Borzasztó dolog a tétlenség. És ilyenkor mit csinál a legtöbb nő? Persze, hogy mozgatja a száját, mert úgy gondolja, hogy a kényszeredett szájmozgás a cselekvést hivatott biztosítani. Na, és most nemcsak a csacsogásra gondolok (bár, egyesek szerint azt is magas szinten művelem). Nem, nem. Nem erre céloztam. Hát, igen… az a bizonyos nasizás. Ó, jaj! Az ilyen irányú kutatásaim során megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint nasizás terén a legveszélyeztetettebb faj a női nem. Mi az, hogy nem?! Dehogy nem! Ne tagadd! Ráadásul Én egy olyan beteg altípusa vagyok a nőknek, aki orrvérzésig képes kutatómunkát végezni a boldogsághormon hajkurászásában. Néha úgy érezem, Én már csak cukorhajtással vagyok képes működni. Talán ezért is vagyok olyan édes (na, meg szerény)! Tessék?! Hogy gyógyírt jelentene a problémámra egy norbiápdétes, nullkalóriás fitneszcsoda, ami még korlátlan mennyiségben fogyasztva is bűntudat nélküli örömszerzést jelentene Számomra? Azt hiszed, nem próbáltam?! Ó, dehogy nem! Csakhogy ez épp oly kevés, mint zsákbamacskában a dorombolás. A hipoglikémia viszont garantált! Ráadásul a környezetem rávilágított arra, hogy a jelentős mértékű CH-elvonás agybénító tulajdonságú. És ez nem duma! Ez tapasztalat. Persze, persze, igazad van! Nyúédzses diéta forevör! Na, de ha cukor kell, akkor cukor kell! Nincs mese! Hiába, no! Csak az a szép, akin van mit fogni, nem igaz?
Posted on: Fri, 04 Oct 2013 19:39:54 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015