EGY DEMONSTRÁCIÓRÓL TÁVOL MARADÓ HÖLGY LEVELE: „Szerettem volna ma itt lenni! Nagyon szerettem volna viszontlátni és megölelni mindazokat, akikkel egy évvel ezelőtt a Hőség terén azt latolgattuk, vajon túléljük-e a telet. De nem lehetek itt. Nem, mert ma, Magyarországon, hónap első napján egy utazás, egy vonatjegy megvétele megoldhatatlan. S nem csak nekem, hanem még több millió embernek. Mert a segélyek, a családik, a szociális ellátások csak pár nap múlva esedékesek. Ilyenkor nem hogy vonatjegyre nem telik, de már az is kérdéses, hogy kerül-e még valami az asztalra. S millióknak ez a hónap többi napján sem biztos. Mert millióknak még a holnap sem biztos!!!” „Az ország lakóinak egyre nagyobb része nyomorog. Nő a feszültség, ember-embernek farkasává válik. Akibe belerúgnak, maga is rúgni akar. S miközben kínunkban ütünk-vágunk mi is magunk körül, észre sem vesszük, hogy eszközzé válunk valakik kezében, akiktől távol áll a jó szándék. Sokan csapódnak közülünk olyanok mellé, akik látszatra segíteni akarnak nekik, de akik célja nem más, mint esztelen rombolás, fékevesztett balhé, aminek az árát – ne legyetek tévedésben – mi fogjuk megfizetni!! Az országnak változásra van szüksége! De ezt a változást nem vérrel kell kiharcolni!! Nem a rendőrök provokálásával, nem bankfiókok megtámadásával, nem robbanásra előkészített gázpalackokkal. Ezt a változást csendes, de annál erőteljesebb jelenléttel lehet és kell előidézni. Ahogy a Taksim téren, nekünk is fel kellene állni és csendben farkasszemet nézni a hatalom által kivezényelt ” fegyveres erőkkel”. Állni szótlanul, csendben és egyre gyűlni és gyűlni és egyre erősebbé válni a közös akarattól.
Posted on: Wed, 03 Jul 2013 19:28:16 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015