Hughes 1. rész Nicaragua földrengés sújtotta fővárosában, Managuában még füstölögtek a romok, amikor az angol alsóházban kínos kérdéseket tettek fel a belügyminiszternek. A kérdések egy férfira vonatkoztak, aki az adott pillanatban (1973 elején) a londoni Park Lane egyik legelőkelőbb szállodájának, a vadonatúj, Inn on the Parknak két teljes emeletét bérelte. Az illetőt Howard Hughesnek hívták, s a parlamenti kérdés feltevői (meg a választók is) jól tudták, hogy a félhivatalos statisztikák szerint Paul J. Getty, az olajmágnás után ő lehet a világon a második leggazdagabb amerikai. A kérdések a brit parlamentben akkor arra vonatkoztak, hogy az útlevél és minden személyes okmány nélkül érkező Howard Hughes, a romokban heverő Managuából jövet, miképpen nyerhetett bebocsátást Nagy-Britanniába. A kérdést feltevő munkáspárti képviselő megállapította, úgy látszik, egyes esetekben elég, ha az utas a csekk könyvét mutatja fel, s akkor eltekintenek a törvényesen megkívánt okmányoktól. Utóbb kiderült, hogy valóban az angol illetékes hatóságok hunyták le fél szemüket, a londoni Rothschild bankház közbenjárására engedték be a milliárdost és kíséretét minden papír nélkül Nagy-Britanniába miután a Rothschildok felhívták az angol kormány figyelmét arra, hogy Hughes legalább 130 millió dollárt akar beruházni Angliában. Az utazás Semmivel sem volt kevésbé rejtélyes Hughes átszállása Miami nemzetközi repülőterén. A milliárdos ugyanis egy kis lökhajtásos magánrepülőgépen érkezett Nicaraguából, amely akkor még az amerikai monopóliumok és Somoza diktátor családjának vadászterülete volt. Ahhoz, hogy átkeljen az óceánon, természetesen egy nagyobb gépre kellett átszállnia. Persze nem menetrendszerű gépre, hanem saját légiflottájának szalonnal és kórházi berendezésekkel felszerelt zászlóshajójára. Ebben az időben az Egyesült Államok nagy hatalmú és külön nyomozó hálózattal rendelkező adóügyi hatósága már évek óta hajszolta Hughest, miután óriási érdekeltségeinek labirintusában részvény és adócsalások egész légióját gyanították. Ezért a milliárdos 1970 óta nem is lépett az Egyesült Államok területére. Előbb a Bahama szigeteken vásárolt egy luxusszállodát, utána Nicaraguába ment, onnan Kanadába, majd ismét Nicaraguába. Most is csak a földrengés kergette ki a Somoza család vendégszerető karjai közül. Így rövid időre, arcát beborító szakáll, fejébe húzott széles karimájú, fekete kalap és betegség gyötörte termetét borító takaró rejtekében, mégiscsak kénytelen volt Miami repülőterén amerikai földre lépni. A vámhatóság egyik tisztje felismerte, és nyomban értesítette az adóügyi nyomozás washingtoni központját. A központ emberei azonnal felvették az érintkezést az igazságügy minisztériummal. Ott azonban meglepő választ kaptak, méghozzá magától a minisztertől. Az utasítás úgy szólt; hogy az adóügyi nyomozók szabadon vadászhatnak Hughes minden cégtársára, de magát a milliárdost hagyják békében Így Miamiban a rejtélyes férfiú zavartalanul átsétált kisebbik repülőgépéből a nagyobbikba, hogy London felé induljon, ahol már a Rothschildok jóindulata várta. Ez csak egyike volt azoknak a rejtélyes és sokszor visszataszító jelenetsoroknak, amelyek Howard Hughes pályafutását kísérték. Aligha lehet csodálni, hogy a nagyragadozók első generációja óta talán egyetlen szuper gazdag sem izgatta ennyire az amerikai közvélemény képzeletét. Érezték, nemcsak egyszerűen olyasvalakiről van szó, akinek magánvagyonát konzervatív számítás szerint két-hárommilliárd dollárra becsülték, hanem egyben olyan milliárdosról is, akinek életrajza (és főképpen az utolsó tíz esztendő, története) fölé a kórkép szó kívánkozott. A kezdet Howard Hughes Texasban nőtt fel. Apjáé volt a Hughes Tool Company nevű szerszámgépgyár, s Hughes tizenkilenc éves volt, amikor apja halála után örökölte, az akkor félmillió dollár értékűre becsült gyárat. A szerszámgépgyár legfontosabb terméke egy speciális olajfúró berendezés volt, amely évekig nagy bevételt biztosított. Később a Hughes Tool Company, a második világháborút közvetlenül megelőző, majd azt kísérő konjunktúra közepette, még jobban kivirágzott. Ez lett Howard Hughes vagyonának egyik alapja. Leányvállalatai szerte a világon megtalálhatók. Továbbra is elsősorban olajfúró berendezéseket gyárt, de helikoptergyártó részlege is van. Az ifjú Hughes, röviddel az örökség átvétele után Hollywoodba ment, és 1930-tól kezdve, a szakemberek általános meglepetésére, sikeres producer lett belőle. Ő pénzelt néhány híressé vált filmet (A pokol angyalai, A vágott arcú, A kiközösített). Finanszírozási tevékenysége nemcsak a filmekre, hanem a filmsztárokra is kiterjedt. Ő indította útnak egyebek között Jean Harlow és Jane Russel karrierjét. Hollywood intimpistái szerint nagy szerelmeinek sorában ott volt Lana