Horthy mosdatás ellen Egy 2013. májusi levelet találtunk az interneten, amely alapján simán fasisztának bélyegezhető a Magyar Justitia Bizottság (MJB). A levél Lázár Jánosnak íródott, melyben „kis történelemórát” adnak neki. Nem tisztünk Lázár János védelme, de rá kell világítsunk a levél elferdített ostobaságaira, hiszen pont a Horthy rendszert illető szélsőjobboldali mítoszokat és ferdítéseket veszi alapul. A célja Horthy kimosdatása. „1944-ben ... magyar állampolgárokat hurcoltak el és a regnáló hatalomnak nem volt lehetősége megakadályozni (meggátolni) ezeket az akciókat.” A deportálások, az antiszemitizmus és a második világháború nem Szálasi idején kezdődött. Horthy már akkor zsidókat lövetett agyon az orgoványi erdőben, amikor a német náci párt még meg sem alakult. Mikor a német náci párt még alig pár száz fős, ismeretlen csoport volt, Horthy már akkor zsidótörvényeket hozott, és tömegével végeztetett ki baloldaliakat is. Elsőként vezettük be a nácik után a zsidó munkaszolgálatot. Horthy rendkívül szervilis módon viselkedett a németekkel. „Csupán az 1944-es deportálás eseményére szorítkozva, – megállapítható -, hogy Horthy (és/vagy a kormány) nem léphetett fel Hitler ellen, mert nem állt rendelkezésére olyan fegyveres erő, amely sikerrel szerepelt volna a megszállókkal szemben.” Nincs szükség olyan fegyveres erőre, amely eredményes. A jugoszláv partizánok is óriási erőfölénnyel álltak szemben, a kezdetekben annak esélye nélkül, hogy legyőzhessék a fasiszta megszállókat. Idővel azonban a partizánmozgalom olyan erőre tett szert, hogy a szövetségesek minimális segítségével is felszabadíthatták Jugoszláviát. Egy ember kötelessége ellenállni az elnyomó hatalomnak. Ezt számos európai ország megtette: Lengyelország, Dánia, Norvégia, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia. A németekkel kezdetben nem kollaboráns (nem tengelyhatalmi) országok közül csak, Hollandia, Görögország és Lengyelország volt, amely zsidóságának nagyobb részét irtották ki, mint a magyarországit. A náciknak ellenálló, belorusz, ukrán, belga, jugoszláv, norvég, francia, luxemburgi, orosz és dán zsidóság elpusztításának százalékos aránya mind a magyar alatt van. Megállapítható, hogy a náciknak való ellenállás nem fokozta, hanem csökkentette a kiirtott zsidók számát. A Horthy-rendszer ezenfelül szisztematikusan elpusztította az antifasiszta harc résztvevőit is, azokat a hazafiakat, akik egyértelműen a jó ügy oldalára álltak. A második világháború ugyanis egyike a történelem azon kevés konfliktusainak, amelyben egyértelműen megállapítható, hogy melyik fél képviselte a jó ügyet. „Horthy volt viszont Európa egyetlen olyan államfője, aki nem egyszer nemet mondott Hitler kérésére vagy követelésére...” Ez a horthysta történetírás túlértékelő formája. Bizonyos kérdésekben valóban ellentmondott Hitlernek. Azonban egyértelmű hazugság, hogy csak Horthy mert volna vitába szállni Hitler akaratával, ez más tengelyhatalmi országok vezetőire is igaz volt, ráadásul totálisan elfeledkeznek arról, hogy európai országok aktívan harcoltak Hitler ellen. Churchill például olyan európai államfő volt, aki elég aktívan nemet mondott Hitlernek az angliai csata alkalmával. Így ez a mondat erősen pontatlanul félrefogalmazott égbekiáltó ostobaság. Arról nem is beszélve, milyen módon szolgálta ki a nácikat Horthy, amikor pusztulásra ítélte a doni katonáinkat. Sajnos elfeledkezünk azon orosz kiskatonákról is, akik a doni haderő felesleges kitartása miatt haltak hősi halált, hiszen ők is a Horthy-rendszer ártatlan katonai áldozatai. „Ha a magyar állam (Horthy és kormánya) katonai erővel lépett volna fel Hitler ellen, akkor ma nem lenne zsidó állampolgár hazánkban..” Már cáfoltuk, hogy az ellenálló (szövetséges haderőt támogató) országok többségében a zsidóság megsemmisítése