GYÓGYNÖVÉNY-TERÁPIÁK A szervezet sokféleképpen reagál a gyógynövénykezelésekre. A reakciók csoportosításával született az a hagyományos felosztás, ami nyolc általános és alapvető terápiás módszert, kezelési eljárást tartalmaz. Ezek a következők:erősítés, azaz tonizálás, — hashajtás, — hánytatás,— izzasztás, — nyugtatás, csillapítás, — stimuláció, azaz serkentés, — vértisztítás, — vizelethajtás (a folyadékegyensúly szabályozása) . Az egyes terápiás módszerek a betegségek bizonyos fajtái ellen használhatók, és gyakran több módszer együttesével érhető el a kívánt gyógyulás. Bármely terápia esetén a kezelést a szervezet erejéhez, energiájához kell igazítani, Azaz, akármilyen hatékonyan is távolítanák el bizonyos gyógynövények a mérgeket hasmenés vagy hányás előidézésével, mégsem alkalmazhatók gyenge vagy legyengült szervezetű és kevés energiával, kis energiatartalékokkal rendelkező egyéneknél, mivel ezek az eljárások tovább csökkentenék a szervezet energiáit. Ennek értelmében igen fontos a kezelés során bekövetkező, a betegség lefolyásában beálló változásokat nap mint nap nyomon követni, és aszerint meghatározni, hogy mi a beteg pillanatnyi állapotának legmegfelelőbb kezelés. A nyolc terápiás módszerben való jártasság teszi lehetővé, hogy hatékony kezeléssort válasszunk a minél gyorsabb gyógyulás elősegítése érdekében. Erősítés, tonizálás Azok a gyógynövények használatosak erősítőszerként, amelyek a szervezet energiáját növelik. használatukat rendszerint olyanoknak javasolják, akik gyengék, kimerültek, egészségi állapotuk leromlott, életerejük lecsökkent. Az erősítő kezelést vagy tonizáló terápiát mind a heveny betegségekből való fölépülés során, mind pedig a krónikus betegségek utáni megerősödés; az energia visszanyerése érdekében alkalmazzák. Ugyancsak jót tesznek ezek a szerek, ha az egészség megőrzése a cél, illetve ha kisebb egyensúlyhiányon akarunk úrrá lenni. Az erősítők táplálják a szerveket. A gyógynövények egy része elsődlegesen tápanyagokat szolgáltat: vitaminokat, ásványi sókat és cukrot. Ezeket hívjuk yin-toniknak, melyek közül a legértékesebbek a tengeri algák (kelp, Chondrus crispus), a lucerna (medicago sativa), a fekete nadálytő (Symphytum offici-nale) és a pitypang (Taraxacum offinale) levele. Más fajok, e tápanyagok egy részének biztosítása mellett, kiegyensúlyozzák és mozgósítják a szervek energiáját, képessé téve azokat az asszimilációra és a tápanyagok hasznosítására.Ezek a yang-tonikok, amelyek legbecsesebbjei a kínai gyökér-tonikot alkotó gyógynövények, a közönséges bojtorján (Arctium lappa), a pitypang (Taraxacum officinale), a petrezselyem (Petrozelium crispum), a kerti mahónia (Mahonia aquifolium) gyökere és az erenygyökér (Hydrastis canaden-sis). Az erősítő gyógynövények szerepe az, hogy megszüntessék a szervezetben mutatkozó hiányokat (gyengeséget vagy vészes elégtelenséget). Ha a szervezet valamely funkciójában elégtelenség tapasztalható, akkor ez általában az összes többiben is megnyilvánul, és a létfontosságú anyagokban (ásványi sók, vitaminok) is hiány mutatkozik. Ha valaki nagyon gyenge, és a szervezete egyensúlya erősen kibillent, az erős yangtonikok alkalmazása nem javallott, mert ezekkel még távolabb kerülne a szervezet az egyensúlyi állapottól. Ezért először az enyhébb hatású, tápláló yintonikokat kell fogyasztani. Ezek általában gyümölcsök, gyógynövények virágai és levelei. Később aztán adhatunk serkentő tonizáló szereket is, hogy elősegítsük az asszimilációt és javítsuk a tápanyagok hasznosítását. Ez utóbbiak, a