Buszmegálló. Feltételes buszmegálló. Ha jönne a busz, ez a feltételes, akkor feltétlenül megállna, de nem jön, úgyhogy én állok benne a megállóban, már vagy tíz perce. Odébb pad. Az a fajta, amit - igazolva, de legalábbis illusztrálva a társadalmi evolúcióval kapcsolatos egyre általánosabb kételyeket - valakik direkt olyanra terveztek, hogy ne lehessen kényelmesen ülni rajta. Mert valaki még, neadjisten, életvitelszerűen elheverne rajta. Padon kopott ember ül. Lehet, hogy hajléktalan, bár nem látom nála a kannásbort meg a lopott bevásárlókocsit, ami a Tarlóson nevelkedett, Kocsis Mátén edződött közvélemény szerint ilyen obligát hajléktalan-felszerelés. Kopott, istenem, engem sem most húztak ki a skatulyából. A kopott ember dohányzik. Irigylem ezért. Én már nem dohányzom; pedig ilyenkor jó az, afféle hétköznapi mágia, rágyújtasz, rögtön jön a busz (aztán én régen mindig szemberöhögtem a sorsot vagy mit, kipöcköltem a parazsat és zsebre dugtam a csikket, egyszer persze kigyulladt a zsebem, akkor meg a sors vagy mi röhögött). De én már sajnos nem dohányzom, nyűgös exdohányos vagyok, csak a kopott ember dohányzik jólesően; lehet, hogy nem is buszra vár, hanem életvitelezik itten, ahol pedig ez kifejezetten tiltani rendeltetik a Tekintetes Főváros által. Busz helyett jön is közterület-felügyelő, kettő is rögtön, és lehet - lehet! - hogy a padtorzó belül van a bűvös 5 vagy 10 vagy nemtudomén hány tilos méteren, mert rögtön odamennek a kopott emberhez, hogy dobja el a cigit. Kopott ember felteszi a jogtalan, ám magától értetődő kérdést: - Miért, kit zavar? - Közterületesek körülnéznek, egyik jobbra, másik balra, van itt összhang. Közel s távol csak én, meg ők meg a kopott ember. - Az urat ott - mondja az egyik. - (Úr lettem immár, mert megkívántak a maguk szutykos kis ügyének.) - Engem aztán nem zavar! - háborodom is már felfelé. - De hát az utasokat zavarja - próbálkozik a közterületes. - Itt nincsenek utasok - mondom - mert hát ugye nincs min utasnak lenni. Engem maguk zavarnak, meg az eső is zavar, de egy cigi tőlem jócskán odébb, itt a széllelbélelt szabadban, hát az nem zavar. - Jó, hát akkor magát nem zavarja - egyezik bele a közterületes vonakodva - de mi lenne, ha maga például terhes kismama lenne? - Egymásra meredünk, aztán zavartan elfordul. Ez azért még neki is sok.
Posted on: Mon, 02 Dec 2013 18:02:33 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015