JÖNNEK A ROSSZAKARÓK. NEKIK A VÁLASZ. Sokan kérdezték, ki is vagyok valójában és mit akarok. Milyen célok motiválnak és mit tettem eddig abban a küzdelemben, amit 2 év kihagyással 7 éve folytatok. Nos, nehéz a válasz arra, hogy ki vagyok. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy a „damaszkuszi úton (2006) megtért kisember. Soha nem törtem babérokra, politikai karrierre, bár minden lehetőségem meg volt rá. Úgy gondolom a 7 év alatt lehettem volna parlamenti politikus, de nem érdekelt. Ennek több oka is van. Aki ismeri, habitusomat tudja, hogy 2 nap alatt kidobtak volna. Nehezen tudom megállni szó nélkül a mutyizást és oda pirongatok nyomdafestéket nem tűrő hangon bárkinek. A másik, hogy elaludnék a semmitmondó beszédeken. Úgy hogy nem csábít a mocskos politika. 2006 előtt soha sem foglalkoztam politikával, de az ellenállás egyetlen formájával sem. Éltem a világom. Azt is mondhatnám nem voltak anyagi gondjaim. Aztán 2006-ban a Tv-ostrom után egy hang azt súgta nekem, hogy a menjek a Kossuth térre. Engedelmeskedtem és alig néhány tucat ember között találtam magam. 2 nap múlva megalakítottam a Forradalmi Nemzeti Bizottmányt hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_tériek Bár politikai szervezetként debütált, politikai tevékenységet nem vállaltam. A Bizottmány országos koordinátora lettem és társaimmal rövid időn belül az ország egyik legnagyobb szervezetévé emeltük. 70 Bizottmány alakult rövid időn belül az országban. Amikor beépült provokátorok szétverték a Bizottmányt, megalakítottam a Magyar Nemzetért Mozgalmat. Hamar az ország egyik legaktívabb bejegyzett szervezete lett. Majd 80 demonstrációt szerveztem. Egyik legjelentősebb megmozdulásunk a Rendszerváltó Népgyűlés volt. Budapesten 10. 000 embernél is több gyűlt össze, míg egy időben vidéken ugyan ennyi. Több jelentős megmozdulást szerveztem. Sajnos a Mozgalmat is szétverték beépülő emberek. Anyagilag tönkre mentem. A szervezésekre rá ment az eladott házam egy része. Kénytelen voltam majd 2 évig leállni. Amikor ismét visszatértem a devizahitelek és kilakoltatások miatt vagy ellen. Küzdöttem a visszatérés ellen, de egy belső hang ismét a csatatérre hívott. Ez volt 2012-ben. Bár egyesek nem hiszik, de folyamatosan megjelenik valaki álmaimban és bátorságra biztat. Többször mutatta mit tegyek. Amikor megrogyott a lábam felemelt. Folyton álmodok és ő mindig ott van. Pajzsokat, kürtöket és lovakat látok visszatérő álmaimban. És kiáltásokat. Menekülő és felégetett falvakat. Furcsa zászlóik vannak a betörő ellenségnek, nekem pedig az Árpád-sávos harci zászló van a kezemben. Nem tiszták a képek és igen félelmetesek. Nem tudom, mi köze ehhez Koppánynak, de mintha abban a korban lenne. Semmi sem tiszta. Mindezt azért meséltem el, mert valami azt súgja küldetésem van csak még nem tudom, mi. A valóság pedig egészen más. Síró és kisemmizett emberek. Hangjuk a lelkemig hatol. Lassan beleörülök, hogy csak igen kevésnek tudok segíteni. Valami felőrli a gondolataimat. Az agyam ezerrel zakatol még álmomban is. Hát ennyi vagyok, nem több. Egy ember, aki segíteni akar. Nem tudom, meddig leszek képes tenni az emberekért látva a közömbösséget. Szóval ne is számítson senki arra, hogy politikai pályát szeretnék befutni. Én harcos vagyok, mint az álmaimban és az is maradok.
Posted on: Fri, 14 Jun 2013 20:10:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015