Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni, nem lehet így átadni. Csak szóban. Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond. Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. Valaki majd az életembe lép,aki százszor több, mint az életem.,Van itt egy álmom: különösen szép,és különösen, mégis fáj nekem... /Wass Albert/
Posted on: Sat, 15 Jun 2013 06:12:58 +0000