Folytatás (Kiss Ferenc naplója) Ezeket az elõadásokat, gyakorlatokat a legénység szorongva hallgatta. Alighanem mindenkinek az járt az eszébe[n]: „jó volna ezt az egész háborút épségben túlélni”. Teltek, múltak a napok, a hetek. Július végén elterjedt a híre, hogy a szovjet csapatoknak mégis sikerült áttörni a Kárpátok védõvonalát Vereckénél. Ez nagy baj volt, mert ez tõlünk nyugatabbra esett, így a mi osztályunkat a bekerítés veszélye fenyegette. A hír igaznak bizonyult, ezért a parancsnokság sürgõs menetkészültséget rendelt el. Felpakoltunk, elhagytuk Rahót és elindultunk nyugati irányba.24 A Tisza vonalán haladva eljöttünk Bátyú25, Máramarossziget26, Técsõ27 városok, községek mellett. Taracközön28 állapodtunk meg. Itt letáboroztunk. A Tisza-híd környékén foglaltunk tüzelõállást. Védeni kellett a hidat. Nagyjából berendezkedtünk. A hegyoldalban jelölték ki a gépkocsitelepet. Itt most biztonságos távolságra kerültünk a frontvonaltól. Csak a Tisza-híd bombázásától kellett tartani. De hát ezért is lettünk idetelepítve. A bombázógépek egyelõre nem jöttek, ezt nem is sajnáltuk, ezért ismerkedni kezdtünk a környezettel. Felfedeztük, hogy a Tisza itt még elég gyors folyású, vagy 40 m széles. A legnagyobb mélysége 50 cm. Tiszta vizû, lelátni a köves fenekére. Kisebb-nagyobb halakat láttunk úszkálni benne. Egyikünk kitalálta, hogy halászni kellene. De hogyan, nincsen hozzá felszerelésünk. Varga István29 fegyverneki gyerek mondta, hogy dobjunk kézigránátot a vízbe, mert attól megszédülnek a halak, feljönnek a víz tetejére, csak össze kell õket fogdosnunk. Így is történt. Bedobtunk 2 db kézigránátot, ennek a hatására öt halat fogtunk. Nem voltak valami nagyok, átlagban olyan félkilósok lehettek. Ezt a fajta halászatott tovább nem is folytattuk, mivel kevés volt a kézigránátunk, el kellett vele számolni, és a parancsnokság is megtiltotta. A folyópart közelében a lejtõs hegyoldalban feltûnt nekünk, hogy 11 db egyforma típusú téglaház van építve, melyek élesen eltértek a környezetükben lévõ lakóházaktól. Némelyik még nem is volt befejezve. Kíváncsiak lettünk, kik lakhatnak itt. De sokáig nem mutatkozott senki. Egyszer mégis megláttunk ott járkálni egy ötven év körüli asszonyt. Odamentünk hozzá és beszélgetni kezdtünk vele. Nehezen értettük a mondókáját, mert különös tört magyarsággal beszélt. A lényege az volt, hogy õk bukovinai csángó magyar telepesek. 1941-ben az Észak-Erdély elcsatolása miatti bosszúból a román hatalom elüldözte õket. Mindenük odaveszett. Házuk, földjük, állataik, bútoraik, gazdasági felszerelésük. Csupán 40 kg személyes holmit hozhattak magukkal személyenként. Ezeket a házakat a magyar kormány építtette a részükre, hosszúlejáratú kölcsönbõl, de még ez sincs teljesen befejezve, és most abba is maradt a front közelsége miatt. Nem tudják, mi lesz a sorsuk ez után. Jelenleg nagyon szegényesen élnek, mivel mindent újra az elejérõl kell kezdeni. Mi megértettük nehéz helyzetüket, de élelemmel mi sem tudtuk segíteni õket, mivel nekünk is kevés volt. Ugyanis ismét akadozott az ellátás, kezdett rendszertelenné válni. Megígértük azonban, hogy segítünk nekik a téli tüzelõjük beszerzésében. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a Tiszán szálfa úsztatásakor csáklyával kifogdostuk a fenyõrönköket, a partra vonszoltuk és fûrésszel felaprítottuk, azokat. Nagyon hálásak voltak érte. A fenyõk leúsztatása úgy történt, hogy minden héten, kedden délelõtt felduzzasztották a Tiszát és a megemelt vízszintre belelökdösték a farönköket. A víz levitte arra a helyre, ahol összegyûjtötték, és tutajokat készítettek belõle. A tutajokat továbbúsztatták a Tiszán és az alföldi városokban értékesítették. Az úsztatást úgy tudták megoldani, hogy fenn a hegyek között völgyzáró gátakat építettek, sok vizet tároltak benne. Farönk-úsztatáskor a zsilipet felnyitották, ami magas vízállást eredményezett. Nekünk a faúsztatás nagyon érdekes látvány volt. Minden úsztatási napon órákig elnéztük ezt az eseményt. Ilyenkor mindig kihasználtuk a magas vízállást fürdésre is. Persze vigyázni kellett, mert sebes volt a víz és egy-egy úszó farönk könnyen elüthette az embert, tehát ügyeskedni kellett. Aki félt, nem is jött be ilyenkor a vízbe. Az élelmezésünk közben ismét gyengébb lett, ezért újból ráfanyalodtunk a burgonya talajból való kilopkodására és vödrökben való fõzésére. Ezt nem szívesen csináltuk, mert sajnáltuk a lakosságot. Nekik is nagy szükségük lett volna arra a burgonyára télen, hiszen ezért termelték. De hát háború volt és mi éhesek voltunk. Közben ismét közeledett a front felénk. Már egész közelrõl hallatszott az ágyúdörgés és a bombázások zaja. Mifelénk azonban egyelõre csak felderítõgépek jártak. Azok is olyan távolságban, hogy nem volt érdemes rájuk tüzet nyitni. Az idõjárás még így, augusztus vége felé is kellemesen meleg, száraz, nyárias volt. Augusztus végén elterjedt a híre, hogy a románok felmondták a szövetséget a németekkel és átálltak az oroszokhoz. I. Mihály30 román király a testõrségével elfogatta, és letartóztatta Antonescu31 marsallt, a vasgárda fasiszta szervezet parancsnokát és vezérkarát. Szembefordultak a német hadsereggel. Ez az esemény nagy változást idézett elõ a délkeleti fronton, és nagy izgalmat váltott ki a mi alakulatunknál is, mindenki errõl vitázott. Állandóan az a vélemény alakult ki, hogy a magyar hadseregnek is ezt kellene tenni, hiszen már mindenki láthatja, hogy ezt a háborút nem tudjuk megnyerni, el fogjuk veszíteni. Akkor pedig jobb lenne mielõbb abbahagyni. Csupán néhány megrögzötten németbarát ember hangoztatta, hogy a románok gyávák voltak, de mi nem vagyunk azok, így a románoktól mi nem is vehetünk példát. A háborút igenis meg fogjuk nyerni, mert már elkészült a német csodafegyver, amilyet még nem látott a világ. Már csak rövid ideig kell még kitartani és a német hadsereg minden ellenségét tönkre fogja zúzni. Ezért hát mi is a német hadsereg mellett részesülhetünk a végsõ gyõzelemben. Nem volt érdemes a vitát elmérgesíteni velük, mivel beárultak volna a németbarát ütegparancsnoknak, és csak nekünk lett volna bajunk belõle. Tehát abbahagytuk, de a hangulat az alakulatunknál érzékelhetõen megromlott ettõl az idõtõl kezdve.
Posted on: Thu, 18 Jul 2013 19:45:13 +0000