Egy Csepp emberség - Sebő Ferenc zenész Elhangzott: 2004. április 26. Weöres Sándor: Hatvanhat. Most vagyok 66 éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék. Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. Közeleg amaz idő, amikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni. Belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan. Ez az utolsó mondat nagyon fontos, azt hiszem. Gyakran abban a tévedésben vagyunk, hogy minél idősebbek leszünk, annál bölcsebbek is leszünk. Én azt tapasztaltam, hogy ha az ember nem halmoz fel kellő anyagot, kellő táplálékot, akkor öregségre nem marad semmi és kiürül. Volt egy tanárom, Rejszki Béni bácsi, aki azt mesélte, hogy amikor elromlott a füle, már nem tudott többé koncertekre járni. Megkérdeztem tőle, hogy Béni bácsi, egy zenetudós hogy tud zene nélkül élni? Tudod, fiam, fiatal koromban nagyon sok zenét hallgattam. Most azokra gondolok. Úgyhogy ez a két gondolat, amit Béni bácsitól és Weöres Sándortól kaptam, arról szól, hogy ifjú korunkban kell megtenni mindent ahhoz, hogy fölhalmozzuk azokat az értékeket, amikre majd vissza lehet gondolni, amiket öregségünkre is tudunk használni, hiszen ekkor a lehetőségek összeszűkülnek, már nem leszünk olyan rugalmasak, türelmesek. Szóval az öregséget fiatal korban kell előkészíteni.
Posted on: Fri, 09 Aug 2013 19:16:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015