Elgondolkodom azon, hogy miért is szültek a görög mitológiában asszonyok olyan gyermekeket, akik mikor fogantak, apjuk állati alakban volt. Mert talán jobb is lenne sokszor, ha egy állattól; egy bikától avagy éppen egy szelíd hattyútól foganna meg a gyermek, semmint egy emberi lénytől, hiszen sokszor az emberi apák megölik az anyákat; kitépik szívüket vagy húsukba marnak. Igen, ilyen néhány férfi, s ha állatoktól foganna inkább néhány gyermek, mégha szamártól is, talán jobban járna az anya, s a gyermek is, mert talán úgy megzavarná az apát az alakváltás, hogy nem tudná kitépni a húsát az asszonynak. Vagy talán a legjobb, ha az anyajelöltek nem szülnek gyermekeket. Még ha oly csodás anyák is lennének, elgondolkodtató, hogy valóban gyermeket akar -e várni attól az emberi lénytől? Valóban azt akarja, hogy az a kis lény ott növekedjen a hasában, amelynek a fele DNS-állománya azé a férfié? Persze-persze, most mondhatnád, hogy vannak olyan hímnemű emberek, kik alkalmasak lennék arra, hogy apák legyenek, akik nem tépik ki az anya húsát, hogy az üvöltsön halkan, sokszor némán egész életén át. Persze, el kell ismernem, hogy így van. Hogy mi az a gonosz vigyor, ami az ajkamon játszik most? Hm, hogy is mondjam. Honnan tudhatod, hogy melyik férfi igaz, s melyik rejtőzik egy hasim álca mögött? Na, persze, a helyes emberismeret - mondod most. No, majd meglátjuk mire mész vele az élet ösvényén, ha bandukolsz. S majd meglátjuk, hogy rádöbbensz -e egyszer, hogy te sem vagy tévedhetetlen. Na, hát azt aztán ne mondd, hogy még ígyis öröm lenne az anyaság! Tudván, mivégre növekszik az a kis emberi lény a hasadban? Hogy anyja húsába tép az apja? Nem számít - azt mondod? Sajnálom, hogy így gondolod. Majd, ha belemart a húsodba, akkor megtudod, miről beszélek. De persze kétségtelen, hogy vannak olyan emberek, akik majd éles fogaikkal nem akarják felvágni a húsod - ebben igazad van, hiszen előbb én is ezt mondtam. Reménykedem benne, hogy így lesz, s a te húsodba nem vájja majd bele senki sem az éles fogát, mert én már csak reménykedni merek benne. S őszintén megmondom, hogy féltelek, azt hiszem, hogy túlzott bizalommal élsz affelé, hogy a te bőröd sértetlen marad. De most arról beszéltünk már, hogy te hajlandó lennél hagyni, hogy benned növekedjék egy élet, kinek apja nem éppen igaz ember, hát, és én ezt nem értem meg, mire jó ez? Azt mondod, hogy semmire, igazam van, de mégis így kell tenni. Hm, ezt megint csak nem értem. Tudod, azt gondolom, hogy nem igazán tudod, mit beszélsz, hiszen még magyarázatot sem tudsz adni arra, miért adnál életet annak a gyermeknek, kinek apja húsodba fog marni. Hát, én akkor azt mondom neked, édes lelkem, hogy akkor inkább foganj meg egy kecskétől, vagy egy birkától. Nem vagy ép eszeden, hiszen oda is veszhetsz. Oh, hogy most azt mondod, hogy mindent a szerelemért? Nohát, nem úgy van az, lányom, a realitás talaján is kell ám tartózkodnod, nem így működik ez, de majd meglátod te is, miről beszélek. S ha megszülted azt az emberi lényt, s húsodba martak, majd máshogy látod. Vagy ha már nem akarsz egy kecskétől megfoganni, hát ne is szülj erre a világra gyereket, mert annak sok értelme ugyan nem lenne. Nyomorult leszel édes lelkem, ha így gondolkodsz, nyomorult. Inkább maradj magadnak, majd talán idővel többet tudsz a világról, s fájdalmaid idővel alább hagynak, bár én kétlem azt, azt hiszem, hogy mindig ilyen maradsz.
Posted on: Wed, 24 Jul 2013 21:39:06 +0000