Becstelen Brigantyk (István a király 3.0 újratöltve feat. Alföldi Róbert) Először talán a Szörényi-Bródy szerzőpárost ültetném a "vádlottak padjára", amiért hozzájárultak ahhoz, hogy örök becsű művüket valaki újraértelmezze, és színpadra tuningolja. Erre szerintem semmi szükség nem volt. Két éve láttam ismét Kecskeméten a Katonában a Nyomorultakat, s gyakorlatilag szinte semmit sem változott a darab a nyolcvanas évekbeli Szegedi Szabadtérin bemutatott produkcióhoz, vagy a Győrben kb 10 évvel ezelőtt színpadra álmodotthoz képest. Nyilván a szereplőgárda kicserélődött, kicsit féltem is, hogyan hat majd rám Jean Valjean, ha nem Vikidál testesíti meg, de le a kalappal. Egyházi Géza is nagyszerűen oldotta meg a főszerepet, Feke Pali pedig egyenesen ellenállhatatlan volt. Elképesztő finomsággal énekelte a lírai részeket, ebben talán jobb volt, mint Vikidál Gyula valaha is, és megfelelő hangerővel tolta a drámai jeleneteket is. Nem úgy, mint tegnap este, de erről kicsit később. A Nyomorultak szerzőpárosa nagyon okosan nem engedi tönkre tenni zseniális alkotásukat. Persze értem én, ilyenkor jönnek az érvek, a rendező szabadságfoka legyen biztosítva. Igen, de legalább annyira az alkotóké is. Ezt nem tisztelte Alföldi Róbert egy cseppet sem. Ugyan előzetesen azt nyilatkozta, nem nyúlt hozzá lényegesen a darabhoz, ezzel vitába szállnék. S talán nem is a szereplőgárda kiválasztása volt a legnagyobb baklövése. Gondolom azzal tisztában volt a rendező, a rockopera dalait több nemzedék énekli kívülről, sokaknak a szívébe-lelkébe égtek az eredeti előadók hangján, s nemcsak Vikidál Gyulára és Sebestyén Mártára gondolok, hanem például Victor Mátéra és Berek Katira is, akinek szegénynek botrányosan nem volt jó énekhangja, mégis szédületes Saroltot formált meg. Ízlések és pofonok, ezeken lehet vitatkozni. Nekem speciel Stolh András roppant igyekezete szimpatikus volt, színpadi játéka is meggyőző volt, egyedül énekhangban maradt el a kívánt mércétől, de abban nagyon, ami egy rockoperában egyik főszereplőként, lássuk be, komoly hiányosság. Tompos Kátya legalább szépen, tisztán énekelte végig Réka szerepét, de ő meg mindvégig idegenül, szinte kívülállóként bolyongta be a színpadot. Blaskó Péter volt a másik jó énekhang, Gézaként és énekmondóként is szépen énekelt. Asztrik főpap szerepében bátrabban is énekelhetett volna László Zsolt, mert egészen jó hangja van, de talán két sort mert igazán jól eltalálni, aztán ő is a középszerbe süllyedt. A Laborcot megformáló Szemenyei Jánosnak és a táltost játszó Novák Péternek legalább sikerült némi egyedit is hozzátenni a darabhoz, más kérdés, az eredeti ikonokhoz képest, szerintem ez is csak a habkönnyű kategóriát üti meg. Szánalmas volt látni Varga Miklóst és Nagy Ferót a regősök szerepében. Bizonyára nem ismerik Arbiter Petronius mára szólássá nemesedett örök intelmét: „ Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek!” Egy kerti törpébe is több büszkeség szorult, mint beléjük, tanácstalanul vergődtek a színpadon, alig várták jelenetük végét. Az igazán nagy csalódás az Istvánt megformáló Feke Pali játéka volt. Nyoma sem volt a korábban más darabokban megismert magabiztosságának. Többször roppant bizonytalanul lépett be, itt-ott tőle szokatlan módon hamisan énekelt. Ennek csak részben lehet oka az a néhány kiló súlyfelesleg, amit mostanság felszedett. Sokkal inkább az az idióta ötlet felelős szerintem érte, hogy finoman felgyorsították a darabot. Ez Alföldi legnagyobb hibája szerintem. Nem lett sokkal gyorsabb, csak épp annyira, hogy énekelhetetlen és táncolhatatlan lett. Az összes szereplő, Feke Palival az élen, azzal küzdött, hogyan maradjon ritmusban. Elveszett az erő, a tűz, a szép koreográfia, minden zaklatott, ideges rohanássá vált. Értem én az allegóriát, sajnos ilyen világban élünk, de ezért kár volt feláldozni ezt a csodás darabot. Na ezért nem tetszett igazán a rendezés. Olyan finomságokon már talán nem is érdemes vitatkozni, hogy a Man in Black papi kar volt-e giccsesebb fekete napszemüvegekben, vagy az SS tiszteket komplett harci díszben megidéző német lovagok. A lóáldozat bemutatása pedig esztelen mészárlásba fulladt, maga Tarantino sem álmodta volna véresebbre. A jelmezek lehet modernre sikeredtek, de szerintem egy külföldi, látva a ballonkabátos Istvánt, és a bőrkabátos Koppányt joggal hihette, valami magyaros West Side Storyba csöppent. A tv közvetítés igazán profi volt, komoly stábbal dolgozhattak, mert mindent jól megmutattak. Nagy kár, hogy a kereskedelmi szempontok felülírták a művészit, két idióta reklámblokk nélkül jobban élveztük volna. Talán megtisztelhették volna vele a darabot is, és bennünket, nézőket is. Utoljára azért a "vádlottak padjára" idézném Haág Zalán Fideszes, és Keresztúri Farkas Csaba Jobbikos önkormányzati képviselőt is, akiknek sikerült politikai köntösbe csomagolni Alföldi rendezését, és saját ízlésük szerint véleményt formálni. Persze tudom a vélemény szabad( mint itt az enyém is), Keresztúrival ellentétben én nemzetgyalázásnak és antiklerikálisnak semmiképp nem nevezném a produkciót, inkább csak fölösleges ráncfelvarrásnak, Haág Zalánnak meg mint a kulturális bizottság elnökének nem büszkének kellene lenni a Szabadtéri pénzkeretének megkurtítására, hanem vért izzadva támogatókat szerezni, és fantasztikus produkciók színrevitelét segíteni. Lehet Bátyai Edina elmozdítása nagy hőstett volt, és a bűnként felrótt blaszfémikus kiállítás miatt akár indokolt is, de akkor mit keres a helyén még mindig a kiállítás kurátora, vagy ő érinthetetlen, csak jó katona, mert parancsot teljesített? Hol járunk már attól, amikor a hőskorban Mascagni saját maga vezényelte a Parasztbecsületet Szegeden, sőt sajnos már attól is, amikor nemrég Morricone dirigálta a szimfonikusakat a Dóm téren. Kíváncsian várom a következő évad bemutatóit, remélem, nem kell a Gyulai Várszínházig szaladnom egy jó produkcióért. Magony István
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 16:10:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015