alacsonyabb fokon volt. A megszállt területek antifasiszta, ellenálló mozgalmai nélkül pedig jóval később fejeződhetett volna be a háború, tehát sokkal több áldozatot követelt egyes országok kollaborációja, mint az ellenálló országok magatartása. A MJB olyannyira elvakult, hogy alapvető logikai hibákat vét. Természetesen a fasiszta ostobaságokat jobban elfogadtatni akarván egy kis antikommunista propaganda is előkerült: „Horthyt a 2. világháború után nagyon sok zsidó támogatta, mert “földönfutóvá lett” és mint kormányzó, mintegy 24 évi tevékenysége során, egyetlenegy pengővel sem gyarapította vagyonát és egyetlenegy fillér sem tapadt a kezéhez, nem úgy mint például Kun Béláéhoz...” Hazugság! Horthyt nem támogatta „nagyon sok zsidó”, Horthyt a portugál, fasiszta Salazar diktatúra támogatta. Horthy rendkívüli fényűzésben élt uralma alatt, amely sem Kun Béláról, sem Kádár Jánosról nem mondható el. A nagytőkés kizsákmányoló burzsoáziától visszavett termelési eszközök miatt senki nem lett „földönfutóvá”, ezen emberek számára adva volt a lehetőség, hogy munkásként a munkájukkal szerezzenek maguknak tisztességes megélhetést, ne pedig mások kizsákmányolásából folytassanak fényűzést. „Vita tárgyát nem képezheti, hogy a deportálás során az állampolgárok nem léptek fel a németek ellen, mert meg voltak félemlítve,” Vita tárgyát ennek ellenkezője nem képezheti, mert számos országban működött komoly antifasiszta ellenállás, amely jelentősen hozzájárult az adott országok felszabadításához. Csak ezen antifasiszták emléktábláit a MJB-hez hasonló jobboldali szervezetek leveretik, utcaneveiket pedig megváltoztattatják. „Magyarországon is támogatták (rejtegették) a németek elől kisebb számban bujkáló zsidó menekülteket, kockára téve életüket vagy szabadságukat, akikről a MAZSIHISZ vagy a Yad Vasem nem akar tudomást venni.” Hazugság, ezen szervezetek is megemlékeznek többek között Raoul Wallenberg svéd diplomatáról. „A “szelektív emlékezők” csak Horthy besározásán és a magyarság lejáratásán fáradoznak.” Ügyes nacionalista trükkel próbálják a magyar olvasókat a magyarság elleni támadás víziójával maguk mellé állítani. Ez ugyanaz, mint Hitler taktikája, hogy a nemzetet külső ellenségkép fenyegetésével akarta összefogni. Horthy besározásán nem kell fáradozni, ugyanis életének egyetlen fejezete (Ferenc József szárnysegédségétől az első világháború, fehérterroron, Trianonon, Horthy-fasizmuson, második világháborún át a fasiszta Salazar diktatúrában eltöltött emigráns évekig) sem tud semmilyen pozitívumot felmutatni. A szelektív elemző pont az MJB, amely Horthy életének legfontosabb elemeiről nem beszél. „Nap mint nap sajnáltatják magukat, valamint különféle kiváltságokat követelnek maguknak...” Nem igaz, hiszen zsidó szervezeteknek soha semmilyen extra anyagi hasznot és politikai jogot nem kaptak. Kártérítéseket fizettek ugyan, amelyből holokauszt emlékközpontokat, antifasiszta felvilágosító szervezeteket lehet működtetni, ám korántsem beszélhetünk a neonácik által terjesztett „holokausztiparról”. A „holokausztipar” mítoszának lényege, hogy a holokauszt miatt adott kártérítéseket, vagy az antifasizmusra költött összegeket (amely valljuk be, lehetne sokkal több is) is hibáztatják a lakosság nyomora miatt. Ráfogják, hogy a szegénységet a holokausztipar is okozza, ezzel számos ostoba és hiszékeny embert megnyernek az antiszemitizmusnak. Végezetül egy ügyes trükk, mely felett akár elsiklik a szemünk: „600 ezer (?) zsidó állampolgárainkról...”. Önöknek is feltűnik a kérdőjel? Ez nem más, mint a holokauszt-tagadás bűncselekménye. A kérdőjel ugyanis a holokauszt-tagadás egyik alappillérének, a számok megkérdőjelezésének szimbolizálására szolgál kimondva, kimondatlanul.
Posted on: Wed, 27 Nov 2013 16:41:19 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015