G y a n ú s í t á s e l l e n i p a n a s z Alulírott Kollár Tibor (7300 Komló Irinyi János u. 10) a Központi Nyomozó Főügyészség 1.Nyom.202/2013. sz. ügyben történt gyanúsításom ellen p a n a s z t jelentek be. A gyanú szerint hivatalos személy elleni erőszak megalapozott gyanúja miatt indult ellenem nyomozás. A nyomozás alapját képező cselekmény , jól feltárt, hang, és videófelvétel is van róla. Azonban álláspontom szerint az előzmények meglehetősen hiányosan vannak dokumentálva. Az ügy szempontjából releváns tényeket röviden az alábbiakban foglalom össze: Súlyos bányabaleset miatt saját jogú nyugdíjas, végleges baleseti rokkantsági nyugdíjas voltam, nem rehabilitálható minősítéssel, jogerősen. A 2010. évi választások előtt a fidesz arról értesített, hogy a nyugdíjamnak akár a felét is elveszíthetem, ha az mszp kormány marad hatalmon, ám a fidesz , garanciát ad: „A Fidesz szerint a nyugdíjasoknak garanciára van szükségük. Biztosítanunk kell, hogy mindenki, aki ma nyugdíjas, a jövőben is hiánytalanul megkapja a járandóságát. Meg kell akadályoznunk a nyugdíjpénztárak privatizációját, és minden körülmények között meg kell őriznünk a nyugdíjak értékét. Szeretném Önt tájékoztatni, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, kormányra kerülése esetén, mindezeket garantálja a nyugdíjasok számára.” Mi választók (én is) ezen garancialevél ismeretében adtunk felhatalmazást a fidesz országgyűlési képviselőinek, hogy érdekeinket, akaratunkat a parlamentben képviseljék. Azonban nem ezt tették, hanem ennek éppen az ellenkezőjét! Több százezer saját jogú nyugdíjast „törvényekkel” megfosztottak nyugdíjától. „Legszerencsésebbeket” más jogcímen „csak” a nyugdíj tulajdoni garanciáitól, és a kedvezményektől fosztották meg, a korábbi nyugdíjuk összegét (egyelőre) a jogosultak hozzájárulása nélkül megváltoztatott jogcímen fizetik. A kevésbé szerencséseket már a nyugdíjuk összegének kisebb-nagyobb részétől is megfosztották, illetve a rokkantsági nyugdíj helyett megállapított, nyomorszintre züllesztő összegű rehabilitációs ellátás folyósítási idejét is maximálták 3 évre. Jómagam a totálisan kifosztott csoportba tartozom. Nyugdíjamnak nem a felét, hanem az egészét elvesztettem. Mindössze annyi történt, hogy ragaszkodtam a jogerős határozattal megállapított nyugdíjjogosultságom tiszteletben tartásához. A korábbi jogerősen megállapított, (és hatályon kívül nem helyezett) határozat alapján járó baleseti nyugdíjam folyósítását a 2011. évi CXCI. „törvényre” hivatkozva megtagadják a nyugdíjszervek. Ezen „törvény” meghozatalát a 2011. évi LXI. törvényben kihirdetett alkotmánymódosítással kísérelte meg a parlament legalizálni: "az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető". (A munkavégző képesség minimumának meghatározása nélkül. Ezzel a korábban 67%-os munkaképesség-csökkenésre, ill. a fennmaradó töredék munkaképességre tekintettel „alkotmányos” lehetőségét biztosították a III. csoportos rokkantak kifosztásának, akik éppen azért III. csoportos rokkantak, mert valamennyi töredék munkaerejük megmaradt.) Vagyis a korábban társadalombiztosítási alapon megszerzett, alkotmányos tulajdoni védelmetélvező saját jogú nyugdíjakból való kifosztás lehetőségét alkotmányba iktatták. Magyarországon korábban kizárólag a Rákosi korszakban a kulákokat, a Horty korszakban pedig a zsidókat fosztották meg tömegesen „törvénnyel” a tulajdontól. Azonban az alapvető megélhetés biztosítására szolgáló nyugdíjakból való kifosztásra, tudomásom szerint sem a kommunista, sem a fasiszta önkényuralmi rendszerek nem vetemedtek. A nyomozati anyagban „sértettként” megnevezett személy, Polics József, mind az említett alkotmánymódosítást, mind pedig a mengele-törvényként hírhedté vált 2011. évi CXCI. „törvényt” megszavazta. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezekkel a gaztetteivel nem a választási ígéretekre szavazók közmegbízatását teljesítette, hanem éppen ellenkezőleg, a választói akarattal, – jogos, és törvényes érdekeikkel – ellentétes magatartást tanúsított. Ezekkel a cselekedetekkel a demokratikus államrend alaposzlopait fűrészelgetik el. Hiszen nem lehet demokratikusnak tekintetni olyan törvényhozást, ahol a képviselők a megbízatásaikat hamis ígéretekkel csalják ki a választóikból, majd azzal ellentétes „törvényeket” hoznak. Ezzel éppen a közakarat érvényesülése lehetetlenül el. Aki másokat jogtalan haszonszerzés szándékával tévedésbe ejt, tévedésben tart, az nem hivatalos személy, hanem bűnöző. Konkrétabban: csaló! Polics József tehát álláspontom szerint sem nem sértett, sem nem hivatalos személy. Az eset körülményeire tekintettel pedig a pofon sem tekinthető erőszaknak. A jog ismeri, mind a jogos védelmi helyzet, mind a menthető felindulás, mind a végszükség fogalmát, amik mentesítő körülmények lehetnek az erőszak vádja alól. Ugyan közjogi aktusok kapcsán ezek nem szoktak felmerülni, de történelmi távlatból szemlélve már nem szokott vitás lenni, ha pl egy kuláknak nyilvánított személy pofon vágott egy padláslesöprő gazembert, akkor azt jogos védelmi helyzetből, és nem garázdasági szándékkal tette. Vannak olyan élethelyzetek, amikre a jog nem lehet felkészülve. Ilyen eset az, amikor formálisan demokratikusnak tűnő körülmények között megszavazott „törvénnyel”, az állam kifosztja a munkában megrokkant állampolgárát. Amikor az állam a saját közjogi szabályai szerint saját maga által meghozott jogerős határozatát, annak jogerejét, semmisségi eljárás lefolytatása nélkül semmibe veszi. A jogerős határozatban foglalt tényeket kollektív bűnösség vélelmével utólag vitássá teszi. Az állampolgár pedig bármennyire jogtisztelő is, nem tudja rendes jogorvoslati úton érvényesíteni jogait, mivel attól „törvény” fosztotta meg, sőt a jogfosztást átmenetileg alkotmányba is iktatták. Az ilyen önkényuralmi állapotok egy idő után elsöprő erővel indukálják a jogos felindulásból kiosztott pofonokat, és társadalmi harag sokkal súlyosabb megnyilvánulásait. Tisztelt Legfőbb Ügyészség! Kérem, panaszom elbírálásánál vegyék még figyelembe az alábbiakat! Mi bányászok pusztán a foglalkozásunk megválasztásával sokszorosan nagyobb kockázatát vállaltuk annak, hogy munkánk során meghalhatunk, vagy megrokkanhatunk. Azonban a jogszabályok, és a szokások, hagyományok alapján joggal bízhattunk abban, hogy ha meghalunk a bányában, hősi halottként a bányászzenekar kíséretével temetnek el bennünket, családtagjaink hozzátartozói nyugellátást kapnak, ha megrokkanunk akkor pedig rokkantsági nyugdíjat kapunk, nem bizonytalan, szociális segélyszerű ellátást. Okkal gondolom, hogy ha a jelenlegi törvényhozók annak idején azzal fordultak volna hozzánk bányászokhoz, hogy jól gondoljátok meg, lementek-e a mélybe szenet termelni, mert ha esetleg megrokkantok, nem rokkantsági nyugdíjat, hanem szociális segélyszerű ellátást kaptok; akkor nem csak pofont, hanem még börtönt kaptak volna rémhírterjesztésért. Jelenleg viszont annyira elszemtelenedtek, hogy Polics József a jogaikat követelő bányászokra tanúvallomásában a „horda” kifejezést használta.Ha én a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjainkból kifosztó „törvény” megszavazóit hordának nevezném, azzal rendkívül igazságtalan lennék. Ugyanis őskori leletek bizonyítják, hogy már a mamutvadászatok korában az ősemberek gondoskodtak a vadászatok során megsérült vadászokról, akik a horda érdekében nagyobb kockázatot vállalva közelebb merészkedtek a mamuthoz. Feltehetően nemcsak erkölcsi, érzelmi megfontolásból tettek így, hanem mert ehhez a hordának alapvető érdeke is fűződött, és ezen érdekeiket értelmi képességeik révén már felismerték, ennek mentén cselekedtek. Hiszen, ha a nagyobb kockázatot vállaló, és emiatt megsérült vadászokat magukra hagyják, a további vadászatokon nem nagyon lesznek nagyobb kockázatot vállaló vadászok, mert a szükségesnél jobban fognak tartani a sérüléstől. Ez pedig a további vadászatok sikerét, végeredményben pedig a horda illetőleg a homo sapiens fennmaradását veszélyeztette volna. Mindenképpen igazságtalan lennék tehát a hordákkal, ha őket ilyen összehasonlítással a mengele-törvényt megszavazó „képviselők” erkölcsi szintjére zülleszteném. Fentiekre tekintettel kérem a tisztelt Legfőbb Ügyészséget, hogy az ellenem folyó büntetőeljárást haladéktalanul szüntesse meg, a választási csalással képviselői mandátumot bitorló, nyugdíjfosztogatók ellen viszont indítsa meg. Komló, 2013-06-22 Tisztelettel: Kollár Tibor
Posted on: Sat, 22 Jun 2013 16:29:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015