Egyetértek a harmónia pszichológiai alapvetésével; hogy a benső és külső harmónia megteremtése nélkül: életünk nem lehet eredményes. Ugyanakkor nem törekedhetünk erre a harmóniára kizárólagosan – annyira, hogy ennek (igaztalan világban) önmagában történő megvalósítása is „megelégítsen” minket – az igazság keresése és világunkban fellelhető működő formáinak értése nélkül. Egy ilyen mód különféle egyedi vakságokhoz vezet. Tehát a kritikai szemlélet éppúgy kell (mint a harmóniára- törekvés) valóságunk helyes megítélése végett! Megpróbálom sarkított kérdések és válaszok által bemutatni életünk leglényegesebb tényezőit: - mi az, amit az „Örökkévaló” sem képes megvalósítani az ember nélkül? Ez a fejlődés! Ez az, ami miatt az embernek folyamatosan születnie, élnie és meghalnia kell!!! Ha ez elhanyagolható tényező volna, akkor nem ez a képlet határozná meg létünket. Ez az ember ismérve, a legmagasabb-rendű szolgálat, mellyel „tartozunk” a magasabb szférák felé. Ez az, amit senki sem tesz meg helyettünk! Van egy felettébb ködös dolog az emberi lét kezdetén - mely mindenkiben tudat-alatt jelen van. Ez az Istennel való egzisztenciális probléma - emberi lét-probléma. Mindenre meg van a válasz, de az emberiség 1%-a sem tisztázza. Végigharcoljuk az életünket - sokszor Isten nevében - de nem tudjuk, hogy miért. Alapkérdések és végső kérdések - Popper Péter foglalkozott ilyen megközelítéssel; de jobb, ha mindenki maga feje és élete révén akarja tisztázni! Korunk mai fejlődési fokán senki sem képes arra, hogy életének abszolút tájékozódási pontjait kizárólagosan saját tapasztalat által építse ki. E törekvéshez kellenek előző korokban és kultúrákban kialakított szempontok!!! Az erők (tulajdonságok) megnyilvánulását idézik elő számunkra az elődök által kialakított szempontok. A szellemi látás (tapasztalás) volna az ismeretelmélet csúcspontja – ha általánosan elismerhető volna. Ez közelíti meg az Istenség korszakos ideáját, mely az Isteni lét abszolút jellegéhez emeli az emberi tapasztalás teljességét. Amennyiben elfogadható – ez egy olyan „út”; melyben az érett egyénnek már nincs szüksége mások vélekedésére. - milyen fejlődésről beszélhetünk a „materializmus nagy korszakában”??? A lélek volna a megismerő, a fejlődő e Földi szférában. De mai korunkban esetleg a meditáció segítségével van erre módunk. Mert egyébként minden, aminek bensőnkben (lélekben) kellene történnie – külsőségekben kényszerül megmutatkozni (művészetek)! Tehát folyamatosan kiüresítjük magunkat, mert korunk ezt kívánja tőlünk… és csak fizikai töltekezés marad vigaszul. Az a fejlődés, ami külsőségekben mutatkozik – ez hat vissza a lélekre, ami által valami szerény fejlődés a lélekben is előállhat. - miért is teremtett az Isten oly esendő embert? Ez a kérdés szoros összefüggésben van az előző kérdésekkel: Nagy tervek nem voltak e vallási szemponthoz illesztve. Az ember így sikerült – bizonyos tulajdonságok, erők mentén. Az említett szempont jóval később alakult ki. A szabad emberi természet nem éppen alkalmas az Isteni rend kötött formákban, mozgásokban történő megvalósítására. A szerzetesi és szentségi élet sem volt képes alapul szolgálni az ember fejlődéséhez. Így vallási szempontból az ember fejlődése lett számkivetett – a (bűnben) fejlődő világ számára pedig a vallás. Ezeket nagyon jól össze lehet hangolni magunkban, ha észre sem vesszük! Tehát ezek a megnyilvánulások alapjában véve: nem kizáróak egymásra- vonatkozva! - miért aggódunk, vagyunk visszafogottak, gyávák? Lehet-e éretté- válni a halálra? A halál minden általánosan ismert élőlény tragédiája – az emberé ebből inkább az, ha „hülyén kell meghalni”! Nem tűnhet nagy vigasznak – ha általános életszemléletben gondolkodunk… de az ember egy teljes tudattal bíró lény! Ez az, amit az állatok nem tesznek meg – helyettük is nekünk kell gondolkodni! - Van-e az embernek küldetése (vagy hívatása) erre a Földre? Pánik-betegség – bő 15 éve „beazonosítottak” valamit ilyen néven pszichológusok. Nem lehet folyamatosan generációról generációra átruházni személyes küldetést az utókorra! Tisztába kell jönni – legalább – saját magunkkal! Ekkor megint csak érdekes, hogy nemcsak azt kell értenünk, amivel könnyű azonosulni – mert ez egy menekülés volna a problémák elől. Igyekeznünk kell megértenünk a legellenszenvesebb lények valóságát! Meg kell próbálnunk bele-élve érteni ezeket a bizarr helyzeteket – hogy a valóság alkotóelemihez juthassunk! Ha ezek a próbák jól sikerülnek – nemcsak magunkkal jövünk tisztába; hanem a gonoszság mibenlétével is. Ez az utolsó bekezdés szellemi képesség (nem lelki beleérzés) által történik – ugyanis, ha az értés nem előzi meg az érzést; akkor az a lélek számára roppant megterhelő lehet. Ettől a helyzettől rettegtek a szentéletűek – mert még