Gyermekkorom emlékére Rég volt mikor gyerekként gondtalan teltek a napok önfeledt játékkal, örömmel fogadtam mit kapok. Nekem a rét, a vén diófa volt e csodás mesés álom szaladtunk, jártuk utunk, ezt még úgy újra várom. Újra várom, hogy elöntse szívem e gondtalan érzés ránézek gyermekemre, szemében ott van e nézés. Ekkor még oly egyszerű, hihetetlen minden egy zsebembe eldugott kő volt , legnagyobb kincsem. Értéke volt az adott szónak, mit társaimnak fogadtam barátok első hívó szavára, fejetlenül hozzájuk rohantam. Volt ennek a kornak egy különös, ki nem mondott varázsa a sűrű gazban megbújva, ott volt mindannyiunk első lakása. Nem zavarta tudatunk , mily egyszerű, nincs anyagi értéke nem volt különbség, egyek voltunk, minden nap végére. Nem kerestük egymás hibáit,hisz társak voltunk e mesében Láttuk azt a ragyogó csillogást egymás , nevető szemében. Dóró Sándor Budapest 2013. május 23.
Posted on: Thu, 05 Sep 2013 22:13:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015