jang-tonikok, általában gyökerek és kérgek. Az idült és heveny betegségek kezelése, a válságos állapotok leküzdése és a betegségek megelőzése a tonik-terápia tudományával, sőt művészetével igen magasan fejlett a Távol-Keleten. Hashajtás A növényi hashajtók alkalmazása hasznos lehet olyan betegségeknél, amelyekhez túlzott váladéktermelés, mérgek képződése és gyenge kiválasztás, ürítés társul. A székrekedést komoly problémának kell tekintenünk, mert a salakanyagok visszatartása más, súlyosabb betegségekhez is vezethet. A hashajtókat nem szabad mértéktelenül használni, mivel alkalmazásuk kimeríti a szervezetet, ezért csak olyanoknak adható időnként, akik viszonylag jó egészségnek örvendenek. A kielégítő, rendszeres ürítés nagymértékben függ a táplálkozástól; az étrendi tényezőknek központi szerepe van ennek a fontos funkciónak a szabályozásában. A gyógynövények sokféle módon segítik elő az ürítést. Némelyek, mint a Rhamnus purshiana kérge és a szeldelt levelű rebarbara (Rheumalmatum) gyökérzete az epe vékonybélbe jutásának serkentése és a perisztaltika gyógyítása útján fejti ki hashajtó hatásukat. (A perisztaltika – többek között – a belek izomzatának természetes, ritmikus összehúzódása, ami a béltartalmat továbbítja). Más növények, például az igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra), az Ulmus fulva, valamint a különféle olajok a beleket mintegy kikenő, nyugtató és enyhébb hatású szerek, amelyekkel a felnőttek kisebb ürítési problémáit és a gyerekek székrekedését lehet orvosolni. Az Aloe vera mindkét módon hat, ezért az a betegségek előrehaladottabb állapotban alkalmazható székrekedés ellen. A salakképző hashajtók, mint a bolha útifű (Plantago psyllium) magja, a lenmag és a galambzsálya (Salvia columbariae) magvai megduzzadnak nedvesség hatására és ezzel erősen megnövelik a salakanyagok tömegét, terjedelmét. Ezek a növényi magvak egyúttal táplálóak is. A különféle típusú hashajtók társítása, például Rhamnus purshiana, igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra), bolha útifű (Plantogo pysyllium), len (Linum) és galambzsálya (Salvia columbariae) magjának keveréke hashajtó és tápláló, nyugtató, nyálkahártya-bevonó, de egyben serkentő hatású tonikot szolgáltat. Hánytatás A hánytató növények a gyomor gyors kiürítését eredményezi. Erre szükség lehet akkor, ha valaki rosszul érzi magát, mert túl sokat evett vagy nem megfelelő összeállításban. Ugyancsak javallott a hánytatás mérgezések esetén, amennyiben nem maró anyag okozza, vagyis nem fogja a nyelőcsövet a hányáskor ismét fölmarni. Vannak, akiknek a szervezete hajlamos sok nyálkát termelni bizonyos táplálékok elfogyasztását követően. Ilyenkor a kezelés első lépése, hogy a nyálka képződésének helye, a gyomor kiürüljön. Szintén alkalmazható a hánytatás a túl sok étel elfogyasztása következtében jelentkező hidegség esetében. A legtöbb gyógyszertárban kapható gyógynövényszirup, az ipekakuána, kiváló hánytató. A hólyagos lobélia (Lobélia inflata) szintén alkalmas e célra: 3x1 egész kávéskanálnyi lobéliatinktúrát kell lenyelni 30 percen belül. Közben annyi borsmenta (Mentha piperita) teát kell meginnia a páciensnek, amennyit csak bír (kb. 8 csésze az ideális), és ujjával a torkába nyúlva, öklendezést kiváltva kell elősegíteni a hányást. A hányás erősen apasztja a szervezet energiáit, ezért nem alkalmazható olyan személyeknél, akik már amúgy is nagyon legyengültek. A hánytatást követheti enyhe serkentő, élénkítő kezelés nyugtató, gyulladáscsökkentő gyógynövények adásával