Demokraták, magyar honfitársaim! Demokratikus-e az az ország, - TopicsExpress



          

Demokraták, magyar honfitársaim! Demokratikus-e az az ország, amely 10%-át kizárja a szabad polgári létezésből? Köztársaság-e az az állam, amely megkülönböztethető polgárait nem tekinti egyenlőnek, jogait korlátozza, védelemben nem részesíti, sőt, ha cigány: intézményesíti kirekesztettségét? És összetartó nemzetnek mondhatja-e magát az a társadalom, amely az emberek bőrszíne, és az annak tulajdonított jellemzők alapján kizár majdnem egymilliónyit soraiból? Ha nem, miért igen? Különösen a cigányok élik meg kudarcként a rendszerváltás óta eltelt 25 évet. Elveszítettük munkahelyeink ¾-edét, és az óta egy darabbal sem lett több álláshely. Visszafordult az integráció, családjaink, gyerekeink több mint fele nagyvárosi gettókba, falusi cigány rezervátumokba kényszerült. Minden különösebb botrány nélkül megvalósult az apartheid magyar modellje. Elképesztő mértékben megerősödött a cigányellenesség, a faji hierarchia ideológiája, alávetett pária népség lettünk. Innen kell felállnunk. Az elmúlt hat kormányzati ciklus alatt 3-szor voltak hatalmon az önmagukat daloldali-liberálisnak nevező, és szintén 3-szor, az önmagukat jobboldali-konzervatívnak tartó magyar pártok. E két oldal között gyilkos szellemi polgárháború dúl - magyar átok? -, de a cigányokhoz való hozzáállásukban nagykoalíciót alkotnak: egyformán lenéznek, megvetnek, és kizárnak bennünket. Azt gondolják, hogy a rasszista magyar szavazók csak akkor engedik és tartják őket hatalmon, ha minimum közönyös, de leginkább büntető cigány politikát folytatnak ellenünk. A magyar sorstragédia lényegét abban látom, hogy az elit általában rövidlátó, hatalom-és pénzéhes, és történelmében elég sűrűn elárulta és kizsákmányolta népét. Az elmúlt évtizedekben is a hatalom és a pénztőke megszerzése, növelése volt a fő szempont, és nem a népet alkotó közösségek összetartozásának erősítése, közös boldogulásunk elősegítése. Az a tény, hogy a hazai cigányság a náci-nyilas népirtás utáni történetének legválságosabb korszakát éli, a magyar elitek felelőtlen, nemzetrontó politikájának következménye! Az álbaloldalé ugyanúgy, mint az áljobboldalé! Miért mondom, hogy álbaloldal? Mert még egyszer sem hallottuk azt a szocialista párttól, hogy meg kell nyitni a munkaerőpiacot a cigány munkavállalók előtt! De azt, hogy „meg kell állítani a gyermekvállalási bizniszt”, a legutóbbi parlamenti választások két fordulója között, igen! Mert hatalom-technikusai megnézték, hogy szavazóik a jobbik felé húznak, ezért előjöttek a szélsőjobboldaltól koppintott szociálpolitikai programmal. Előtte még „Segély helyett munkát!” címmel cigányellenes hisztériába kezdtek, miután fogyóban volt a kiosztható, az otthon ülésre szoktató segély, no és a szavazói bázis. A baloldal volt az, aki sorozatosan lakoltatta ki a szegény családokat, mellőzve minden értelmes, szociálisan érzékeny lakáspolitikát. Még a RPA-t is kilakoltatták a Nefelejcs utcai irodánkból, a polgárjogi mozgalom központjából, hogy ne a fidesznek kelljen! Pedig komoly energiákat mozgósítottunk, hogy kiváló integrációs programokat tegyünk az asztalukra! Sőt: a választási győzelmeikhez nagymértékben a cigányok szavazatai segítették őket. Átvertek minket. A romák csalódtak, és ez is közre játszott abban, hogy a 2010-es választásokon a szavazó cigányok ¾ -e a fideszre voksolt. Tették ezt azért, mert remélték a „teljes foglalkoztatást”, bíztak abban, hogy Orbán két sallerrel