Turner, Línda Darnell, Ginger Rogers és Ava Gardner. (Ez utóbbit egyszer felpofozta veszekedés közben, mire a színésznő hozzávágott Hugheshoz egy réz hamutartót, s a milliomost két hétig ápolták Los Angeles egyik kórházában). Egyes életrajzírói szerint ekkortájt bukkant fel első különös, patologikus vonása, a tisztaságfetisizmus. Egy ízben találkája volt egy híres filmszínésznővel, akit nem talált elég tisztának. Utána utasítást adott inasának, hogy égesse el mindazokat a ruhákat, amelyeket aznap hordott, a kalaptól a cipőig. Akkoriban az embereket négy tisztasági csoportra osztotta, koszos, piszkos, mérsékelten piszkos, mérsékelten tiszta. Katherine Hepburnről, a nagyszerű színésznőről, akihez jó barátság fűzte, egyszer így beszélt: Nagyon szerettem, mert tiszta asszony volt, aki négyszer is fürdött. naponta. A harmincas évek közepén fordult Howard Hughes a repülés felé, és a légügyi szakembereket ugyan olyan meglepetés érte, mint korábban Hollywood filmszakértőit. Hughes, formális szakképesítés nélkül, nagyszerű és fantáziadús repülőgép tervezőnek bizonyult. Ekkor vetette meg a Hughes Aircraft Company alapjait. Ez a nagyszabásúvá fejlődött repülőgépkonszern lett pályafutásának e korszakában a Hughes Tool Company mellett gazdagságának és hatalmának második fő bázisa. Röviddel az után, hogy birodalmának ezt a második erődjét felépítette, Roosevelt elnök 1936-ban tervezési érdemeiért magas kitüntetésben részesítette (Hughes volt az első, aki süllyesztett szegecsekkel összeállított gépet tervezett, s ezzel a levegő ellenállását csökkentve, nagyobb utazósebességet tett lehetővé.) 1937-ben többször is gyorsasági rekordot állított fel az Atlanti óceán átrepülésében, majd három nap és tizenkilenc óra alatt körülrepülte a Földet, ami akkor világrekordot jelentett. A második világháború persze felduzzasztotta a Hughes vállalatok vagyonát, a tervezésben azonban e különös milliárdos munkáját már nem kísérte szerencse. Fantáziája elragadta. Nem vette figyelembe az akkori időszak technológiai lehetőségeit, és olyan nyolcmotoros, 200 tonnás szállító repülőgépet térvetett, amely 700 katonát szállíthatott volna. A gépet Spruce Goose-nak (Takaros Liba) keresztelték. Ez a madár azonban csak egyszer emelkedett a levegőbe. Amikor az amerikai kongresszusban azzal vádolták Hughest, hogy a prototípus építésére 18 millió dollárt pazarolt el az állam pénzéből, maga ült a Takaros Liba pilótafülkéjébe. A gép azonban Los Angeles kikötője felett alig két kilométeres utat tudott megtenni, mindössze 35 méter magasságban. (A madarat ettől kezdve Hughes szigorú őrizet alatt tartotta egy külön hangárban, amelynek csak az évi bére 46 ezer dollár volt.) Életének egyes krónikásai szerint ez a madár a valóságtól való makacs elszakadásának jelképe volt. A második világháború utolsó éveiben és közvetlenül a háború után Hughes egy ideig még egyszerre foglalkozott repüléssel és filmgyártással. A valóságtól való makacs elszakadása, úgy látszik, nem akadályozta meg abban, hogy fel ne duzzassza vagyonát. Legkalandosabb vállalkozásai is mind busás haszonnal végződtek. Egy időben övé volt a híres RKO filmgyár, s noha minden üzleti éve veszteséggel zárult, a gyárat mégis több tízmilliós haszonnal sikerült továbbadnia. Hasonló volt a helyzet a Trans World Airlines (TWA) légitársasággal, amely 1948 és 1966 között ugyancsak Hughes birodalmához tartozott. Amikor 1966-ban hosszú pörlekedés és számos bírói ítélet utón eladta TWA részvényeit, egy összegben 546 millió dollárt kapott. Amerikai pénzügyi szakemberek szerint ez volt a legnagyobb összeg, amelyet egyetlen ember egyetlen alkalommal, valaha is felvett. Las Vegas A TWA-val való szakítás után a részvényekért kapott hatalmas összeg egy részét bölcsen visszapumpálta a két családi alapvállalatba, másik felét pedig (körülbelül 250 millió dollárt) az amerikai mulató és szerencsejáték paradicsom, Las Vegas felvirágoztatására fordította. Pénzügyileg ez is zseniális húzásnak bizonyult. Las Vegas fellendülése, a szállodák, a mulatók, a játékkaszinók sora és nem utolsósorban a hozzájuk kapcsolt telekspekulációs tevékenység újabb számlálatlan milliókat hozott Hughesnek. A 60-as évek közepére így alakult ki nagyjából a Hughes birodalom eredeti képe, amelynek a szerszámgépgyár és a repülőgépkonszern mellett Las Vegas kalandorokkal és gengszterekkel zsúfolt világa lett a harmadik támaszpontja. A Hughes sztori eddig a pillanatig még nem lépte át a szuper gazdagok világának szokásos és egyáltalán nem merev normáit. 1966-tót kezdve azonban a titok és a fantasztikum légköre úgy megsűrűsödött Hughes körül, hogy sokan azt kezdték fontolgatni nem őrült-e vajon meg ez a különös milliárdos?
Posted on: Fri, 25 Oct 2013 08:00:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015