egyidejűleg, hogy az illető visszanyerje energiáját és ismét erőre kapjon. Izzasztás Az izzasztás a külső okokra visszavezethető betegségek kezelésére, megfázásra, influenzára, lázra használják. A kezelés kétféleképpen történhet: lazító, nyugtató hatású izzasztókkal vagy serkentő, élénkítő hatású izzasztó gyógynövényteákkal. A lazító, például az illatos macskamentával (Nepeta cataria) vagy citromfűvel (Melissa officinalis) készült teákkal olyan betegségeket kezelnek, amelyekben a bőr pórusai zártak és az energia visszavonult a test felszínéről. A növények illóolaja kiválasztásra kerül és a bőr pórusain át távozik, nyugtatva, csillapítva ezzel a test felszínét. A serkentő teák hőt szolgáltatnak, fokozzák a keringést és elősegítik az izzadást. Ezeket a belső szervek gyengeségének ellensúlyozására használják. Jó serkentő izzasztó tea készíthető amerikai lázgyökér (Európatorium petfoliatum), fekete bodza (Sambucus nigra) virágjának és borsmenta (Menfha piperita) fölhasználásával, vagy erős-paprika, gyömbér, citrom és méz keverékéből. Az izzasztó teákat melegen kell elfogyasztani. Ugyanezek a gyógynövények hideg tea formájában vizelethajtóként funkcionálnak. Bizonyos mértékű izzadás már közvetlenül a tea elfogyasztásakor is jelentkezik, de fokozni leheta verejtékezést külső forrásból származó hőmennyiség felvételével, azaz ha egy forró fürdő után pokrócba csavarjuk magunkat, és megiszunk két csésze forró teát. Nyugtatás Ezt a kezelést akkor kell alkalmazni, amikor nagyfokú nyugtalanság, idegesség vagy irritáció, izgalmi állapot áll fenn, ami gátolja a betegségből való kigyógyulást. A nyugtatóknak három fajtája van: gyulladáscsökkentő nyálkahártya-bevonó, idegerősítő és görcsoldó hatású anyagok. A kezeléseket egy-két napon át intenzíven folytatva, azt akár minden órában meg lehet ismételni. A gyulladáscsökkentő, nyálkahártya-bevonó hatású gyógynövények és táplálékok mintegy „megkenik” az izületeket, a csontokat, a béltraktust, sőt még életük feszítő konfliktusait is enyhítik. Az Ulmus fulva kérge, az orvosi zilíz (Althaea officinalis), a fekete nadálytő (Symphytumofficinale) gyökere, a meleg tej, a vízben főtt, lucskos zab és árpa mind arra használatosak, hogy megnyugtassák a szervezetet, feszültségoldó hatással legyenek az egyénre a gyógykezelés ideje alatt. Bármilyen nyálkás anyag jó hatású; elfogyasztók meleg mézes tejjel, ami fokozza a nyugtató hatást. Az idegerősítő szerek táplálják, erősítik az idegrendszert és kiegyensúlyozzák energiáját. Az idegerősítő gyógynövények között találjuk a csukóka (Scutellaria spp.) fajokat, a bakfüvet (Betonica officinalis), a molyhos papucskosbort (Cypripedium pubescens) és a közönséges macskagyökeret (valeriana offi-cinalis). A görcs-oldószerek csökkentik az idegi eredetű feszültséget az izmokban, a vázizmokban és a belső szervek simaizmaiban egyaránt. Ugyanakkor enyhítik a feszültség és a görcs okozta fájdalmakat. Ilyen hatású növény a hólyagos lobélia (Lobelia inflata), a közönséges macskagyökér (Valeriana officinalis), a mámorbors (Piper methystycum), a fürtös poloskavész (Cimi-cifuga racemosa) és a kínai angyalgyökér (Angelica sinensis). Minden esetben nagyon fontos, hogy kellő mennyiségű kalcium kerüljön a táplálékkal a szervezetbe, mivel lényeges szerepe van az idegrendszer és az izmok együttműködésében. Nem ritka, hogy a nyugtató terápiát serkentő kezeléssel egyidejűleg alkalmazzák. A kettő nem közömbösíti, viszont tompítja, kiegyenlíti egymást. Stimulálás, serkentés Ennek a terápiás eljárásnak a célja