Jánosi Sándor - Ötven év múltán Tán te leszel az, ki engem, elkísér hosszú életen, megroppanva csontjaimban tél szele, és a szerelem. Tán te leszel az, ki engem, majd átsegít a bajokban, viharokon túl is, ha jön egyszer egy új, még szebb korszak. Támaszom vagy és világom, kívánó, üres tenyérrel, tombolva idővel, daccal, mikor megveted ágyam. Hidd el Kedves, ez az élet, nem otthon, lágy, puha kenyér, adj meleget, hogy ne fázzak, s hevesen bújj ide mellém! Lehajtott fejemen őszes hamut hint a mai hajnal, fogadj el úgy, ahogy jöttem: síró gyermek kínjaival. Kebleden hever az arcom, s az együtt töltött ötven év, tán egyszer újra születünk. Akkor is szeress úgy, mintha ismernél.
Posted on: Sat, 20 Jul 2013 12:02:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015