Belehalok az életembe - Magyarország így szeretlek 2013-11-07 18:27:38 Emberek, akik felbuknak, szépen sorjában csendesen elmennek, néha még búcsúlevelet sem írnak, csak ugranak, szöget vernek a félfába és beteljesítik a Kövéri jóslatot, felkötik magukat. Fogyóban a magyar, rebben össze riadtan a kormánypárti politikusok szeme, ne légyen se abortusz, se tabletta, ne fogyjon tovább a magyar, kihirdetik fennkölt hangon, hogy mi a család, mi a keresztény. Harsogva, visítva kacagnak a monoklis nőkön, amolyan keresztényi módon, házelnök asztalt ver, nem cipővel csak ököllel, mint társa a pártban, a kormányban az országnak házában, aki asszonyát üti, mert teheti, van már benne nem egy feles, Ő Baloggg a vak komondor, de nem mond le, úri tisztessége nem engedi. Csökkentik a rezsit, szórják két pofával a rizsát, bele a képembe, a csóróba, hátha én leszek a következő ki felbukik vagy TE. Jobban élünk, hirdetik vidáman, kisvasút épül és valami bűzlik Dániában! Vádiratot írnék, de már nincs annyi papír, toll és tinta, elfogyott a türelem a levegő. Szanyi hirdeti a Goj motorossal a szebb jövőt, Pálffy perel, mert ő nem iszik, vizet, és mosdatlan a szája Lovasnak, ki részegen, szar evésre szólít, mert fáj neki az ego, hogy egy Brüsszeli senki egy tahó, mint Tomi a nagypofájú dajcs, ki facáááán üzen a fécceeen, mind megannyi keresztényi értéket hordó mocskos kurafi. Itt élek belepusztulva lassan „uraink” jólétébe, nézem a stadiont az „üllőit”, kinek szurkolóit, szolgálja üllőhellyel ki, a vezér, a diktátor, a felcsúti maradona, az alföldi puszták narancs betyárja. Ó, kérlek ez a csodák országa, ahonnét menekül, ki szabadságra vágyik, ahol Nobel díjasból lesz mocskos zsidó, mert leírja véleményét, és gázszerelőből milliárdos mert… mert jó szakember és szereti a focit, a magyart, amelyik nyolcat kap Hollandiában, pont nyolcat, mint a szocik elátkozott „nyóc” éve. Ellenzékről beszélünk, a mohóságtól csillogóak a szemek, reszketnek a parlamenti székért, megannyi megélhetési politikusnak mondott tárgy, vagy személy? Hajtanám mindegyiket szurokba, tollba forgatva végig a városon, kiváltság nélkül, szolgák és talpnyalók nélkül, levéve róluk öltönyt, órát, sapkát, sálat és mutatnám nektek ezektől féltek? Ezektől, ezek szavaira figyeltek? Szégyen a mi gyávaságunk, kussunk! Hallgatunk, gyógyszert zabálunk, felkötjük magunkat, kifekszünk a sínekre, megkeressük az elefánttemetőt és magunkra húzzuk a földet, az áldott magyar földet.
Posted on: Fri, 08 Nov 2013 04:16:12 +0000