Ghost 10. Fejezet 1. Rész Halkan lépekdtem, és a múltra gondoltam, mint mindig. A tárgyalás már rég megvolt, Stephaniet és azt a három barmot, felmentették. Mintha nem ők lennének a hibásak mindenért. Helyette egy hajléktalant vettek őrizetbe, Jamest. Pedig James semmiről sem tehet. Csak annyit vétett, hogy rosszkor volt rossz helyen. És, mivel részeg volt, a társai pedig felszívódtak a rendőrautó láttán, senki sem volt, aki megvédhette volna... Hét hónap telt el Saul halála óta. Ha tudnám, ma hányadika van, azt is meg tudnám mondani, hány napja ölték meg... Néhány napja, mikor őrizetbe vették Jamest, beszéltem Nathannal, kikértem a véleményét a helyzetről. Ő sem hisz James bűnösségében. De nem volt mit tenni, egyedül neki nem volt alibije, ha nem viszik be, akkor a helyiek fellázadnának, és ki tudja, mi történik akkor. Az a baj, hogy ez a város nagyon kicsi, és mindenki túl kíváncs mindenre Saul halálával kapcsolatban... Minél előbb meg akartam tudni, mennyit tud a rendőrség, és, hogy mit feltételez Nathan, így megszaporáztam lépteim, és, hogy valamennyire védjem magam a hideg októberi levegőtől, becipzároztam a fekete bőr kabátomat-ami alatt csak egy fekete, Jack Daniels póló volt-, és folytattam utamat a tetoválószalon felé. Még be sem léptem az ajtón, mikor már érezni véltem a tinta és a vér illatát, amit már otthonosnak éreztem, mert az utóbbi hónapokban annyi időt töltöttem itt. Mia hagyta, hadd üljek a sarokban, és nézzem, ahogy dolgozik, mert tudta, ha elküldene, nem haza mennék, hanem az utcán kóborolnék. Azokon a napokon, mikor bent ültem a szalonban, Mia megmutatta, hogyan tesz a gépbe tintát vagy új tűt, megtanított a különféle tetoválási és rajzolási technikákra, és mindig végighallgatta a nyavalygásaimat, ami nekem végtelenül jól esett, mert legalább úgy éreztem, hogy van valaki, akit még érdekel a sorsom. Az utóbbi pár hétben, ugyanis, Alice is, és Mary is, összejött valakivel, aminek persze örülök, de annak már nem, hogy engem szinte teljesen el is felejtettek, csak néhanapján keresnek, és az Alice-szel való találkozóinkra mindig eljött alice barátja, Michael, aki azért elég jó fej, de ezeknek a találkozóknak folyton az lett a vége, hogy ők ketten tökéletesen elvoltak egymással, én meg azt sem tudtam, hirtelen merre nézzek, és végül mindig csak betompulok, és a múltra gondolok, amitől rövid időn belül még az életkedvem is elmegy. Mary pedig, az iskolában is csak a barátjára gondol, mondhatni, most már észre sem vesz, annyira elvan a saját kis álomvilágában. Vagyis, ők jól vannak, csak én nem. Az utóbbi időben rémálmok gyötörtek, és már hetek óta nem tudtam kialudni magam, mert ha csak lehunytam a szememet, máris a szeretteimet láttam magam előtt, holtan. A hallucinációim még jobban felerősödtek, már szinte minden percben láttam sault. Bár van ellene gyógyszerem, nem szedem be, mert így legalább nem kell végérvényesen elveszítenem a bátyámat. A pszichológust átverni pedig pofonegyszerű feladat. Csak mélyen a szemébe nézek, és se a kezem, se a lábam nem teszem keresztbe vagy kulcsolom össze, ha jó dologról beszélek kiegyenesedek, mint aki karót nyelt, ha rosszról, akkor pedig nem erőltetek lelkesedést a hangomba, ennyi az egész. Sietősen nyomtam le a kilincset, és léptem be Amelia tetoválószalonjába.
Posted on: Tue, 24 Sep 2013 06:55:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015