a test életerejének serkentése, felpezsdítése, mozgósítása annak érdekében, hogy a szervezet kivesse magából a betegséget. A növényi serkentőszerek, más gyógynövényekkel együtt adva, elősegítik azok kiválasztó, fenntartó és fölépítő, erősítő funkcióit. A hatékony növényi serkentőszerek gyömbért, erős-paprikát, fokhagymát, feketeborsot és szegfűszeget tartalmaznak. A stimulánsok serkentik az anyagcserét, fokozzák a keringést, megszüntetik az elzáródásokat, szétoszlatják az elzáródásokat és fölmelegítik a testet. Különösen hasznos ezt a kezelést alkalmazni a betegségek kezdeti, heveny szakaszában. A szervezet mélyén rejlő energiákat mozgósítjuk ezzel, hogy az leküzdhesse a betegséget. A növényi serkentőszerek ugyanakkor visszaadják a szervezet idült betegségek által aláásott vagy lecsökkentett életerejét is.Sok betegség tulajdonítható annak, hogy a vér, a nyirok, a tápanyagok, vitaminok, ásványi sók (az emésztés és az asszimiláció folyamatában), a salakanyagok (amelyek a táplálékokból és az anyagcseréből is származnak) vagy az idegi energia szabad áramlása nem akadálytalan. A stimulánsok fontos eszközei a szervezetben hideg, inaktív területeket képző gátak áttörésének. Az energiatöbblet, a keringés javulása és a meleg visszaállítják a normál aktivitást. Így helyreáll a dinamikus egyensúly minden élettani vonatkozásban.A szervezet lecsökkent energiájával jellemezhető betegségek, amelyek a lassúság és gyengeség érzésével járnak – mint megfázás vagy influenza esetén – eredményesen kezelhetők serkentő terápiával, amelyet általában egyébkezelések is kísérnek. Kezelhető továbbá hosszantartó, nem szűnő hőemelkedés is fölmelegítő gyógynövényi serkentőszerekkel, mint amilyen a feketebors és az erős-paprika. Ebben az ellentmondásosnak látszó helyzetben a láz úgy küzdhető le, hogy a szervezet saját hőtermelését segítjük, lehetővé téve ezzel a láz csillapodását. A serkentőszerek ugyancsak általánosan használatosak a rossz, illetve gyenge emésztés javítására. Sok aromás konyhai fűszernövény és fűszer hasznosnak bizonyul az emésztési zavarok és a bélszelek, a felfúvódás kezelésében, mivel serkentik a gyomor és a vékonybél működését.A legtöbb ember jól viszonyul az utóbbi idők divatos serkentő-, illetve ajzószer-ellenes kampányhoz, különösen ami a feketekávét és a fekete (angol) teát illeti. De ezek az italok is – stimuláló hatású koffein és rokon anyag tartalmuk ellenére – a serkentő hatású gyógynövényekkel egyetemben hasznosak lehetnek az esetek jelentős részében, ha helyesen alkalmazzuk őket. Ugyanakkor természetesen káros lehet a serkentő italok mértéktelen fogyasztása a szervezet szükségleteinek tekintetbevétele nélkül. De a legfőbb gond a feketekávéval és a kisebb mértékben a fekete teával az, hogy jelentős savas hatásuk van, ami – nagy mennyiségben fogyasztva őket –, toxikus (mérgező) állapotokat idéz elő a vérben és az emésztőrendszerben. Ez végső soron hozzájárul más betegségek kialakulásához. Ezért tehát nem szabad összetéveszteni ezeket a túlzott mértékben fogyasztott, egyértelműen káros hatású ajzószereket az egyéb, gyógynövényi eredetű serkentőszerekkel, amelyek helyesen alkalmazva nagyon is üdvösek bizonyos betegségek leküzdésével. A serkentő terápiát nem lehet, nem szabad nagyfokú gyengeség esetén – ami gyakran előforduló súlyos, illetve hosszantartó betegség után –, mivel a szervezet erőforrásai ilyenkor kimerültek, tehát nem lehet jobb működésre serkenteni. Idővel és fokozatosan azonban lehet stimulánsokat adni, támogatandó más gyógynövények