lerendezi a jobbikot, és talán abban is, hogy megerősíti a jogállamot. Mi sem számítottunk arra, hogy fülkeforradalmi jogállamcsíny történik, és a köztársaságot felváltja a „nemzeti együttműködés rendszere”, amelybe legfeljebb egy-két cigány főnök, kápó kerülhet be, és azt is csak sejteni lehetett, hogy aki nincs benne a NER-ben, az nincs! Nem tudhatta senki előre, hogy a köztársasági Alkotmányt lecserélik egy posztfeudális, hűbéri alaptörvényre, amelyből kiiktatják az egyetemes alapjogok közül a munkához és a szociális biztonsághoz fűződőt. Nem számítottunk arra, hogy az új rezsim a Horthy-érát mintázva alattvalók és urak rendi típusú társadalmát fogja kialakítani, ahol erkölcsileg kevesebbet ér az, kinek kevesebbje van, vagy semmije sincs, és jogilag is hátrányba kerül az, akinek nincs tőkéje vagy munkája! S ha nincs, magára vessen, büntetés jár érte. Nem elég szenvedés családjaink számára, nem elég kín, hogy nincs kenyér az asztalon, uzsonna a gyereknek, az iskolába, villany a lakásban: ha télen száraz fáért megy a cigány a biciklijével, s nem hozott egy darabot sem, mert fegyverrel védik a szárazfát, büntetést kap azért, mert nincs sárhányó a kerékpáron. Ha mégis van, akkor azért, mert nem a bicikliúton közlekedett! És ugyanez a helyzet a társadalom minden szegletében: az már szinte megszokott, hogy automatikusan betöltődik egy állás, ha cigány jelentkezik. Hogy feleslegesen ne aláztasson meg a munkahelynél, albérletnél, telefonon önbevall a cigány: „kérem szépen, én cigány vagyok, kaphatok munkát, kivehetek albérletet?”. Még a nyolcadik kerületben is szinte lehetetlen albérlethez jutni! A fiataljaink nem szórakozhatnak együtt a kortársaikkal, kizárólag a gettóklubokban élhetnek közösségi életet… nincsenek közös terek, ahol találkozhatnának egymással a cigányok a nemcigányokkal, mára a polgárosult romáknak is elvétve vannak nemcigány barátaik… a diplomás romák is az utcán, vagy külföldön… és folytathatnám a sort a cigány szülőszobával, és eljutunk a telepi Csillagházig, és a fürdetőkig. Mert a „kereszténydemokrata” magyar kormány olyan teleprehabilitációs programot kínál, amelyben a cigányok már nem költözhetnek be a magyar faluba, vagy városba, hanem a telepen szabad esetleg lakást felújítani, gettót csinosítani: a kormányzati program szerint egymáshoz integrálódni. Ide akarnak építeni közösségi tereket és fürdetőt is. Felvilágosodott Balog minisztertől megtudhattuk, hogy a kínaiak is szeretnek együtt lakni, akkor a cigányok mért is ne? Ha tehát egyelőre nincs kiút a gettóból, akkor be kell lakni azt, kialakítani erős közösségeinket, és megtalálni a módját a gettóból való kiszabadulásnak. Aki tud, aki képes rá, menjen az után a városnyi cigány után, akik elhagyták az országot. De a többségnek, sok százezer cigány magyarnak itthon kell kiharcolnia emberhez méltó életét. Mert ez az ország a miénk is! Mert ezt az országot szeretjük, mert több száz éve magyarok vagyunk, ha ez nem is tetszik a silány, identitászavarukban hivalkodó magyaroknak! A fő kérdés az, hogy a magyar nép (s benne a cigány emberek és közösségeik) a kezükbe akarják-e venni a sorsukat, vagy továbbra is rábízzák azt a fő-és alispánokra? Akarjuk-e, hogy Horthy-és Kádár elnyomható, kizsákmányolható népeként nézzen ránk az új arisztokrácia? Fölfogjuk-e végre, hogy a népnek van kormánya, s nem a kormánynak népe? Mindezek miatt a Roma Polgárjogi Mozgalom (RPM) arra ösztönzi a romákat/cigányokat, a hazájából kirekesztett magyarságot, hogy szerezze