Fekete György Bethlen - Horthy - Szálasi? Érdemes újraolvasni egy éveleji interjút Gerő András történésszel. Hadd bocsássam előre (természetesen nem kell velem egyet érteni), ami bennem lecsapódott. Gerő ide, Gerő oda, Romsics MEGCSELEKEDTE mindazt, amit Gerő okkal (mert tényszerűen) felró neki. Számosan vallották ezt mások is, ám véleményük messze nem váltott ki akkora visszhangot, mint Gerő Andrásé. Ám ez a lényegen nem változtat. Azon, hogy Romsics mosdatja a Horthy-korszakot. Nyilvánosan kardoskodott, hogy Bethlen kapjon köztéri szobrot. Nemrég fel is avatták. Pár napra rá már felszentelték Hegedűs Loránték Horthy köztéri szobrát. Ne csodálkozzunk, ha nemsokára Szálasiét állítják fel valakik. Avval vádolták Gerőt, hogy irigység vezette, hiszen bírálatát nem tette közzé, csak amikor Romsics akadémikus lett. Én szerintem viszont lehetünk jóhiszeműek Gerő javára, s ennek megfelelően felvethetjük, hogy Gerőt az hökkentette meg, hogy ILYEN NÉZETEKET hirdető történész (mint Romsics) akadémiai tag lehet Magyarországon. Előzetesként legyen itt néhány megfogalmazás Gerő Andrástól. >A mi vitánkban is részben az a kérdés, hogy szabad-e relativizálni mindazt, ami a Horthy-korszakban a rendszer által zsidónak tekintett emberekkel történt, kezdve az 1920-as numerus clausustól a zsidótörvényekig. A Horthy-korszakban végig - talán pár évtől eltekintve - a magyar állampolgárok egy meghatározott csoportját megbélyegző állami politika zajlott. Ez aztán 1944-ben zökkenőmentes csatlakozást tett lehetővé a nem magyarok által kezdeményezett holokauszthoz. A Horthy-korszak egész miliője, jellegadó diszkriminatív politikája a zsidóknak tételezett emberekkel szemben alapozta meg azt, ami történt. Ezért például én egyfajta relativizáló és így antiszemita felhangot tulajdonítottam annak, hogy Romsics a Horthy-korszaknak, akár 1938-ig, akár 1939-ig, hármas fölét ad. Tehát végül is elfogadhatónak gondolja azt, ami történt. Vagyis eltekint mindazon bűnöktől, amelyek ha változó erővel is, de az egész korszakot jellemezték. Vagy, hogy ő - egy a 20. század történetében meghatározó narratívát képviselő szerző - úgy használja a vezetékneveket, hogy kettős családneveket alkalmaz, mint Lukács (Lőwinger) Rákosi (Rosenfeld), Kun (Kohn). Így fenntartja azt az antiszemita narratívát, amely a magyarnak látszóban mindig az idegent keresi.< >...a holokauszt mégiscsak több volt, mint sérelem. Nagyon erős és karakteres üldözöttség volt, ennek sok fajta következményével együtt, egészen a tömeggyilkosságig, népirtásig. Azt is kifogásoltam, hogy egyetlen származási csoportot nevez meg a sztálinisták között, az úgymond korábban sérelmeket szenvedett zsidókat. Míg az előbbi kijelentés relativizál, ez utóbbi megbélyegez, stigmatizál, és erősíti azt a képzetet, hogy származási csoportként egyedül a zsidókat terheli felelősség a sztálinizmusért, akik nyilván így álltak bosszút sérelmeikért.< >Egy intellektuális küzdelemben a legerősebb ponton kell támadni - nem a leggyengébben, mint egy háborúban. Azért Romsiccsal foglalkoztam, mert ő ma Magyarországon a 20. századra vonatkozóan a történetírás fősodrát képviseli, és óhatatlanul is egy antiszemita múltértelmezést igazol vissza. És ha az ő ilyen típusú problémáival szembesülünk, akkor ez tanulság lehet mások számára is. A társadalomtudományos életben a szélsőjobb nincs jelen, de Romsics viszont ott van.< >Elindult tehát a Horthy-korszaknak egyfajta rehabilitációja és ez ösztönzi a történészek egy részét arra, hogy elnézőbbek legyenek. Hiszen ők sem függetlenek attól, ami itt történik. Így aztán sokan megértőbbek a Horthy-korszak bűneivel szemben. Persze az is igaz, ha a Horthy-korszak történetében eltekintenénk attól, ami a zsidónak tekintett emberekkel történt, akkor - bármilyen idétlennek és szellemileg igénytelennek is tartom, hogy egy korszakot leosztályozzunk - igaza lehetne Romsics Ignácnak, hogy hármas fölét ad. Ám ha kihagyjuk a zsidók történetét, akkor az azt is jelentheti, hogy van a mi történetünk és az ő történetük. És az ő történetük nem a mi történetünk. Azzal, hogy Romsics a Magyar sorsfordulók 1920-1989 című kötetéből 1944-1945-öt kihagyta, valami ilyesmit jelez. Vagyis ebben a felfogásban a zsidók nem tekinthetőek a nemzet szerves részének¸ az ő tragédiájuk nem a mi tragédiánk. És ez még akkor is elképesztő, ha - meglehet - a zsidók nem ugyanúgy voltak magyarok, mint mondjuk egy kecskeméti parasztember.< >...ha egy ország politikai világa - akár finomabban, akár durvábban - elkezd rájátszani a Horthy-éra ... rehabilitálására, ha a numerus clausust hat évig védelmező Klebelsberg Kunóról nevezik el az ország oktatását irányító központot, ha a zsidótörvényeket meghozó miniszterelnökről, Teleki Pálról közterületet neveznek el, ez hat az emberekre, a történészekre is. Különösen akkor, amikor kontrasztosan kijelölik az ellenpontokat is, és például Frankel Leótól elveszik az utcanevet, miközben Frankel sok évvel azelőtt meghalt, hogy az első kommunista párt a világban létrejött volna.< >Nagyon sajnálom, hogy lehetséges vitapartneremet, Romsics Ignácot bátortalansága és érzékelhető sértettsége megakadályozta abban, hogy nyílt vitát folytasson. Inkább karaktergyilkosságot emleget, miközben én jellemét nem, csak mondandóját kritizáltam.<
Posted on: Sat, 09 Nov 2013 03:37:58 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015