Gondoltál már rá? Az élet értelmét boncolgató előadást terveztem napok óta meghallgatni.Mindig érdekel egy dolog többféle megközelítése. Roppantul elgondolkoztató, mikor rádöbbenek, hogy ahányan vagyunk, annyiféle képen látjuk a világot, vagy csak egy pici részét. Az előadás időpontjára jelentkezett be egy rokonom hozzám, hátmasszázsra. Napok óta tartó fájdalmai voltak, amit ha kevesebb húst eszik, megúszhatott volna. Ennek ő is tudatában volt, de most eső után köpönyeg cselekedni kellett. Fel sem merült bennem, hogy ne segítsek....az élet értelmére meg majd csak rájövök.....van még remélem 50 évem...gondoltam. Elkezdtem masszírozni a hátát.Relaxáló zene, gyertya....elcsendesülés kint és bent. Nekem legalább olyan felemelő érzés, mint neki.Sokan kérdezik, hogy miért csinálom? Ezért! Körül belül a felénél járhattam a masszírozásnak, amikor belém nyílalt a felismerés:hát nem ez az én életem értelme....kifejezni önmagam?Nem szólok, csak érintek...a megfelelő mozdulatokkal.Csak engedem, hogy eszköz legyek. Egy gyógyító folyamat eszköze. Ha az előttem ülő megengedi magának, hogy az idegek stimulálására, az izmok ellazítására válaszoljon a fizikai teste, a melegítésre a keringése felpezsdüljön, a szunyókáló immunrendszere figyelő tekintettel vizsgálja felül a rendkívüli helyzetet....nos, ha gyógyulni szeretne, immár megadta az engedélyt az elvesztett egyensúly helyre állításához. Nem minden ember azt szeretné, hogy felfigyeljenek arra, amit ő magából a legértékesebbnek tart?Hisz mindenki ezen fáradozik! Van aki a testét gyúrja tökéletesre.Más azon fáradozik, hogy a lelkét, a belső énjét öntse szavakba...hogy az emberek szeressék, elismerjék, felnézzenek rá. A kis gyerek is küzd a szülei, a környezet szeretet energiájáért! És felnőttként ugyan itt tartunk. A főnökünk ismerjen el, a munkatársunk, a párunk, a szüleink, a gyerekeink. És ehhez nagyon-nagyon jól kell kifejeznünk, előadnunk magunkat. A gesztusaink, a szavaink hűen tükrözzék a mondani valónkat....vagy nem. Átszűrni a ránk zúduló negatív dolgokat.....váltsd valami jóra....ahogy a szakkönyvek sugallják! Ne reagálj rá azonnal, nézd, értékeld a helyzetet.....tudatosítsd magadban, hogy abban a pillanatban az illető ennyire volt képes, abból a helyzetből ennyit lehetett kihozni akkor. Utólag már bárki lehet okos! Nem mindenkinek van képesítése masszírozásra, nem is kell. De ahogy érint pl.egy férfi egy nőt:szeretettel, gyöngédséggel, tisztelettel....élvezve a bőr bársonyosságát, a másik vibrálását, az erek tágulását követő lüktetést..... Úgy nyúl hozzá, hogy tudatában van, egy másik világba nyert belépőt. És ahogy ez a férfi önmagát becsüli.....épp ennyire fogja a társát is. Azt is fel tudja fogni, hogy szórakozhat, játszhat a másik testével, érzéseivel, de mindennek következménye van, és az árat, mint tudjuk, mindenki maga fizeti! Szóval az önkifejezés, mint az élet értelme.Minden ember keresi és talán megtalálja a módot, hogyan érthetnék meg és ismerhetnék meg őt a legjobban. Tudván, hogy nem tökéletes-ami talán nincs is, csak emberi normák, korlátok és határok-de szerethető és követhető. Ha az egyensúlyt igyekszik megtartani a munkája, a családja,a megélhetés és az igazi értékes, ritka pillantok között, nem rangsorolva egyiket sem alá és fölé rendelt helyzetbe...és igyekszik a saját harmóniáját is őrizni.. Ez önmagában egy értéket képvisel. És még ha felelősséggel tud hatni másokra, hogy ne a romboló gondolataikkal, érzéseikkel károsítsák a többieket és legfőképpen önmagukat.... Ez már úgy nem is olyan rossz, mint az élet értelme!?
Posted on: Fri, 08 Nov 2013 21:34:29 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015