"Csepereg az eső, / vizes már a tető, / csúúúúnya az idő. / Egyedül hallgatom, / kopog az ablakon, / úúúúgy unatkozom." Ez egy réges-régi Hungária-szám. Már akkor se szerettem, és ez azóta se változott. Együgyü giccs. Van azonban egy barátnőm, aki szereti, sőt, szerette mindig. Ehhez csak annyi kellett, hogy - nem figyelt az eredeti szövegre - hozzáköltsön, pontosabban helyettesítsen egy sort, a többit meg elfelejtse. Tiszta avantgárd lett belőle, és mindmostanáig így emlékszik rá. Ki se lehet verni a fejéből: "Csepereg az eső, / vizes már a tető, / ó, szomorú ló." "A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja." Ó, szomorú ló. Pedig ez még csak a kezdet volt.
Posted on: Sat, 20 Jul 2013 19:52:03 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015