Filmajánló: Django elszabadul Quentin Tarantino minden antifasiszta szívébe belopta magát a Becstelen Brigantykkal. A filmben ugyanis egy nácivadász kommandó véres mindennapjait és a harmadik birodalom vezetői elleni támadás történetét örökíti meg. A Brad Pitt által alakított figurát rögtön antifasiszta szervezetek tűzték zászlajukra, még a Nefelejcs utcai Munkáspárt 2006 helyiségbe is került egy moziplakát. A Django elszabadul című filmben a nácizmus után a történelem egyik másik szégyenfoltja, a rabszolgatartó rendszer kerül célpontba. A történet szerint dr. King Schultz (a Becstelen Brigantykban nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott Christhoph Waltz) német származású, egykori fogorvos, aki amellett, hogy fejvadászként tengeti napjait, eléggé felvilágosult szellemiségű. Ennél fogva a gyomra is felfordul a rabszolgatartástól, amely bizony pont jelen van az 1860-as évben, az USA déli államaiban. A történet elején három bűnözőt keres a kecsegtető vérdíjért cserébe, hozzájuk pedig csak a Django nevű, néger rabszolga (Jamie Foxx) tudja eljuttatni, akit ki is szabadít, fel is szabadít, majd közösen indulnak a gonosztevő legyőzésére és Django feleségének kiszabadítására. Dr. King névválasztása lehet nem véletlen, utalva ezzel Dr. Martin Luther King, fekete polgárjogi harcosra. Míg Christoph Waltz az előző filmben a náci hóhért alakítja, addig itt egészen szerethető karakter, hiszen a rabszolgatartókat teszi el láb alól. A film stílusa egyértelműen a Becstelen Brigantyk féle Tarantino stílust viszi tovább. Néhol felcsillan némi Grindhouse utánérzés. A Brigantyk nem titkoltan tele van western elemekkel, ez a film pedig már konkrétan western. Néhol meghökkentően véres, mint a Kill Bill, és Tarantino 1-2 jelenetig teljesen új arcát is megmutatja, mint vígjátékrendező. A Ku Klux Klanos jelenet, ahol a félresikerült maszkokkal bajlódnak a rasszista lovasok különös gyöngyszem, és garantáltan nevetést fog kiváltani a nézőből. Ami különösképp megmarad az ember fejében, az a nagyon egyszerű, ám ütős, mondhatni slágeres zenei főmotívum, amely füttyszóval van előadva, és eredetileg egy Bud Spencer – Terence Hill spagetti western betétdala. A többi filmzenét Ennio Morricone írta, de számos modern betétdal is belekerült. Érdekességek: Christoph Waltz a forgatás előtti próbák során csípőficamot szenvedett, ezért a film elején gyakran látjuk olyan jelenetben, ahol nem kell állnia, többek között lovon ül. Eredetileg Will Smith lett volna a főszereplő, Tarantino fejben rá írta a forgatókönyvet, ám ő végül nem vállalta a szerepet. Christoph Waltz először nem vállalta a szerepet, mert nem tetszett neki a karakter. Tarantino nem fogadta el a nem választ, Waltz pedig annyit kért, hogy a főhős ne legyen gonosz és legyen tiszta jellem. Tarantino csak annyit válaszolt kézzel írt levélben: „Természetesen, mein Herr!”. Waltz válasza ugyanez volt. Morricone kijelentette, hogy többet nem dolgozik Tarantinoval, mert nem egységesen helyezi el a zenéit a filmjeiben, és nem is ad nekik elég időt. A kínai állami cenzorok miatt a film bemutatását késleltették az országban. Azt szerették volna, ha a „vér sötétebb, vagy csökken a kispriccelés magassága”. A „nigger” szó 110-szer hangzik el a moziban. Az USA-ban ennek pejoratív jelentése van. Eredetileg Leonardo DiCaprio alakította volna Hans Landa ezredest a Becstelen Brigantiykban, de végül Christoph Waltz kapta meg a szerepet. Most ő játszhatta a főgonoszt a Djangoban. A Django eredetileg cigány eredetű szó, jelentése: Ébredek. DiCaprio a karakteréhez ellesett néhány elemet a szintén Tarantino által írt Tiszta Románc egyik rosszfiújától, Drexl-től (Gary Oldman). DiCaprio az egyik jelenetben az asztalra csapott és eltört egy poharat. Elkezdett vérezni, de a szerepből nem esett ki, és így folytatták a felvételt, amely be is került a filmbe.
Posted on: Tue, 29 Oct 2013 18:24:49 +0000