EGY KIS EGÉSZSÉGÜGY! A lelki egészség megőrzése A lelki higiénia, önismereti képesség egy olyan életforma kialakítására, amelyben jól érezzük magunkat, fontosabb szükségleteink kielégítése nem ütközik leküzdhetetlen akadályba, eredményesek lehetünk a munkában, alapjaiban jól megvagyunk szeretteinkkel. Ismerjük erős oldalainkat és gyengéinket egyaránt, tisztában vagyunk teherbírásunkkal, ennek megfelelően döntjük el, mire vállalkozhatunk és mire nem, ha problémákkal találkozunk, konfliktusba kerülünk másokkal, akkor a helyzet elemzésére, saját szerepünk önkritikus tisztázására építve tudatosan keressük a megküzdés konstruktív lehetőségeit, nem hagyjuk sérelmeinket, kudarcainkat elhatalmasodni a hangulatunkon. Kitapasztaljuk azokat a módszereket, időtöltéseket, aktív és passzív pihenési formákat, amelyek számunkra lazítást jelentenek, elősegítik, hogy feltöltődjünk, új erőre kapjunk, és sikerrel alkalmazkodjunk az élet további kihívásaihoz. A formák, megoldások egyénileg igen sokfélék lehetnek, alapjuk viszont mindig az életet igenlő, és ezért a rendelkezésre álló véges időben óvni kívánó mentalitás. A lelki, mentális higiénia a célja az Egyesült Államokban bevezetett ún. HMO (Health maintenance organisation) egészségfenntartó programoknak, amelyek a lelki ártalmak elkerülését az által kívánják elérni, hogy a kémiai szerek használata, a mértéktelen tévénézés és videózás helyett a feszültségek feldolgozásának célravezetőbb eszközeit és az egészséges életmód különböző formáit kínálják. Az elmúlt 10 évben nálunk is számos egészségvédő és életmód program látott napvilágot, amelyek elsősorban a fiatalokat célozzák meg (D.A.D.A – dohányzás, alkohol, drog, és AIDS megelőző program; Egészséges élet; Erőszakmentes konfliktuskezelés; Egészséged testben és lélekben stb.). A megelőzés, a prevenció az intézményes lelki egészségvédelem, a mentálhigiénia legfontosabb tevékenysége. Az igazi védelem természetesen az, ha valakit elfogadó család, megértő, kellemes társaságot jelentő barátok vesznek körül. Ha az iskola, a munkahely légköre demokratikus, eltűri az egyéni kezdeményezéseket, lehetőségeket kínál a képességek kibontakoztatásához, a sikerhez. Ezen optimális feltételek mellett fejlődik ki az olyan autonóm stabil személyiség, aki helyt tud állni kedvezőtlen körülmények között is, aki éretten mérlegel, amikor izgalmas új kihívásokkal, csábításokkal találkozik, aki jól kezeli a stresszt, a feszültségeket. Az ilyen embereknek nagyobb a tűrőképességük, és az élettel óhatatlanul együtt járó konfliktusok, gondok rájuk nézve azért kevésbé veszélyeztetők, mert jól ismerik az egyensúly helyreállításának módozatait. Stabilitásuknak feltehetően biológiai alapja is van, bár az igen magas életkort egészségben megélt emberek vizsgálata konkrét genetikai okot nem mutatott ki. Beszámolóikban viszont közös mozzanat, hogy munkában gazdag életet éltek, de kerülték a tartós, egyhangú igénybevételt, pihenésre mindig szakítottak időt, és fontos szerepe volt életükben a humornak és a jókedvnek. Kevésbé kedvező nevelkedés esetén a lelki ellenálló képesség karbantartása, a hiányzó mechanizmusok pótlólagos kialakítása több figyelmet és erőbefektetést kíván ugyan, de megvalósítható. Elsődleges a megelőzés akkor, ha a kóros folyamatok elindulását akadályozza, vagy szünteti meg. Ide tartozik a szakszerű intézményes felvilágosítás az egészségre veszélyes tényezőkről, hatásukról és következményeikről, a családi és iskolai programok, amelyek az egészséges lelki fejlődést segítik. Ismertek alkoholbetegek gyermekei részére indított megelőző foglalkozások. Aki időben megtanulja konstruktívan kezelni életkorának tipikus kihívásait és gondjait, a szükségszerűen fellépő konfliktusokat, a velük járó érzelmi feszültségeket, jó emberi kapcsolatokat képes kialakítani, különböző csoportok, közösségek aktív és kreatív tagja, az ellenállóvá válik a károsító hatásokkal szemben, mert szeret élni és kerüli az életet veszélyeztető kockázatokat. Akár a befogadói, akár az alkotó foglalkozás a művészetek bármely ágával jelentős hozzájárulás lehet ahhoz, hogy a mindennapok