes, majdnem ellenséges zaj felébreszti a bóbiskoló halászt, álmosan felegyenesedik, álmosan nyúlkál cigarettája után; de még mialőtt megtalálta volna, amit keresett, a buzgó turista már az orra alá tartott egy csomagot, a cigarettát nem dugta egyenest a szájába, ha¬nem a kezébe adta, és egy negyedik katt, az öngyújtóé, zárja le a szorgos udvariaskodást. Ez az alig mérhétő, ki nem mutatható túlzás a gyors udvariasságban zavart fe¬szültséget eredményezett, amit a turista - jól beszéli az ország nyelvét - csevegéssel próbál áthidalni. - Ma bizonyára jó fogást csinál. A halász megcsóválja a fejét. - De azt mondták nekem, kedvező az időjárás. A halász bólint. - Szóval nem megy ki a vízre? A halász megcsóválja a fejét, a turista egyre idegesebb. Világos, szívén viseli a szegényesen öltözött férfi boldogu¬lását, bántja őt az elmulasztott alkalom. - Ó, nem érzi jól magát? A halász végre áttér a jelbeszédről a hangos szóra. - Pompásan érzem magam - válaszolja. - Sohasem éreztem magam jobban. Feláll, nyújtózkodik, mintha be akarná mutatni, milyen atlétaalakja van. - Csodálatosan érzem magam.A turista egyre szerencsétlenebb arcot vág, nem tudja többé elnyomni a kérdést, amely majd szétfeszíti keblét: - De hát ;akkor miért nern megy ki a vízre? A válasz gyors és tömör.- Mert ma reggel már kinn voltam. - Jó volt a fogás? - Annyira jó, hogy nem kell még egyszer kimennem, négy homár került a kosaraimba, majdnem két tucat mak¬rélát fogtam . . . A halász végre felébredt, most feloldódik és megnyug¬tatóan vállon veregeti a turistát, akinek arca - a halász legalábbis így látja - felesleges, de megható aggodalmat fejez ki. - Még holnapra és holnaputánrais elég - mondja, hogy könnyebbé tegye az idegen lelkét.- Parancsol egyet az enyémből? - Igen. Köszönöm. Cigaretta kerül a szájakba, egy ötödik katt, az idegen fejét csóválva leül a csónak szélére,lerakja a fényképező¬gépet, mert mindkét kezére szükség van, hogy nyomatékot adjon beszédének. - Természetesen nem akarok beleavatkozni személyes ügyeibe - mondja -, de képzelje csak el, hogy ma másod¬szor, harmadszor, talán negyedszer is kimegy a vízre, és három, négy, öt, vagy esetleg tíz tucat makrélát fog . . . képzelje csak el.A halász bólint.- Nem csak ma - folytatja a turista -, hanem holnap, holnapután, igen, minden kedvező napon kétszer, három¬szor, talán négyszer is kiszáll - tudja, mi történne? A halász fejét rázza. - Legkésőbb egy év múlva motort vehetne magának, két év múlva egy második csónakot, három vagy négy év múlva talán már lehetne egy kis kutterje, két csónakkal vagy a kutterrel természetesen sokkal több halat fogna - egy nap azután két kutterje volna, építene - a lelkesedés néhány percre elvágja a hangját -, építene egy kis hűtő¬házat, talán egy halfüstölőt, később marinád gyárat, saját helikopterrel röpködne, arról kifürkészné, merre járnak a halak, és rádión utasítást adna a kutterjeinek. Megsze¬rezhetné a lazachalászat jogát, halvendéglőt nyithatna, a homárt közvetítő kereskedők nélkül egyenest Párizsba ex¬portálhatná - és azután . . , a lelkesedés ismét belé fojtja a szót. Fejét rázva, szíve mélyéig bánatosan, megfosztva majdnem minden örömtől, amit a szabadsága okozott, pil¬lant a békésen befelé hömpölygő dagályra, amelyben vi¬dáman fickándoznak a ki nem fogott halak. - És azután - mondja -, de az izgalomtól megint elakad a szava. A halász megveregeti a hátát, mint egy gyermekét, aki¬nek valami megakadt a torkán. - Azután? - kérdezi halkan. - Azután - mondja az idegen csendes lelkesedéssel -, azután nyugodtan ülhetne itt a kikötőben, bóbiskolhatna a napon - és nézhetné a pompás tengert. - De hiszen most is ezt csinálom - mondja a halász -, nyugodtan ülök a kikötőben és bóbiskolok, csak a maga kattintgatása zavart meg benne. , Az így kioktatott turista gondterhelt arccal távozott, mert régebben egyszer már azt hitte, azért dolgozik, hogy egy napon majd ne kelljen dolgoznia, és a részvétnek sem¬mi nyoma sem maradt benne a szegényesen öltözött halász iránt, legfeljebb egy kis irigység.
Posted on: Wed, 10 Jul 2013 16:30:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015