"Ebből is látszik, hogy le kéne szokni. Nem normális ilyesmiken agyalni. És még útközben ránk pirít a valóság: nem igaz, hogy nem lehet Budán cigarettát venni! Már a Batthyány térnél észreveszünk egy kivilágított trafikcégért, rááll az ember szeme egy idő után, mint a vargányára. Gyanúsan sokan tömörülnek előtte, és közelebbről ki is derül, hogy igen, itt sorban állnak az emberek. Egy külön alkalmazott őrködik az ajtóban, és egyesével engedi be a vevőket, elkerülendő a tumultust. Igyekszik nagyon, vidáman mosolyog, mindenkivel elviccelődik, és nem is lehet haragudni rá. Még csak nem is övé a trafik, hanem bizonyos Lukácsovics Gábornéé, aki egyébként a kerületben három üzletet nyert el. Épp csak jegyrendszer nincs még, meg lódögök az utcán, de az egész amúgy simán fekete-fehér fotóra kívánkozik. Sorban állunk valamiért, amit azelőtt szabadon megvehettünk bárhol. Van morgás, fideszezés meg elégedetlenkedés, ám leginkább fegyelmezett sorállás; a botrány jelen van a várakozásban, de tétlen és udvarias. Igaz, sok a rendőr a tűzijáték miatt. Csempészkontakt kell, sürgősen. Nagy tételben vásárolunk, hamar előjönnek a háborús reflexek, jobb bespájzolni, mint kitenni magunkat az akadozó ellátórendszernek; ezt csinálták nagyszüleink a háborúban a cukorral és a liszttel. Nehezen jutottak hozzá, de akkor hazavittek, amennyit bírtak. Csakhogy most nincs háború. Nem bombázták le a dohánygyárakat, a szűkölködés tisztán mesterséges. Nem oka van a hadigazdálkodásnak, hanem célja, mégpedig az, hogy Lázár János és Lukácsovics Gáborné gyarapodhasson. És ezért sokat gondolok rájuk. Mint látjuk, nyitva tarthat a trafik nemzeti ünnepen, tehát az eddigiek azért voltak zárva, mert a tulajdonos úgy döntött, hogy nem nyit ki. Neki aztán mindegy, másnál úgyse lehet cigit venni, nem szokik máshova a vevő. Ha már sétálunk, átmegyünk Pestre, úgyis megbeszéltünk egy sört. B. meséli, hogy bement a trafikba kék dohányért. A trafikosnéni pedig közölte vele, hogy csak világoskék van, de neki az a véleménye, hogy a kedves vevő ne válogasson. Azok az idők elmúltak újra. És most nem azért, mert itt vannak az oroszok, hanem mert Lázár János így rendezte. Előbb-utóbb meg lehet szokni ezt is, mint mindent, felhalmozni, beosztani, óvatosan tervezni. Ki tudja, talán megfontoltabb, sőt jobb emberré leszek ezáltal. De az biztos, hogy amikor majd jobb ember leszek, Lázár Jánost még ennél is jobban fogom utálni."
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 12:48:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015