Gyilkos a medencében - "Tilikum" története X. befejező rész A szemtanúk közül legalább ketten állították a kihallgatás során, hogy látták, amint „Tilikum’ a karjánál vagy a vállánál fogva ragadta meg Brancheau-t, ami a szándékosságot támasztja alá. Arra a kérdésre, hogy mennyire biztos abban, hogy a szerencsétlenül járt idomárt a hajánál fogva ragadta meg „Tilikum”, Fred Jacobs azt válaszolta, „ezt a feltételezést szemtanúk támasztották alá, és nekünk nincs okunk megkérdőjelezni azt.” A második fontos kérdés: Miért vált „Tilikum” ennyire erőszakossá, amikor a nő a vízbe került? A halottkém jegyzőkönyve szerint eltört a nyaka, állkapcsa, kificamodott a térde és a könyöke. A bőrének darabjait, és a letépett fejbőrét a hajával a medence aljáról szedték össze. „Amikor egy 12.000 pound súlyú állat izgatottan átveszi a hatalmat, annak tragikus következményei vannak. Ha egyszer a vészhívó hangja megszólal és a hálót is a tartályba dobják, a kezelhetetlenné vált állat felett még kevesebb befolyásuk marad az alkalmazottaknak. Ezért tűnhet a szituáció „támadásnak” a gyakorlatlan megfigyelő számára.” – mondta Simmons. Függetlenül attól, hogy a vészjelzés növelte „Tilikum” izgatottságát vagy sem, Dawn Brancheau a vízben volt, az volt a végzete, hogy egy Gyilkos bálna nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ember legyen a tartályában. „Elkapta és a mélybe húzta a nőt, akinek nem volt lehetősége kijutni a vízből.” – mondta Jonathan Smith, egykori idomár. „Én őszintén hiszem, hogy a Kardszárnyú delfinek elég okosak ahhoz, hogy tudják, mit tesznek. Ő pontosan tudta, hogy Dawn megpróbált a felszínre menekülni.” egy másik egykori idomár, Ventre egyetért ezzel az állítással. „Ha ki tudsz szabadulni egy ilyen helyzetből, az azért történik, mert ők úgy döntenek, hogy elengednek! Nem tudjuk pontosan, mi motiválta „Tilikum”-ot. Nem kétségtelen, hogy tisztában volt vele, hogy mit tesz. Megölte.” A $laveWorld azt állítja, hogy elvégzik a tragédia legkörültekintőbb kivizsgálását. A sajtótájékoztató idején a felülvizsgálat még nem volt teljes, és az OSHA jelentése sem várható a nyár végénél korábbra. Egyelőre a $laveWorld nem kockáztat. Nem enged idomárokat a Kardszárnyúak tartályába, és „Tilikum”-mal minden érintkezés megszűnt. „Régebben nagyon szoros kapcsolatot ápoltunk „Tilikum”-mal, de most biztonságos távolságot tartunk vele szemben” – rta Flaherty Clark a $laveWorld blogján márciusban. „Tilikum” egykor rendszeres és szoros kapcsolatban volt idomárjaival a tisztítás és egyéb állattartási procedúrák során, most a kézi masszázst és a fogtisztítást is nagy nyomású vízsugár váltotta fel. A szerencsétlen rabszolga elszigeteltsége csak növekszik, további egyre hevesebb vitákat váltva ki a Kardszárnyú delfinek szórakoztatási célból való felhasználásáról. Dawn Brancheau halála után, Jean-Michel Cousteau az Ocean Futures Society elnöke videó-nyilatkozatban közölte álláspontját: „Talán nekünk – mint emberi fajnak – sikerült kinőnünk azt a hibás beidegződést, hogy fogságban kell tartanunk vad, hatalmas, összetett társadalmi szerkezetben élő, intelligens állatokat, ahol viselkedésük nemcsak hogy természetellenes, de gyakorta válik kórossá. Minden bizonnyal megtanultunk már mindent tőlük és róluk, amit fogságban tartott fajtársaiktól meg lehetett." Cousteau-nak igaza van. De függetlenül attól, hogy az eset hogyan befolyásolja a Kardszárnyú delfinek fogságban tartását, „Tilikum” sorsa sajnos valószínűleg beteljesedett, annak ellenére, hogy