Hazafele a metrón, eszembe jutott ez a vers. - S mivel tudom kÃvülrÅ‘l, igazán hangulatos kis utazásban volt részem. Varró Dániel: Metró Hát elkapott ma, kiscicám, az ellenÅ‘r a metrón. Nem volt érvényes matricám, kÃvánom, bárha lett vón. LeszállÃtott – az alagút most énelÅ‘ttem ásÃt, s eljutnom több mint bonyolult a kÃvánt állomásig. S mÃg kattog egyre távolabb haladva lent a metró, halkan kattog a bÅ‘r alatt az ember szÃve dettó. Ó, bár ne kéne lógnia, föladva minden elvét! Ez itt egy allegória, ha nem tűnt volna fel még. Hisz látod, éppen Ãgy megyek hogy földerÃtsem, úgy ám, felszÃn alatti énedet a lélek mélyvasútján. De megvÃvnám bár érted, ó, én héroszok tusáját, nem jutok el hozzád a szó szűk labirintusán át. S a vágy metróján, hol az ok zord ellenÅ‘re szétcsap, mint potyautas utazok, azt kell hogy mondjam, én csak. Mert nincsen matricám, se más, jegy, bérlet, bármi érvény, a benned rejlÅ‘ állomást hogy egyszer is elérném. S meglelve benned messzi, tág, mély állomások mását, meghallanám a bÅ‘rön át a szÃved kattogását.
Posted on: Sun, 15 Sep 2013 18:15:20 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015