Börtönjegyzet 2.rész: "Az epilepszia és a súlyos elvonási tüneteim miatt, Münchenből átszállítottak JVA Aichachba, ami egy rabkórház Münchentől 150-200 kilométerre. Az utazás borzalmas volt, és soha véget nem érő. Gyakorlatilag semmire nem emlékszem, olyan kábulatban voltam a gyógyszer hiánya miatt. Nem tudtam beépülni a börtönközösségbe. Nem is akartam. Inkább nem ettem meg a német moslékot. Még nem voltam képes fagyott, szürke arcú, narkós, heroinista emberek közé ülni. Bár igyekeztem. Eleinte három percet töltöttem közöttük, aztán felálltam, és kimentem. Persze, hogy engem raktak össze München talán egyik legnagyobb dílerével, akit három kiló heroinnal kaptak el. Szerencsémre beszélt angolul. Hamarosan mindent tudtam a drogokról. Amikor éjjel nem tudott aludni, azokról mesélt elég nagy részletességgel. Heroin- és ketaminfüggő. Megtudtam, hogy ott mindenki beteg vagy függő. Ki hepatitiszes, ki AIDS-es; éreztem, hogy menekülnöm kell. Segítség! Ki tudja, hogy az a ruha, ami rajtam van, előtte kin volt? Hallucináltam. A bőröm pár nap alatt olyan száraz és cserepes lett a szappantól és a levegőtől, hogy már fájt, ha hozzáért a víz. A szám véresre rágva, cserepesre száradva, a kézfejem szintén. Fogalmam sem volt, hogy a derékig érő hajamat hogyan fogom megmosni, és mivel. Hajszárító sincs. Semmi nincs! Tele voltam rutintalan kérdésekkel. A fejem hamarosan viszketni kezdett. Ennyire igénytelennek soha nem éreztem magam. Féltem, hogy le fogok fogyni, pedig már kezdtem örülni a kilóimnak, annak a negyvennyolcnak. Nem szeretnék negyvenöt kiló lenni, vagy még kevesebb, de a jelen helyzetben ez sanszos, és az is, hogy hamarosan elájulok az elvonás okozta tünetektől. Olyan gyógyszereket adtak nekem, amiről azt sem tudtam, micsodák."
Posted on: Mon, 23 Sep 2013 20:58:08 +0000