vissza, harcolja ki jogait! A változásnak önmagunkban kell elindulnia: egymás szemében kell megtalálni a bizalmat, segíteni egymást túlélni a válságot, megvitatni helyzetünk megváltoztatásának lehetőségeit, és közös cselekvésekké formálni közös érdekeinket. A RPM küldetésének tartja, hogy megszólítsa a romákat, és a velünk rokonszenvező nemcigányokat is. Legfontosabb feladatunk, hogy a roma közösségek öntudatosabbá és mozgósíthatóbbá váljanak, s így részt vállaljunk a számukra is élhető ország felépítésében. Programunk központi követelése, hogy a romák foglalkoztatottsága belátható időn belül közelítsen a társadalmi átlaghoz, más megfogalmazásban: a cigány munkanélküliség se legyen 10%-tól magasabb! Az új paradigma szerint nem a profittermelés a fő cél, hanem a munkahelyteremtés, a kisközösségek önfenntartó gazdaságának megteremtése. Mert csak így leszünk képesek megvédeni családjainkat az éhezéstől, a fagyástól, a szociális és etnikai konfliktusoktól. Így leszünk képesek megvédeni magunkat a leselkedő náci népirtástól. A cigányoknak elemi érdekük a demokrácia megteremtése, mert csak a demokráciában van esély arra, hogy a társadalmi gettóból kitörjünk. Kevesen tudják, hogy az Orbán-kabinet olyan választójogi törvényt tolt át a Parlamenten, amely a roma választókat döntés elé állítja: vagy regisztrálják magukat cigányként, és a cigány listára szavaznak, és bejuttatnak egy fővajdát a fidesz padsoraiba, vagy a különböző magyar pártok jelöltjeire szavaznak. Ezért arra hívom fel a romákat, hogy csak az regisztrálja magát cigány választónak, aki Farkas Flóriánra szeretne szavazni, és kizárólag ő rá. Mert ennyit enged a megszavazott alkotmányellenes törvény. Mindenki más, magyar állampolgárként szavazzon a magyar pártokra. Az előttünk álló időszak legfőbb kérdése tehát nem az, hogy kinek, vagy kiknek hisszük el a mai ígéreteit, legyen ellenzékben vagy kormányon. Hanem, mit hajlandó tenni a szegények és kirekesztettek érdekében, amikor erre módja nyílik. Ezért bármilyen koalíció - nem a zászlók színe alapján, hanem - a cselekvés, és a számunka célul kitűzött tettek és ügyek alapján köthető. Nem politikai érdekeket támogatunk ezentúl, hanem valóságos programokat. Ügyeket, amelyek mellé odaállhatunk és vállalhatunk. Nincs előzetes összefogás senkivel, az ígéretei alapján. De tettre készek vagyunk támogatni ügyeket, amelyek nem vazallusok, vajdák, vagy álszakértők zsebét akarják megtömni. Mi vagyunk életünk szakértői, Mi vagyunk urai és vazallusai is Önmagunknak. Nincs szükségünk többé gazdákra. Ha az új, magát demokratikus ellenzékként meghatározó alakulat, vagy egy demokratikus európai jobboldal képes lesz megszólítani minket, együttműködünk: ügyeiket támogatjuk, ha azok a mi ügyeink is. A politikában érdekek vannak, és nincsenek garanciák. Ezért a tettek alapján ítélünk, és az alapján, hogy a plebejus népet ember számba veszik-e akkor is, amikor mérsékelni kell önös érdekeiket, kapzsiságukat. Ahhoz, hogy ezek teljesüljenek, létre kell hoznunk a roma közösségek, társadalmi szervezetek és pártok szövetségét, a polgárjogi politika iránt elkötelezett emberek szabad fórumát, és önálló érdekérvényesítésre képes tényezőként megjelenni a magyar politikában! „Ez a mi munkánk, és nem is kevés!” A beszéd rövidített változata elhangzott a „Gyáva népnek nincs hazája” címet viselő demokrata-tüntetésen, 2013. június 25-én, a budapesti Vértanúk terén.
Posted on: Wed, 26 Jun 2013 09:07:23 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015