a „gondolatának sem volt szabad felmerülnie” stb. Ez most másképp van! A múlt szentségi óvórendszabályáról nem tudok véleményt mondani – de jelenünkről, igen merészen teszem ezt! (változnak az idők, változnak az emberek) Ha megértjük, hogy nincs "ős-gonosz" - megszűnik a gyűlölet forrása (bennünk felépülő tévedés)! Negatív lények serege települ erre a tényre - de ők is csak kényelmes sémákat másolnak az ember kárára. A tapasztalattól mentes Teremtő követte el azokat a hibákat, mely kinevelte a "rejtőzködő gonoszt". Ennek csak a Föld szférájában van érvénye - csak az ember képes megszüntetni életünk hibáiban, félre-értéseiben "gazdagodó" táptalajt! Tisztáznunk kell életünk sötét foltjait magunkban, közösségi területeken és az állami irányítások területein is! Majd ezután – ha valaki érti a gonosz (valóságát) megnyilvánulásait – az ember sikerrel alakíthatja ki lelki-szellemi identitását, társadalmi álláspontját a politikai ködösítéssel szemben. Az ilyen embert – már nem könnyű (meg-)vezetni. - akkor most áldozattal, vagy áldozat nélkül? Amit „idők kezdetének” nevez többféle szent irodalom is; azt „önáldozati tények” idézik elő! Ennek hagyományozott másolatai az áldozatok – majd később: áldozati rend. Ez az áldozati rend, az áldozati aktusból kimenti az „ént” és helyébe ülteti a „hőn-szeretett” tulajdont. Bizony nagy áldozat ez is – csakhogy ez pótolható. Ez a tévhit ösztönzi a kezdeti vagyongyarapodást; de a fejlődés (emberben végbe- menő) valósága nem vásárolható meg. Az életet érteni kell - és érthetővé válnak az ellenerők is. Amíg igazságokat áldozunk fel a jog, a nagytőke, a tudomány oltárán stb. - addig nem lesz előrelépés! Mert ezek mind szolgaságunkat mélyítik el! Saját szellemi élet nélkül; nincs értés! Nem létezik politikai döntés, ami képes jót tenni az emberek nélkül – ha az emberek éretlenek az összefogásra; mert ugye kételkedünk saját létünkben is. Mindent a pénz irányít - de beismerhető, hogy a munka teremt értéket. Újra kell gondolni életünk alapvetéseit; mert zsákutcában vagyunk! Próbáljon mindenki egy kis igazsághoz, levegőhöz jutni - saját erőből! Azt a ragadozó természetet - mely "segített" Káinnak megölni Ábelt - Azt kezdetleges áldozati rítus hívta életre. A húsevéssel sem az az elsődleges baj, hogy nem egészséges... az nem egészséges, hogy előtte mindenképpen meg kell ölni egy állatot. A félelem megszületett az áldozat lényében - vele együtt megszületett a gyilkos ragadozó természet is (meg persze mindig volt, aki beteljesítette). Ez a ragadozó természet ösztönzi a vadászatot, a háborút és a gyűlöletet (mert ebből "nyer" életerőt). "Tapasztalat nélkül az Isten is csak gyermek". A Teremtő, Aki "eltűrte" ezt a segédletet, maga sem volt tisztába ennek következményeivel (ez egy rossz szemlélet: tulajdoni szemlélet). Azt kell jól érteni, hogy a felelősség az emberben született meg az Isteni természet által; nem a tapasztalat hiányát szenvedő Istenben. Ez után kénytelen Jehova átengedni a kozmikus vezérpálcát Krisztusnak. A helyes szemlélet alapja a szeretet! Továbbá azt sem kell elhinni, hogy a Krisztus - úgy az Atya princípiumába "csomagolva" hatékony - ahogy azt a Római kereszténység hirdeti. Ugyanezt a kultúrát őrzi és valósítja meg a tulajdon-jog polgári intézménye (Római jog). Ezt "az egész világra átragadó" kultúrát érkeztek elpusztítani a Hunok és ugyanaz a lény állította meg őket Róma előtt; Aki elindította. A türelmi idő végképp lejárt! Most rajtunk - magyarokon - a sor! Le kell lepleznünk az igazságtalanság eredendő és végső okait! - van-e magyar küldetés? A 2. Világháborút övező 20 éves időszakban Zsidó- Magyar tudósok állnak csapatostul a nagytőke szolgálatába (mely helyzettel súlyos visszaélések történnek). 1956 történelmi szimptóma – ezt nyilván nem tervezte senki ember. Izrael állam létre-jötte pecsételi meg a magyar forradalom sorsát. Most az a nagy kérdés: az emberiség sorsfordító ügye; hogyan válhat a világgazdaság, a pénz praktikuma az emberiség eszközévé?! Mert most ez: az emberiség kizsákmányolásának eszköze. Hogyan tehetjük ezt minden ember eszközévé? Milyen lelki és társadalmi tényezőknek és nem utolsó sorban: vallás-értelmezésnek kell megváltozniuk ahhoz, hogy ez valóban jól működjön? Az igazság nem kulloghat a pénz-lobbi után! Nekem az fog még jobban tetszeni, ha a világ megérti a magyart: Ugye jó volna, ha a világpolgárság a világ szolgálatával kezdené!!! Aki magyar, Annak ez nem jelent problémát - lelke mélyén sem! Mivel krízis-nép (változás) vagyunk - ezért félnek minket (az urak). Ideje bemutatni az igazság békés feltartóztathatatlanságát! Nekünk nem kell lerabolni, vagy kisajátítani a világot ahhoz, hogy világfiak legyünk!
Posted on: Fri, 16 Aug 2013 20:35:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015