Búcsúzom mindenkitől kedves betegeim! Búcsúzni mindig szomorú dolog. Az ember elveszti egy pillanatra határozottságát, elvékonyodik a hangja, remegés fut át a testén és a torka is összeszorul. Hát akkor Isten mindenkivel, folytatjuk majd, ha legközelebb találkozunk...? és az jár a fejemben, talán nem is találkozunk többé, mert ki tudja, mi vár ránk holnap? és lesz-e még ?legközelebb?? Az élet nem más, mint szakadatlan búcsú valamitől. Az elpergett napoktól amit a rendelőben töltöttem olyan emberek között akik 16 éven keresztül havonta megjelentek akár egy receptért, talán csak valamiért benézett, vagy megkérdezett tőlem valamit ami őt érdekelte, vagy csak egy kedves szóra vágyott, szerettem ott lenni, a második otthonomnak éreztem szerettem minden egyes betegem és kollégáim akikkel együtt voltunk naponta 16 éven keresztül, de eljött az idő amikor úgy érzem váltanom kell, ki szeretném próbálni magam egy másik hivatásban, ahol átadhatom mindazt a sok tapasztalatot, tudást a sok leendő ápolónak, hogy igazán értékelni tudják milyen nagyon szép az a hivatás melyet ők választottak, remélem sikerül elsajátítanom velük, hogy a betegnek egy mosoly, egy kedves szó mindennél többet ér és az ápoló nem kezelheti a betegeit úgy mint egy árút a boltban, nem futószalagszerűen kell ellátni őket hanem empátiával, odafigyeléssel és sok szeretettel, mert amit adnak azt viszonozzák. Köszönöm minden betegemnek egyenként, hogy annyi szeretetet kaptam tőlük és soha nem felejtem el azt, hogy milyen sok jó tanáccsal láttak el az első pár munkanapomon. Életünk során sok-sok búcsúzás emléke rakódik le bennünk, s egyiket-másikat jeles napként ünnepeljük, de a többségük szomorú. A búcsú hozzátartozik az életünkhöz, elmúlt pillanatait, a szívünk bíbor kamrában őrizgeti a derűs történtektől különválasztva. Még egyszer köszönöm mindenkinek azt a sok szeretetet amit kaptam.
Posted on: Thu, 19 Sep 2013 21:08:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015