Itt a folytatás:) Komiban jöhet vélemény:) Két év után is rossz kedvem lesz. ha visszaemlékszek az akkor történtekre. Aztán nincs megállás, vízesésként zúdulnak az emlékképek, néha kétrét görnyedek a súlytól, ami a szívemet nyomja. Pedig volt választásom. A Háború kitörésekor elmehettem volna vele a Városba. De nem tettem, mert rám itt volt szükség, itt vannak a szüleim, a barátaim, itt számítanak rám, megbíznak bennem és szeretnek. Lehettem volna Jason felesége, most úgy bánnának velem, mint valami királynővel. Aranyozott kádban fürödnék minden este, saját szolgáim lennének, szobalányok és inasok, akik egyetlen csettintésemre ott teremnének. Gyerekeket szülnék, hogy katonákat vagy udvarhölgyeket faragjanak belőlük. Mégis itt vagyok a sötét raktárépületben a kemény tábori ágyon a szakadt, poros ruhámban és már nem is emlékszem, milyen a meleg víz. Jól értek viszont a kardokhoz, a nyilakhoz, a késekhez és tőrökhöz, tudok fára mászni és szabadidőmben az erdőket és a réteket járom Luke-kal. Vagy néha egyedül. De sosem térek haza üres kézzel, akár egy nyulat, vagy egy kisebbfajta őzet ejtek el, vagy gyümölcsöt szedek, mert mindig akad odahaza éhes száj. Mikor kitört a Háború, az emberek két részre szakadtak, Az Uralkodók,... Ha szeretnéd a folytatást, Lájk! 40 és folytatom:) ~RockPrincess
Posted on: Thu, 18 Jul 2013 12:42:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015