Egybanis álmok... (Van egy) Egybanis álom: egyszer majd felkel ez a nemzet, és ráeszmél, hogy egymásra… taposni tilos! És megfogjuk egymás kezét. Egybanis álmok győzelmi esélye (2.) Murvai Miklós irása ( nyugatijelen) (forrás:erdély ma) Egy egészséges társadalmi rendszerben a pártok, mint érdek- képviseleti szervek, elsősorban tettekkel bizonyítják, hogy csak a közjót szolgálják és csak a közösség érdekében élnek politi- kai hatalmukkal. Mifelénk a sajátosan értelmezett politikai elveik gyakorlatba ülte- tésére a teljesíthetetlen hitegetésekkel félrevezetett közössé- geket használják fel hatalomszerzésre. Így történhetett meg, hogy az áhított hatalom gyakorlása érdeké- ben sorra szörnyszülöttek fogantak az összeszűrt ideológiákból. A liberálisok együtt kormányoznak – tűz és víz – a konzervatívokkal, majd a szocialistákkal szövetkezve liberális elvek alapján szövik a társadalom szociális hálóját, nemzeti privilégiumra törőkkel szövetkeznek a kisebbségi jogokért küzdők stb. Nem történt ez másképp a magyar közösségünk érdekvédelmi szövetségével sem. Kivéve a két, most már elsorvadt ultra „nemzetvédő” román pártot, már mindenkitől elfogadta a felkínált hatalmat. Pedig egyik sem engedett teret a belső önrendelkezésen alapuló autonómiatörekvéseknek. Akik számon kérték a kolozsvári Szent Mihály templomban esküvel vállaltakat, esetleg jobb hatásfokra próbálták serkenteni a vezetőket, a hatalmi keringőzés során kipördítették őket a szövetség homokzátonyaira. A közösség legtürelmetlenebb része, akikre nem volt hatással az elaprózott tánclépések szirénéneke, épp tíz éve döntött úgy, hogy a civil társadalom nyomásával fogják hatékonyabb munkára sarkallni politikusainkat – életre hívták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot. Az érdekvédelmi politikum minden reményteljes történelmi esélyt – NATO-, EU-csatlakozás stb. – elpackázott, sőt az egyik EU képviselője 2005-ben példaértékűnek, követendőnek kiáltotta ki a román nemzetiségi politikát és az erdélyi magyarok jogbiztonságát. Új pártok alakultak. A politikai megosztottság meghozta a maga keserű gyümölcsét: a magyar szavazótábor a ’90-es évek eleje óta minden választási ciklusban szinte megfeleződik, de a maradék 85%-a még mindig vakon hisz azoknak, akik többnyire szavakban tesznek közösségünkért, és elutasítanak bármilyen összefogást, amely egyeduralmukat veszélyeztetné, de egységre szólítással kampányolnak. Az EMNT ezt az esztendőt az autonómia évének nyilvánította, amely a civil összefogás születési éve is lett. Az SZNT által meghirdetett Székely Szabadság Napja – társszervező az EMNT – kék-aranyba öltöztette a fekete március bénultságából végre önmagára találó civil Marosvásárhelyt. A megmozdulás egyik előremutató eredménye, hogy bár a két civilszervezet mellé az ernyő egyetlen civilszervezete sem sorakozott fel, de annak székelyföldi közigazgatási vezetői derekasan kivették részüket a mozgósításból. Végül a Székelyek Nagy Menetelése hozta meg az áttörést. A morduló hegytetőkön kigyúltak a lármafák és minden, ami magyar/székely politikai, avagy civil szerveződés felsorakozott az SZNT hívására. Oktatófilmekbe való leleményességgel és összefogással hárították el az akadályokat az álságos állítók nagy döbbenetére, akik kétségbeesésükben a résztvevőket csak tizedannyira merték saccolni. Az ország másik sarkából is megnyugtató volt látni, amint százhúszezer torokból az Égi Patrónánkhoz kapaszkodó Himnuszaink meg-meglobogtatják hitünk zászlait. Kár, hogy a szórványban nem szerveztek semmiféle támogatórendezvényt, bár volt ilyen javaslat. A márciusi kék-arany vasárnap után a mindinkább magára találó vásárhelyi civilek érvényt próbálnak szerezni a nyelvtörvény-adta jogainknak. A hatalom gáncsoskodására sem hátráltak meg. A kirótt büntetés árát, a világsajtót is bejáró, a közös akaratot bizonyító összefogással, „egybanizással” gyűjtötték össze, ráadásul rekordidő alatt. Az akció árnyoldalát a vásárhelyi városi tanács érdekvédő frakciója biztosította – a büntetés ellen tiltakozandó, megszólaltak magyarul is a tanácsülésen! Ezzel felhívta a figyelmet az agyonreklámozott anyanyelvhasználatot biztosító törvény koporsós voltára. Bebizonyosodott, hogy mennyire gondolták a „kiharcolók” a törvény gyakorlati alkalmazását fontosnak. Maros megyei érdekvédő frakcióvezetője: „Mivel a szinkronfordítás nem biztosított, nem látom értelmét minden esetben az anyanyelv használatának”; a városi frakcióvezető egyenesen nonszensznek nevezte azt, hogy több nyelven folyjanak az ülések: „A gyűléseknek egynyelvűeknek kell lenniük, egy olyan nyelven kell őket lefolyatni, amit mindenki ért és beszél, legyen az angol, román vagy magyar”.Nagyszalonta polgármestere szerint: „20 ezer lejes plusz költséget jelentene a fordító alkalmazása.” A Szatmár megyei frakcióvezető értelmetlennek látja a kétnyelvű tanácsüléseket, mivel ezáltal bonyolódnának a dolgok, elhúzódnának, és megnehezednének a gyűlések. Nagykároly polgármestere így vélekedik: „A magyar embereknek tökéletesen mindegy, hogy az önkormányzati ülések milyen nyelven zajlanak”. Tehát van olyan vezető, akinek az anyanyelve nem ér meg 20 ezer lej közpénzt, meg olyan, akinek nincs ideje az anyanyelvhasználat miatt lacafacázni, de olyan is, aki értelmetlennek tartja az ilyesféle „magyarkodást”. Adódik a kérdés: ha ez a törvény ennyire értelmetlen és csak kolonc fizetett politikusaink számára, akkor az érte való értelmetlen harcba miért kellett annyi energiát beleölni? Egyáltalán szükséges-e az anyanyelv, az anyanyelvű oktatás, magyarságunk megtartása? 46 évvel Martin Luther King „Van egy álmomkezdetű beszéde után, az Amerikai Egyesült Államok történetében először egy afroamerikai politikus ülhetett az elnöki székbe, akit mandátuma letelte után újraválasztottak. Barack Obama a második elnöki mandátumára dr. Martin Luther King Bibliájával a kezében esküdött fel. Ma, a dr. Martin Luther King múzeumnak helyet adómotel bejáratánál elhelyezett emléktáblán Mózes első könyvének 37. fejezete, 19–20. versszakából való idézet olvasható: „Ímhol jő az álomlátó! Most hát jertek öljük meg őt (...) és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.” De kinek van joga az álomlátót és közösségi álmainkat megölni? (Van egy) Egybanis álom: egyszer majd felkel ez a nemzet, és ráeszmél, hogy egymásra… taposni tilos! És megfogjuk egymás kezét.
Posted on: Tue, 03 Dec 2013 14:36:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015