Dániai utam első két része a paladi blogban A Confessio című református folyóiratban megjelent dán könyvem (Önmegvalósítás művészi fokon) első két része. Utána a civilek bescannelték, jó bénán, de az egyik blogon még így is elért 700 kattintást. Most megjelentettem a saját blogomban is, ezúttal olvashatóan, rendesen. Ha nosztalgiázol - egy kicsit - a szocializmus időszaka után, azért kell elolvasnod, hogy megtudd, milyen az igazi. Ha nem élted meg az itteni szocializmust, és nem tudod, milyen volt, azért kell elolvasnod, hogy megtudd, milyen az igazi szociáldemokrácia, ami nem orosz és nem diktatórikus. Idézet az első részből: Az általunk megtapasztalt orosz típusú szocializmusban a szolidaritás csupán egy szólam volt. Nem az emberek belső igényéből fakadt, csupán a hatalom erőltette. A gondolat nem hatolt az emberek tudatába, így történhetett, hogy a rendszerváltás után senki sem emlegette. Egész iparágak szűntek meg, biztos munkahelyek híján tömegek hullottak a semmibe, de a szolidaritás eszméjét nem emlegette senki. A munka nélkül maradt szerencsétlenek sem bízhattak abban, hogy a szolidaritásra alapozva szimpatizánsokat vihetnek az utcára: senki sem ment volna ki. Az általános eufóriában arra számított mindenki, rá már nem kerül sor, a többiek pedig kit érdekelnek. A szükséges áldozatok körébe majd mások lépnek be, mi pedig élvezzük majd a kapitalizmus áldásait, a magasabb fizetést, a tisztes polgári jólétet. Aha, persze. Nos, ezeket a köröket ma senki sem merné a dánokkal megfuttatni. Az újságok szétszednék azt a politikust, aki százezrek utcára kerülésére csak legyint és szükséges áldozatot emleget. A közfelfogás szerint legalábbis köteles a munkásokat és családtagjaikat mély együttérzéséről biztosítani, azután pedig, amilyen gyorsan csak lehet, megkeresni a megfelelő megoldásokat, amelyek a károsultak egy részének kárpótlást vagy lehetőséget nyújtanak. A szavazók ezt itt meg is követelik.
Posted on: Wed, 30 Oct 2013 15:28:21 +0000