Barbárok A riporter nem győzte dicsérni a román-magyar VB selejtező mérkőzésre kiutazott magyar szurkolókat: milyen lelkesen biztatják a csapatot, minden veszélyt vállalva (!) kiutaztak Bukarestbe, és lám, kitartanak a csapat mellett.. A találkozó egyébként azzal kezdődött, hogy a román közönség tetemes része kifütyülte a magyar himnuszt, ami a két ország között lassan már hagyomány. Megesküdni nem mernék, de mintha e nemtelen tradíciót mi kezdtük volna néhány éve. A magyar szurkolók egy csoportja viszonzásképp háttal állt a pályának a román himnusz alatt, noha ezért egyszer már büntetést kapott a magyar foci egésze, zárt kapuk mögött kellett játszani a megelőző magyar-román meccset. Időnként felhangzott a „Cigányok! Cigányok!” kórusa – ami a magyar játékosokba aligha öntött új erőt, a románok meg nem értenek magyarul, így szokásos zríkálásnak mit sem ért. (Igaz, emiatt a magyar játékosok akár otthon is érezhették volna magukat, ha nem lett volna minden más román, beleértve a jó játékot is). Egyes román szurkolók, nem kevesen, egyen készítésű táblát mutattak fel, 1918 állt rajta – Erdély de facto Romániához csatolásának éve. Ennek észrevételében és megértésében a néző magára maradt. A sportriportertől nem tudtuk meg, hogy a találkozót megelőzte egy összecsapás a magyar szurkolók és román csendőrök között. Vajon csak az egyik, vagy mindkét fél hibás volt ebben az utcai harcban – ami miatt néhány magyar az őrsön töltötte a játékidőt? Kitől várhatna az ember ilyen információt, ha nem az épp jelen lévő tudósítótól? A közelmúlt botránya jut az eszembe. A Fradi-MTK meccs hírhedt molinója, a háborús bűnösre emlékeztető felirat. A riporter figyelme ott is elsiklott a felirat mellett. Az eset után azt nyilatkozta valamelyik fradista hatóság (meg nem mondom, klubvezetés vagy szurkolói): a pályán politikának helye nincs. Nem tudom, butaság vagy gyávaság áll egy ilyen nyilatkozat mögött. Hiszen a vélemény-nyilvánítás jogával minden magyar állampolgár rendelkezik, a szurkoló is. Nem a politizálás a baj önmagában, hanem annak mikéntje. A „Gyurcsány, takarodj!” rigmusa kinek kedves, kinek felháborító, de nem törvénysértő. Baj a náci beszéddel van. Ez ellen, és csak ez ellen kellett volna tiltakoznia klubelnöknek, bárkinek. (Megjegyzem, a dolog anno „Furulyás, takarodj!”-ként született, egy évtizeddel korábbi klubelnök ellenében. Minő kreatív pillanat lehetett, a lelemény és innováció remeke, az alkotó elme diadala, amikor valaki elsőként illesztette a Furulyás név helyébe Gyurcsányét)! Jómagam évtizedek alatt egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor sportriporter egy stadionban a verbális agresszió ellen állást foglalt. Egy Fradi-Újpest Liga-kupa mérkőzésen, ezer néző előtt, harmatgyenge játék mellett, hol az „Újpesti cigányok! Basszátok az anyátok!” hol meg ennek reciproka, a „Fradista cigányok, basszátok az anyátok”! hallatszott. Úgy tűnik, ettől az egyetlen esettől eltekintve magyar tévériporter vétkesek közt cinkos, véleménye semmilyen durva sportszerűtlenségről vagy szimpla aljasságról nincs. De vissza a román-magyar találkozóhoz! A román szurkolók ezrei skandálták: Kifele a magyarokkal Erdélyből! Hazautazáskor a magyar drukkerek szétverték a vasúti kocsikat belülről. A külsérelmi károk állítólag a román kőzápor következményei. A román miniszterelnök a meccs előtt felkérte a román nézőket az európai szurkolásra. A magyar miniszterelnök helyett ezt a kilövésre engedélyezett MLSZ-elnök tette meg. Persze, ez érthető, a mi kormányfőnk annyira tájékozatlan a labdarúgás kérdéseiben, sejtelme sem lehetett a közelgő pályán kívüli és belüli összecsapásról. Csattanó nincs, azt talán az UEFA szolgáltatja majd, egy újabb eltiltással, ha egyáltalán.
Posted on: Sat, 05 Oct 2013 18:47:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015