"Engem sokáig tartott fogságban egy téveszme: a tolerancia pozitív dolog, aki toleráns mások viselkedése iránt, az jó ember. (Nem számít, mit érzel belülről, csak légy toleráns, elfogadó és békés, azaz nyomd el a belső ellenérzéseid és fogadd el a másikat, vagy a helyzetet olyannak, amilyen.) Sokáig tartott, amíg felismertem, hogy a tolerancia önmagában nem pozitív tulajdonság, hanem sokkal inkább megfelelni akarás. A tolerancia ugyanis nagyon sokszor elviselést, másoknak megfelelni akaró önalárendelést takar. A kulcs az, hogy mit élsz át belülről, amikor toleráns akarsz lenni. Ha a tolerancia csak kifelé irányul és egyoldalú önlemondást, önalávetést, illetve elkerülést jelent, akkor az sohasem lehet pozitív, sokkal inkább hasonlít a „ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartáshoz. Az elfogadás egészen más. Ha elfogadom, hogy a másik más úton jár mint én, de egyben elfogadom önmagam is, és közben nincs bennem végletes ellentmondás, önalávetés, hanem pozitív elfogadás, az egészen más. Az elfogadás pozitív dolog, az elviselés negatív. Az elfogadásban benne rejlik az elválás lehetősége és szabadsága is. Elfogadom, hogy az légy aki vagy, de tudom, hogy nem kell elviselnem, azt ami én nem vagyok! Vékony határ van a kettő között, de mégis markáns határvonal."
Posted on: Sun, 29 Sep 2013 19:23:36 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015