Dalszöveg: Volt itt mindig, aki bátran szólt, mindig voltak nagyot álmodók, a nincsből is várat építők, az el nem csüggedők. Hány nagy gondolat és mennyi szív, ami századok múltán is tenni hív. Most is új erőt ad és lelkesít, hogy naggyá légy megint! Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát! Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy áldott itt e föld, a hömpölygő folyók, az erdők és mezők. Ez az otthonunk itt kell élnünk, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, álma bennünk testet ölt. Így lesz ez örökké. Mennyi érzelem és szenvedély, Mely a téli fagyban is visszatér, mindig új tavaszt vár és jót remél, hogy fel ne add, hogy élj. Nem a gyűlölet a gyávaság, csak a szeretet az, ami visz tovább, hogy szebb napokban is mindig lásd mások fájdalmát. Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát! Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy áldott itt e föld, a hömpölygő folyók, az erdők és mezők. Ez az otthonunk itt kell élnünk, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, álma bennünk testet ölt. És ha gyermeked azt kérdezné: Mért vagy büszke rá? Hogy mért szebb e táj bárminél? Tanítsd meg neki holt költőink énekét, hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még! Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy áldott itt e föld, a hömpölygő folyók, az erdők és mezők. Ez az otthonunk itt kell élnünk, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, álma bennünk testet ölt. Jöhet ezer új barát, sose keress új hazát. youtu.be/j5lMZPDwVzI
Posted on: Tue, 11 Jun 2013 22:00:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015