Egyenlő nők, egyenlőbb férfiak – az esélyegyenlőség esélyei Sok országban a törvény nem biztosítja a nők jogait, sőt, egyes kulturális és vallási hagyományok (például a nemi szervek megcsonkítása, a születésszabályozás tiltása) gyakran szenvedésteli és veszélyes helyzeteket konzerválnak. Amerika és Európa országai törvényileg biztosítják ugyan a két nem egyenlő jogait és tiltják a nemi alapú diszkriminációt, ám még ma is gyakran éri a nőket diszkriminatív magatartás és intézkedés a magánéletben és a közéletben egyaránt. Egyenlőséget, nem egyformaságot! Nők és férfiak társadalmi egyenlősége elsősorban azonos jogokra vonatkozik az élet minden területén. A diszkrimináció tilalma azt jelenti, hogy neme alapján senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés. Ma az egyenlőség helyett egyre inkább az egyenlő jogok, esélyek és bánásmód kifejezéseket használják: rendelkezzen a két nem egyenlő lehetőségekkel a társadalmi és a magánéletben, a munkavállalás területén, a képzésben való részvételben, az előmenetelben, a politikai döntéshozatalban, a gyereknevelésben, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A feminizmus kezdetei A nőmozgalmak a XIX. század második felében indultak és az 1970-es években élték virágkorukat. Az egyenjogúság elve Európában a felvilágosodás korában merül fel (születési előjogok és a kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség). Az Egyesült Államokban a XIX. század második felében jelennek meg a nők egyenjogúságát célzó mozgalmak, Európában a XX. század fordulóján. Az egyenlőség élharcosai a feminista nőmozgalmak képviselői voltak. Az 1970-es években a nyugati demokráciákban az új társadalmi mozgalmakkal egyidőben indul be életre a feminizmus második hulláma. A XX. század végén az európai alkotmányokban rögzítették a nemek egyenlőségét. Ma a hangsúly a nemek egyenjogúságának érvényesítésére tevődött át, hiszen még számtalan olyan diszkriminatív mozzanata van a társadalmi életnek, amelyek hozzájárulnak a hátrányok újratermeléséhez. A nők helyzete a fejlődő országokban Világunk úgynevezett fejlődő régióiban - alapos kutatások szerint – a nők még mindig nagyobb arányban szenvednek hátrányt a férfiakhoz képest, mint a „fejlett”, nyugati mintát követő kultúrákban. Gyakran a nők életébe kerül, vagy egy életen át tartó szenvedést okoz nekik a helyi társadalom és kulturális közeg diszkriminációja. Az utóbbi évek során kis mértékű pozitív változás e térségekben is tapasztalható a nők jogaival kapcsolatban. Ezt segítették a nemzetközi egyezmények és az elmaradottabb régiók fejlesztését támogató szervezetek is. Mégis, a fejlődő országokban számos olyan jogsértés tapasztalható, ami a nőket érinti. Nehéz ügy, mert ezek a szokások mind az ott élők kultúrájának sajátosságai. Ilyen jelenség például a női nemi szervek megcsonkítása, amely többnyire kulturális, illetve vallási célból történik. Az UNICEF 2005-ös becslése szerint világszerte 130 millió nőt csonkítottak meg ily módon, és évente kb. 3 millióval nő a számuk. Afrika 28 országában bevett gyakorlat a nők megcsonkítása, de gyakori több muzulmán országban is: Szaúd-Arábia északi részén, Dél-Jordániában, Irakban, Szíriában, Nyugat-Iránban, sőt előfordul Indiában, Indonéziában is. A megcsonkított nők többnyire nincsenek tisztában alapvető emberi jogaikkal (az élethez, egészséghez, szexualitáshoz való jog). Másik súlyos probléma az emberkereskedelem, vagyis a fiatal nők eladása