Gondolatok Az oroszlánok ordÃtva ugatjk a holdat mikor az letépi illetlen maszkját a totemek valójáról és a kövek énekkel kÃsérik eme ajándékát a teremtésnek, mely az ismétlÅ‘dÅ‘ világegyetem napjait ajándékozta a királynak. Ezen felül állÃtja magára a karót a holdak urának kristája melyben meglátni a jövendÅ‘ lehetÅ‘ségeket, de nem látni a tényleges sivatagi tájat mi jövÅ‘t hoz személynek életébe, s lerombolja nagyra törÅ‘ álmaikat, mert a zöld, négylábú, embermagas szörny ott áll mindenki mögött robbnásig sziszegve, hogy nem sikerül megtenni az elsÅ‘ lépést, majd lerombol mindent maga körül. Önnön gyilkosává válik a tudatos elme szülötte, mely csak a képzelet gyermekeként van megalkotva, de nagyon is valós más sÃkokon. Majd medúzák röppennek az éjsötét vöröslés egén, amin a csónakok megakadva figyelik maguk alászálltát, és a bennük utazó sárgára szÃnezÅ‘dött remények hangja sikoly. Egyszer lépnek le magukban az emberi elméletnek szikrái és már ott is állnak maguk elÅ‘tt tipródva, vajon igazuk lehet-e vagy megbuktak és szembe köptetnek maguk által az útjaik alatt tévelygÅ‘ napjaikban. Sziklák szeme facsarodik kifelé üregébÅ‘l, hogy láthassa mi szentebbnek is szent és tapasztalhassa tapasztalás szÃneiben a megnyugvás hatalmas terhének lendültét, ahogy agyon nyomja a remények tengerét és elveszi eszének értelmét. Tény tényt követ a szÅ‘rrel borÃtott tengerek alsó határán, mely sötét és homályos, de egyben tiszta és sérthetetlenül igaz történésekben, hogy ne eshessen meg a tévedés elgondolása egyetlen fejben. Oroszlánok üvöltenek a totemre, mely csak nyávogást hall a krokodil fogainak keménységével, és határozza magát határozatlanná, hogy istennek létét cáfolja. Ezt hallotta meg a békák brekegésének ritmusán lovagló éjsötét holdak császára és kristályába gondolván élettelenné alkotta azt, hogy számoknak is lehessen élete. Sorban sorolva gondolatokat helyezett el egy zárt ládában nyugvó levélre, mely az igazak erdelyének fekete fájáról származik, és üszkösödésében rejti el életet adó tapasztalati tudásának elméleteit. Mikor elme alkotja meg a próféciák életörömét, de senki sem érti meg az adott kor szellemének kÃvánságaként levésett sorok kÅ‘be ágyazott jelentÅ‘ségét, mert nem hisznek és nem hisznek. Majdan maguk a fű emberek tapasztalják meg a kijáratok okozta hatalmas fruszráló nyomásának döglött súlyát, mi nyomja le az emésztÅ‘ gödrök mélyére a repkedÅ‘ igaz bálnákat. A kék tengerek pedig a fej felett sorakozók vizeletébÅ‘l táplálkozva maradnak életben a hasadékokat kerülve fekete fellegek elÅ‘tt.
Posted on: Wed, 04 Dec 2013 19:49:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015