Gavallér János Biztató A hit ölelget, mint prosti a tegnapot. Bús belső magányban száll, száll az álom. Véled hálok mindig bizalom. Holnapra gondolok, hogy nyerek, s a gyereknek iskolapadot veszek. Belestem a humánerőforrás ablakán, s a lakáj, vagy a búbánat tán, rúgott belém, s dobott odébb. Nem a pénzhatalom mercis’ pribékje vagyok én. Létezek, s éreztem a fekély, sikolt, gyomromba vág, - egy asszony a gyerekkel kiugrott - s ketten a vénbecsülettel néztük az automatát. Rúgtál bizalom, mint bakancsos béragyú rúgja önön játszópajtását a körúton, rúgtál odébb, hátrébb az iszonyú hosszú várólistákon hátrébb, hátrébb: „Egy napon úgyis nyerek, és előre állok én!” Biz az - mondtad- az lesz majd a te napod! 2007.09.09.
Posted on: Sat, 23 Nov 2013 17:53:00 +0000