szexrabszolgaságba, illetve prostitúcióra való kényszerítésük, főleg Észak– és Közép-Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában. Megoldatlan kérdés a születésszabályozás is, beleértve a fogamzásgátlók használatát vagy bárminemű terhességmegszakító módszert. Pozitív változás, hogy az 1960-as évek óta Latin-Amerikában, Kelet- és Dél Ázsiában nagy mértékben növekedett a fogamzásgátló szerek használata. A fejlődő régiók néhány százalékában viszont - akárcsak a megcsonkítás esetében is – kulturális és vallási nézetekből fakadóan még mindig szigorúan tiltott a születésszabályozás. Ezzel függ össze az is, hogy az Afrikában élő HIV-fertőzöttek száma 60% körüli, és a nők a férfiaknál sokkal hajlamosabbak a betegséggel való megfertőződésre. A szegénység csapdájában Az írástudatlan nők gyakran életük végéig nyomorognak. Növekszik az írástudatlanok száma a fejlődő térségekben, különösen a lányok, a fiatal nők érintettek, sokan már az általános iskolai oktatásból kimaradnak. Emiatt ezek a nők a szegénység csapdájába esnek és alacsony társadalmi státuszuk egész életükben megmarad. Az iskoláztatás tekintetében a legnagyobb különbség a lányok és a fiúk között Afrika legszegényebb térségében, itt a lányok mindössze 5%-a jár középiskolába. Az arab térségekben gyorsabban fejlődött a nők képzése, ám az arab nők fele még így is mindig írástudatlan. A nők munkavállalási lehetőségei és politikai jogaik is korlátokba ütköznek. A fejlődő országokban a nők több, mint 60 százaléka csak alkalmilag vagy részmunkaidőben dolgozik. Még mindig számos kormány tiltja, hogy a nők földet vásároljanak vagy eladjanak a férjük engedélye nélkül. Összegezve, a fejlődő országokban a nők esélyegyenlősége még csak álom, bár apró lépések azért történnek: Az afrikai nők szerveződései a nőkkel szemben megnyilvánuló erőszak elleni küzdelmet és a gazdasági emancipáció elősegítését tűzték ki célul. Számos program is segíti a fejlődő régiókban élő nők helyzetét, például az Európai Bizottság FEMNET hálózata. A nemek közti társadalmi kapcsolatok jövője A hátrányos megkülönböztetés csökkenésével a társadalmi feladatok megosztásában egyre nő a két nem közti egyenlőség. A nemek társadalomtudományának (Gender Studies) megállapításai szerint a nemek társadalmi konstrukciók, vagyis a két nem közti eltérő szerepkészlet és az ehhez kapcsolódó társadalmi pozícióbeli különbségek társadalmilag felépítettek, kulturálisan meghatározottak. Épp ezért a nemek társadalmi különbségeinek csökkenése együtt jár a szerepkészletek megváltozásával, kizárólagosságuk megszűnésével. A férfiaknak és nőknek tulajdonított társadalmi feladatok közötti határ egyre inkább feloldódik, átjárhatóbbá lesznek a korábban elkülönülő területek. Hazai helyzet A magyarokban a fejlett világ többi országához képest a nemek társadalmi kapcsolátáról, a férfiaknak és nőknek tulajdonított szerepkörökről ma is meglepően konzervatív nézetek élnek. A sajtó és média gyakori szexista ábrázolásmódja tovább mélyíti a sztereotíp felfogást. Pedig - paradox módon - nálunk már a XVIII. század végén beindultak a nőmozgalmak. Magyarországon a nőmozgalmak kezdete a XVIII. század végére, a reformkorra tehető. Írásaiban a nők jogai mellett állt ki többek között Újfalvy Krisztina, Dukai Takács Judit, Takács Éva. Hatalmas jelentősége volt a gyermek jóléti intézmények első megjelenésének, elsősorban a Brunszvick Teréz által létrehozott kisdedóvónak. Az első női középiskolát