COLUMBO Ha megkérünk bárkit, hogy sorolja fel három kedvenc detektívfiguráját, meglepődnék, ha az esetek nagy többségében Columbo neve nem hangoznék el. Columbo tökéletesen kidolgozott figura, és legalább annyira klasszikus, mint amennyire innovatív: karaktere és történetei bravúrosan értelmezték újra a detektívirodalom fiatal műfaját – jóllehet Columbo nem is irodalmi, hanem mozgóképre alkotott figura. A Columbo narratívája köztudottan abban tér el gyökeresen nagy elődeiéitől, hogy a gyilkos kiléte már az első pillanattól kezdve ismert. Az azonban sokkal érdekesebb, hogy a klasszikus detektívtörténetek minden eleme kifordítva jelenik meg: Columbo minden epizódban titokzatosabb, mint bármelyik gyilkos, az ő gondolatai és cselekedeteinek motivációi ismeretlenek és kiszámíthatatlanok, míg a gyilkos minden megmozdulása pontosan megmagyarázható. Columboról sosem tudni, mikor mond igazat és mikor hazudik, és ez nemcsak a film világának szereplőire, de a nézőkre is igaz. Még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy Columbot nem maga Columbo hadnagy alkotta-e meg? Kifordítottsága ellenére mégis klasszikus, mert a legnagyobb detektívek alaptulajdonságai fellelhetőek benne: van jellegzetes öltözködése, jellemző rossz szokása, pontosan leírható módszere, körülveszik vele szinte azonosítható tárgyak. Nagyszerűsége és méltán aratott népszerűsége azonban nem ezeknek a külsőségeknek és detektívtörténeti toposzoknak köszönhető: Columbo a legmagasabb szintű kriminek 20. századi zászlósvivője, mert a bravúros gyilkosságok bravúros felderítésének történeteiben a bűnözők lélektanára fókuszál. (Ahogyan tette azt Poe, a műfaj szülőatyja, Conan Doyle vagy Agatha Christie.) Korábban nagyobb hangsúlyt kaptak a krimikben a tökéletesnek hitt bűntények; minél jobban sikerült, annál később és nehezebben ismerhettük meg a gyilkost. A Columboban azonban az első találkozás után személyes szellemi és lelki párbajnak lehetünk tanúi, ahol mindig jelen lehetünk akkor, mikor a becsukódó ajtó mögött a gyilkos egyedül marad, és valami kiül az arcára: ezzel korábban a legnagyobb szerzők sem örvendeztették meg a befogadókat. (Eltekintve talán Poe-tól, akinek történetei azonban korántsem olyan módon szórakoztatók, mint a Los Angeles-i hadnagyéi.) Columbo és a gyilkos kapcsolata korántsem olyan sablonszerű, mint azt sokan hiszik: nem egyszer együttérez, szimpatizál velük, máskor megdöbbenti őt kegyetlenségük; mindig kialakul valamilyen kapcsolat közöttük. Miként Poirothoz a bajusz, úgy tartozik Columbohoz Peter Falk: helyettesíthetetlen, utánozhatatlan, pótolhatatlan. Ez nagyon nagy dolog: ki merné azt állítani, hogy Vito Corleone ne lenne hatalmas karakter, és ki merné vitatni a megformálásáért nyert bármelyik Oscart? Vagyis lehetséges másoknak életre kelteni ugyanazt a karaktert, de lehetetlen, hogy Columbot valaki más alakítsa. Columbo zseniális figura, a Columbo című sorozat hatalmas érdeme pedig az, hogy bebizonyította: a film ugyanúgy képes klasszikus, visszatérő hősöket alkotni, mint az irodalom. Bármikor újranézhető.
Posted on: Tue, 08 Oct 2013 15:45:06 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015