hatását az említett nehéz időszakban, hogy az erő visszatérjen a testbe. Szintén nem lehet serkentőszereket használni, amikor a szervezetmérgező anyagokat, toxinokat távolít el a bőrön át kiütéses bőrbajok formájában, mert a stimulánsok fokozzák ezt a kiválasztó folyamatot, és ezáltal a betegség tünetei nehezebben múlnak el. A serkentőszerek használatát a lehető legkisebbre kell csökkenteni idegesség és magas vérnyomás esetén. Végül, kerülni kell a serkentő hatású anyagokat, köztük a csípős, fűszeres ételeket a vastagbél idülten egyensúlyvesztett állapota esetén. A serkentőszerek túlságosan megdolgoztatják, túlzott aktivitásra kényszerítik a vastagbelet, ami ürítési problémákhoz és aranyér kialakulásához vezethet. Vértisztítás A legtöbb herbalista egyetért abban, hogy ha az ember képes megtisztítani a vérét, és közömbösíteni a benne lévő fölös, illetve túl nagy savmennyiséget, végül is az összes betegség visszafejlődik. Ezért a vértisztító szerek használata előkelő helyet foglal el a gyógynövény-terápiák között. A vér és nyirok számtalan mérgező anyagot szállít, amelyek legtöbbje savanyú/savas karakterű. Ezek között szerepelnek az ételek és italok alkotórészeként elfogyasztott tartósító vegyületek, amelyeket a szervezet nehezen tud kiüríteni. Ugyancsak ide tartoznak a szervezet természetes salakanyagai, amelyek olykor kiüríthetetlenül nagy mennyiségben képződnek, illetve a kiválasztásuk, ürülésük nem megfelelő, ha a szervek működése nem tökéletes. A hagyományos kínai orvoslás felfogása szerint a vérben lévő mérgek többlet „meleget” képviselnek, az ezek mennyiségét szaporító fertőzéseket pedig forró betegségeknek nevezi. A vér tisztaságáért a szervezetben leginkább a vékonybél felel, amelynek a hasznosítható tápanyagokat el kell választani a teljes fölvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan befolyásoló szerv a máj, a vese és a vastagbél. A VÉRT TÖBBFÉLEKÉPPEN LEHET MEGTISZTÍTANI: 1. a savaknak erősen lúgos gyógynövényekkel (pl. pitypang /Taraxacum oggicinale/, Ulmus fulva) történő közvetlen, direkt semlegesítése révén; 2. a szervezet létfontosságú funkcióinak különösen a máj, a vese, a tüdő és a vastagbél működésének serkentése révén (pl. kerti mahónia /Mahónia aquifólium/, aranygyökér /Hydrastis canadensis/ segítségével; 3. a fölösleges nedvesség (víztartalom) és a zsírtöbblet eltávolításával azokról a helyekről, ahol a mérganyagok raktározódnak vagy ideiglenesen fölhalmozódtak (pl. útifű /Plantago spp./ fajok, molyhos ökörfarkkoró /Verbascum thapsus/, tyúkhúr /Stellaria medial/ vagy /Centella asiatica/ segítségével); 4. a fölös „meleg” kiküszöbölésével elsősorban a vékonybélből (pl. szeldeltlevelű rebarbara /Rheum palmatum/ gyök-törzse segítségével). A legjobb vér- és nyiroktisztító gyógynövény a kansasi kígyógyökér (Echinacea angustifolia), amit Észak-Amerikában „préridoktor”-nak is neveznek. Ez a növény a vértisztítás mind a négy típusához hozzájárul valamilyen mértékben. További hatásos vértisztítók: közönséges bojtorján (Artium lappa) gyökér, pitypang (Taraxacum officinale), réti lóhere (Trifolium pratense), szarszaparilla (Slimax medica), szasszafra (Sassafras officinale) és a kerti mahónia (Mahonia aquifolium). A vértisztítók használat különösen fontos a fertőzések kezelésében. A gyógynövények nem csak a fertőzés következtében képződött mérgek eltávolításában segítenek, de a fölösleges nedvesség (víztartalom) kiküszöbölésében is részt vesznek, mely a fertőzés táptalaja. Általuk a fertőzés teljesen meg is szűnhet, mivel a