Beniczky Hermin, Veres Pálné alapította, aki határozottan kiállt a nők egyenjogúsítása és képzése mellett. Ezek az úttörő nők társaikkal együtt egyesületeket alapítottak, szervezett keretek között dolgoztak (pl. Országos Nőképző Egylet, Mária -Dorothea Egyesület, Magyar Gazdasszonyok Egyesülete). Később a harc a munkavállaló nők érdekvédelméért, a nők felsőoktatásának előmozdításáért és a választójogokért folyt (Budapesti Munkásnők Asztaltársasága, Magyarországi Nőmunkások Egyesülete). A Szociáldemokrata Pártnak nőtagozata alakult, a szocdem nőmozgalom elsősorban a a munkásnők bér- és szociális helyzetének rendezésére összpontosított. A mozgalom kiemelkedő személyisége Kéthly Anna volt. A képzettebb rétegek képviseletében megalakul a Nőtisztviselők Országos Egyesülete. Az egyenjogúság élharcosai az 1904-ben alakult Feministák Egyesületének tagjai lettek, akik komplex reformprogram keretében fogalamazták meg választójogi követeléseiket. Nő- gyermekvédelmi, szociális alapintézmények létrejöttéhez járultak hozzá. Kiadványaikban, előadásaikban igyekeztek a nőket lekicsinyítő gondolkodásmóddal szemben az emancipáció értékrendjét közvetíteni. 1945 után erőszakos központosítás a nőmozgalomban is A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (később Nőtanács) a nők emancipációját képviselte, de leplezetlen célja volt az is, hogy szavazók tömegét nyerje meg a kommunista párt számára. Erőszakos központosítással a háború után újra aktívvá váló nőszervezeteket igyekezett beolvasztani. Magyarországon az alkotmány 1949-ben rögzítette a nők egyenjogúságát, munkavállaláshoz való jogát, a politika a „nőkérdést“ megoldottnak tekintette. Valójában a nemek közti egyenlőtlenségek a két nem között újratermelődtek, különösen a vezetői pozíciókat szemlélve. Erőtlen mai nőmozgalmak? A nőmozgalomnak azok a kérdéseit (a nők saját testük feletti önrendelkezésének a joga, nők elleni erőszak, a családon belüli bántalmazás, a prostitúció, a média szexista nyelvezete, a nemi sztereotípiák továbbélése, a rejtett diszkrimiatív mechanizmusok), amelyek az 1970-es évek nyugati nőmozgalmakban felmerültek, Magyarországon csak a rendszerváltás után, alulról szerveződő nőcsoportok képviselték. Az újonnan alakuló nőszervezetek az ezredfordulóra sem váltak a közélet meghatározó elemévé, bár az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeként elvárásként fogalmazódik meg a közéletben a nők egyenlő esélyének elve. A nemek közti egyenlőség kérdése kormányzati szinten a 90-es évek közepén került előtérbe a Nők Pekingi Világkonferenciájának kapcsán. Ekkor alakult meg a nőpolitikai főosztály, amely különböző elnevezések alatt működve fokozatosan veszített jelentőségéből. A nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó EU-normák Magyarországon is érvényesek. Tehetünk róla… Vizsgáld meg saját gondolkodásmódodat és szabadulj meg a nemekkel kapcsolatos sztereotíp nézetektől! Tartózkodj a szexista (nemi alapon diszkriminatív) megnyilvánulásoktól, hiszen ezek nemcsak bántóak, de hozzájárulnak a hátrányos megkülönböztetéshez is! Segíts a nemi diszkrimináció károsultjainak jogorvoslatban részesülni! Ítéld el a nők elleni erőszakot és a nők kiszolgáltatottságára épülő a prostitúciót! Ha nő vagy, erősítsd magadban a szolidaritás érzését a többi nővel szemben! Magyar nyelvű információ: Nőtárs Alapítvány
Posted on: Wed, 31 Jul 2013 14:42:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015