szorgalmazza a visszavadítását. „Keiko” a Free Willy sztárja széleskörű képzésben és felkészítésben részesül, mielőtt az izlandi vizekben leválasztott, felkészítő tartályába került volna, és újra megtanulta volna saját maga megfogni a táplálékát. Neki nem sikerült beilleszkednie egyetlen Kardszárnyú iskolába sem. Valamivel több, mint egy év múlva, a norvég vizeken meghalt, valószínűleg tüdőgyulladásban. Ken Balcomb még mindig úgy véli, hogy a legtöbb fogságban tartott Kardszárnyú delfint fel lehet készíteni a vadonba történő visszatérésre. Balcomb szerint nem tettek meg minden erőfeszítést arra vonatkozóan, hogy „Keiko” családját megtalálják, mielőtt „Keiko”-t Izlandra szállították volna, pedig ez a siker kulcsa. „Tilikum” pszichológiailag alapvetően sérült, ő már nem készíthető fel arra, hogy valaha visszatérhessen a vadonba. De van egy másik lehetőség. „A Blackstone Group-nak javasoltuk, hogy építsenek ki a tengeren, lebegő tartályokat.” - mondta Naomi Rose, a Humane Society International tengeri emlős szakértője. „Tilikum”-nak több helyre van szüksége, több stimulációra, hogy eltereljék a figyelmét. Úgy vegetálni, ahogy azt őrá most kényszerítik, minimálisra redukált kapcsolattal az emberrel (aki fogva tartja egy apró betontartályban) – elfogadhatatlan.” A $laveWorld képviseletében Fred Jacobs elutasította az ötletet. Amellett, hogy aggodalmára hivatkozik, mint kiragadni ’Tilikum”-ot a már megszokott környezetből, kitenni őt szennyezéseknek és betegségeknek, Jacobs folytatja „a $laveWorld-ben lévő állatok nagyon ritka kiváltságot jelentenek az emberek számára, hogy ezekkel a rendkívüli állatokkal kapcsolatba lépjenek és megtanulhassanak róluk valamit, ami által nagyobb tiszteletet mutatnak irántuk a jövőben. „Tilikum”-nak nagyon fontos szerepe van ebben.” Függetlenül attól, hogy „Tilikum” ad-e még elő valaha mutatványokat, ő a $laveWorld legfontosabb tenyészhímje. 13 életképes borjút nemzett, és további kettő fog születni ezen a nyáron. Valószínűleg az a sorsa, hogy tartályban fog meghalni, ott ahol létének nagy részét töltötte. Ő már közel 30 éves, és ő az egyetlen hím Kardszárnyú, aki fogságban ilyen magas életkort ért el. 3.000 tengeri mérföld távolságban, Balcomb gyakran lát Kardszárnyú delfincsaládokat, amint megpihennek a Haro Strait-i kertje közelében. Összehangoltan, céltudatosan úsznak a sós, lucfenyő illatú levegőben. Az „L” csoport néven jegyzett társaságban van egy nagytermetű hím, L78, aki csak néhány évvel „Tilikum” után született. Balcomb több mint két évtizede követi a mozgását, tudja, hogy az anyja 1960 körül született és a bátyja mindig egymás közelében vannak. A tudós megállapította, hogy a család egészen Kaliforniáig is leúszik délre, lazacok után kutatva. Az L78-as hím hátúszója büszkén és egyenesen áll, mint a kés, semmi hasonlóság nincs a szerencsétlen „Tilikum” lekonyult hátúszójához. Vadászik, ha megéhezik, kapcsolatba lép nőstényekkel, akikkel kialakul a szimpátia, és mindig népes családja közelében tartózkodik. Nem foglalkozik az emberekkel, akik időnként a közelükben kajakoznak, hogy megcsodálják, amint úsznak. L78-nak fogalma sincs „Tilikum” sorsáról, a mesterséges, ember-gyártotta világról. De „Tilikum” 26 évvel ezelőtt ismerte L78 életét! Ő is tudta milyen az óceánban úszni a édesanyjával és családjával. És talán, csakis talán, az segít megmagyarázni, miért halt meg Dawn Brancheau.
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 19:51:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015