érdekes élményekben gazdagok legyenek, s hogy magunkat, érzéseinket felfedezzük és kifejezzük. Másodlagos a prevenció akkor, ha a már elindult kórfolyamatot állítja meg, kiterjed a kockázati tényezőkre egy viszonylag korai szakaszban, amikor még jók az esélyek arra, hogy támogató légkörben megfelelő kontroll mellett a veszélyeztetett személy visszalépjen a betegséghez vezető útról, örüljön az életnek, és képes legyen erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy kezébe vegye a sorsát. Kifejleszt olyan hozzáállást és készségeket, amelyek ellenállóbbá teszik, csökkentik a veszélyeztetettségét, és ha ismét megterhelő helyzetbe kerül, megtanul nemet mondani a csábításokra. Súlyos, krónikus szervi betegségben szenvedők, rokkantak, akik hajlamosak lennének feladni a küzdelmet, önsegítő csoportjaikban a személyre szabott aktivitás, az autonómia, az önálló élet készségeinek gyakorlása, karbantartása révén hatékonyan segítenek abban, hogy lelkileg stabilan jó állapotban maradjanak. Harmadlagos a megelőzés, amikor előrehaladottabb betegség esetén a megfelelő kezelés a lehetőségekhez képest optimálisan helyreállítja az önálló életvitel készségeit. Rehabilitációval, gondozással elhárítja a szövődményeket, javítja az életminőséget, azaz megelőzi a visszaesést. Ilyenek pl. a drogosoknak létesített együtt élő közösségek, amelyek egyidejűleg nyújtanak orvosi ellátást és lelki gondozást, társas-kapcsolati tapasztalatot, és egy a korábbinál érzelmileg és szellemileg kielégítőbb életmodellt. Megküzdés, öngyógyítás – az az aktivitás, amikor valaki stresszhelyzetben, egy tartós konfliktus vagy nagyobb megrázkódtatás esetén aktív erőfeszítést tesz, hogy túljusson valamiképpen a problémán, csökkentse a szenvedéseit. Egyik fajtája a probléma konstruktív megoldására törekvés. Ezt nevezik megküzdésnek, de gyakori, hogy tehetetlennek gondoljuk magunkat, s a feszültségek csökkentésének más útjával élünk, nem gondolunk rájuk, másfelé irányítjuk a figyelmünket, eltompítjuk, vagy felpörgetjük magunkat, valamilyen szer segítségével más világba röpülünk, azaz hárítunk, kerülünk, kilépünk. Az is előfordul sokaknál, hogy teljesen belemerülnek a szenvedésbe, „sebeik nyalogatásába”, és a megoldást másoktól várják, amivel nagyon megterhelik a hozzájuk közel álló embereket, családjukat, barátaikat. Aki maga nem keresi a megküzdés lehetőségét, annak mások sem tudnak segíteni. A konfliktusok rendezésének konstruktív eszközei – megfelelő szakmai segítséggel – megtanulhatók. Ha tartósan nem vagyunk jól, nem szerencsés belemerülni a reménytelenségbe, inkább beszélgessünk gondjainkról a barátainkkal, ha ez nem elég, ne tétovázzunk, hanem keressünk fel egy szakembert. Ne feledjük, az életnek ugyan természetes velejárói a fájdalmas tapasztalatok, de ahhoz rövid, hogy az elkeseredettség, elégedetlenség a világgal és magunkkal, a bizonytalanság tartósan hatalmába kerítsen bennünket. Csak az első lépésre kell elszánni magunkat. A nehéz élethelyzetbe kerülő ember számára nagy segítség, ha van kivel megbeszélnie a problémáit, ha odafigyelnek rá, ha szolidaritást tapasztal, megértik és elfogadják a törekvéseit, segítenek neki felismerni, milyen sokféle megoldás közül választhat. A döntést viszont önállóan kell meghoznia. A számonkérő, türelmetlen, nagy igazságokat hangsúlyozó, kész recepteket, kizárólagos tanácsokat osztogató segítés ugyanakkor gyakran inkább árt, mint használ. Az a gond ilyenkor, hogy nem a bajba jutott ember tartalék erejét szólítják meg, hanem ehelyett erőtlensége, kicsisége, másokra szorultsága kap hangsúlyt. Serdülőknél a kezdődő drogproblémák esetében komoly támaszt adhatnak az ún. kortárssegítők – akik önkéntesekként képzést kapnak, hogy az említett civil hibák nélkül, tényleg hatékonyan tudjanak társaik mellé állni. Sokszor olyan fiatalok vállalnak ilyen munkát, akik ismerik a gyengeség árát, és ennél fogva szavaik hitelesek, igen nagy meggyőzőerővel bírnak. A lelki egészség megőrzése – Tanácsadás, mint segítő szakma A komoly, esetleg életre szóló döntések előtt álló vagy problémákkal küzdő ember szakszerű támogatása, amelynek célja, hogy tárgyszerűen legyen képes értékelni a helyzetét és felismerje reális lehetőségeit, felszabadítsa saját belső erőforrásait. Ilyen például a pályaválasztási tanácsadás. Sokféle humán segítő szakma is létre jött az elmúlt évtizedekben, melyeket pszichológiailag képzett szakemberek látnak el. Hagyományos egészségnevelés, felvilágosítás feltételezi, hogy az ember ésszerűen dönt, ismeretei meghatározzák viselkedését. Elegendő felhívni a figyelmet a dohányzás veszélyességére, a helyes táplálkozási szokásokra, az egészségkárosító magatartásokra. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek, de nem elégségesek a viselkedés befolyásolására. Az ismeretek önmagukban hatástalanok a káros viselkedésre indító erőteljes késztetésekkel, igényekkel, szükségletekkel szemben. Gyakran rontja a hatást az érintetteket passzív befogadóként kezelő előadási forma. Rizikócsoportos megközelítés – szűréssel feltárt veszélyeztetett csoportoknál, egészségi problémákkal küzdőknél (túlsúlyosak, cukorbetegek, magas vérnyomásúak, alkoholbetegek gyermekei, mozgásszervi problémák stb.). A cél a betegség megelőzése, illetve az állapotromlás megakadályozása életmód-, étrend- és mozgás programokkal. Az érzelmi intelligenciát, a társas kompetenciát fejlesztő, az önismeretet és az alkalmazkodást fokozó beavatkozások – az egészségfejlesztési törekvések középpontjába a társas érzelmi készségek fejlesztését állítja, mivel az egészségkárosító magatartások hátterében gyakran a konfliktusok kezelésére alkalmas eszköztár szegényessége, gyengesége áll. Az iskolákban kiképzett külső szakértők közreműködésével valósulhat meg. Nemet mondani a károsító csábításokra és igent mondani az egészségre, az életre, megtalálni a helyes mértéket ebben a keretben (lemondani a fogyókúra kóros formáiról, eltúlzott testépítésről). Kortárshatások az egészségfejlesztésben – az egészséget veszélyeztető magatartások, gyakran kortársnyomásra alakulnak ki (az első cigaretta, részegség, a drog kipróbálása társas tevékenységek). A serdülőknél a kortársaknak a véleményformálásban nagy a hitele. Ezért az egészségfejlesztő programok is építenek erre a hatásra, amikor kiképzett kortárssegítőket vonnak be a munkába. Az ún. kényes témákban, szexuális kultúra, AIDS-megelőzés, alkohol- és kábítószer-fogyasztás megelőzésében kedveltek és hatékonyak az ilyen foglalkozások. Modellt nyújtanak és segítenek egy másik kortársnorma meghonosodásában. Egészséges intézmények – színtér programok, iskolák, óvodák, munkahelyek, ahol része az intézményi programnak az egészség társas, társadalmi ökológiai feltételeinek megteremtése. A hatás a természetes közegben az emberi kapcsolatok révén érvényesül. Az iskolai egészségfejlesztés az iskolai élet szerves része, az egészséget támogató fizikai és pszichoszociális feltételek, az emberi méltóságot tiszteletben tartó érintkezés kialakítására irányul. Ma hazánkban oktatáspolitikai irányelv, hogy minden iskolának legyen saját egészségfejlesztési stratégiája, tudatosítsa, mit tud tenni a benne élők és dolgozók jobb létéért. Közösségi alapú komplex programok – politikai társadalmi léptékű beavatkozások, amelyekben nagy a szerepe a médiának, a helyi kezdeményezéseknek Az egész lakosságot mozgósítják, összehangolt akciók keretében. A pszichológus illetve az elmeorvos által végzett gyógyító tevékenység lelki eszközökkel, a kínos helyzetek, élmények megbeszélése, elemzése útján. A személyiségben a fejlődés során rögzült, nem célravezető – a problémákkal való megküzdésre alkalmatlan – reagálás módok, téves hiedelmek, eltúlzott érzelmek, gyenge kontroll javítására, új eljárások tanulására, begyakorlására irányul. A legfontosabb hatótényezőt maga a terápiás kapcsolat képviseli, amely a problémáival küzdő embernek más lehetőségeket kínál, más készségeket mozgósít benne, mint a nem célravezető problémakezelési módokat kialakító és rögzítő korábbi kapcsolatai. Ez által – sokféle technika közvetítésével - tanul új megoldásokat.
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 14:15:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015