gyógynövények segítik természetes védekező mechanizmusaink működését. A kígyógyökér (Echinacea) például serkentik a fehérvérsejtek képződését, amelyek aztán elpusztítják a támadóbaktériumokat és vírusokat. Vizelethajtás (a folyadékegyensúly szabályozása) A testnedvek legnagyobb része víz. E fontos összetevő mennyiségének szabályozásával helyreállíthatjuk, megőrizhetjük egészségünket és jó közérzetünket. Szervezetünkben a folyadékok, testnedvek mennyisége nagyon gyorsan változhat, ami kihatással van érzelmeinkre. Tény, hogy az érzelmek változása gyakran kapcsolódik a folyadékegyensúly módosulásaihoz. A nők például közvetlenül a menstruáció előtt általában érzékenyebbek. Ugyanekkor ebben az időszakban fokozott mértékű folyadék-visszatartás tapasztalható szervezetükben. Ahogy a menstruáció alatt kiürítik a visszatartott folyadékot, úgy válnak az érzelmeik előbb ismét hullámzóvá, amíg végül visszatér a normális, kiegyensúlyozott állapot. A szervezetben felgyülemlett túl sok víz gyengeség, erőtlenség érzéséhez, paranoiához és depresszióhoz vezethet. A túl kevés víz viszont ingerlékenységet, lobbanékonyságot, indulatos, erőszakos reakciókat vált ki. A víz használható a tűz, a lobogás lecsendesítésére, de a túl sok víz lehűti, lelohasztja a kedvet. A vízfölösleg – kivált, amit az étellel, illetve ételhez fogyasztunk el – zavarja a normális emésztést, mivel fölhígítja a gyomornedveket, az enzimeket. A belső szervek is vizenyőssekké válhatnak; közismert példa erre a hasnyálmirigy vizenyősségének köszönhetően az esetenként előforduló hipoglikémia. A szervezet víztartalmának csökkentésére szolgáló legfontosabb módszer a vízelhajtó gyógynövények alkalmazására. Fontos vizelethajtó az ernyőskörtike (Chimaphila umbellata), az Agathosma betullina levele, a mezei zsurló (Equisetum arvense), a ragadós galaj (gallium aparine), a kukorica (Zea mays), a medveszőlő (Arctostapylosuva-uris) levele és a boróka (Juniperus communis) tobozbogyó termése. E növények használata növeli a képződő vizelet mennyiségét, csökkenti a vérnyomást és elősegíti a vér tisztulását. Csökken tőlük a testsúly is. Erre a célra jól használhatók az összehúzó (adstringen) vizelethajtók, mint a ragadós galaj (Galium aparine) éa a medveszőlő. A test optimális folyadékegyensúlyának fönntartása szempontjából igen lényeges, hogy szabályozzuk a vízfogyasztást. Ha szomjasak vagyunk, gondoljuk végig az érzés okát. Ha a szomjúság a fűszeres ételeknek köszönhető, akkor csökkenteni kell a fűszerek mennyiségét az ételekben, hogy a fölvett víz mennyisége is csökkenjen. Más a helyzet, ha például sportolás a szomjúság oka. Olyankor természetes a fokozott vízveszteség következtében. Jelentős mennyiségű vizet veszünk fel a táplálékok alkotórészeként. Azoknak, akiknek a szervezetében túl sok a víz, át kell térniük kisebb víztartalmú eledelekre. A táplálékok mellett elfogyasztott folyadék mennyiségét szintén mérsékelni kell, így biztosíthatók a kedvező feltételek az emésztéshez Amikor gyógynövényes kezelést kap valaki, számolnia kell a teákkal fölvett vízmennyiséggel. Ha ez túl soknak bizonyulna, más formában kell a készítményt előállítani, illetve használni, például tinktúraként. A vese gyengeségén, elégtelen működésén szintén lehet diuretikumokkal segíteni. A legyengült vesét tovább terhelheti a túlzott mennyiségben fölvett víz. Egyértelműen vizenyős vesére utalnak a táskás szemek, vagy a sötét elszíneződés a szem alatt.
Posted on: Tue, 22 Oct 2013 00:29:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015